Zápor után

Az olyan záporok idején, amikor néhány félóra alatt egész havi csapadék mennyiség zúdul le, az árvíz bőven ad munkát az elárasztott kertek gazdáinak. Ami a zöldségeskertet illeti, ilyenkor, ha gyorsan elvonul a víz meg sem kottyan a növényeknek, de ha  már napokról van szó, akkor túl is élik a búváridőt, de ezért, jobb újra kezdeni.

Sűrűn lakott környezetben a zápor özönvize által elöntött területeken ugyancsak megnő a baktériumok okozta fertőzések veszélye, hiszen ilyenkor rengeteg mindent sodor a víz, és a kólitól a szalmonelláig számtalan baktérium szaporodik el. Ezért is kell a szomszédból, vagy messzebbről érkezett vizet szennyvíznek tekinteni.

Az elárasztott  zöldséges kert terményeit nem érdemes mosogatni, a legjobb válogatás nélkül kidobni. A komposztálóba kerülhet, mert nagy vonalakban, itt a „jó” baktériumok előbb, utóbb legyőzik a „rosszakat”. Az árvízzel talajba került szennyeződések gyökérzet révén a növény valamennyi részébe így a később érő gyümölcsökbe is bekerülhetnek.

Aki félti szerettei egészségét legjobb, ha árvizet látott gyümölcsét legfeljebb pálinkaként kóstoltatja a termést. A cefrézés során az alkohol, a kifőzés forrósága biztos végez a baktériumokkal. Elvileg lehetne alaposan mosogatni a gyümölcsöt és lehet számítani a nap fertőtlenítő hatására, de jobb a békesség.

Más a helyzet a dísznövényekkel és a gyeppel. A néhány napos víz alatti vagy magas talavízű állapotot legtöbbjük elviseli, s néhány nap múlva ki is heverik a csapást. Persze nem árt a bő vizes öntözés, és az alaposan megszikkadt a

gyepnek sem árt egy „drótos” szellőztetés és felülvetés.

A növényekkel nem lakott elöntött részeket a szokásos módon, klórmésszel kell egyenletesen be  kell szórni, majd vízzel belocsolni. A klórmészoldat a talajban élő növényeket is károsítja!

Ezért, ahogy az emberi bélrendszerben egy-egy antibiotikum kúra után, úgy a talajban is mesterségesen pótolni lehet a megfogyatkozott baktérium állományt. Számos ilyen készítmény kapható.