Varázslatos kánnák
Ha igazán különleges, magasztos megjelenésű, a fagyokig virágzó és pompás levelű dísznövénnyel szeretnénk ékesíteni kertünket, udvarunkat vagy az utcafrontot, ültessünk kánnát. Az fagyérzékeny növényként számon tartott kánna enyhe teleken takarás mellett áttelelhet.
A kánna a magyar nyelvben a rózsanád nevet kapta, ami rózsához hasonlító „virágaira” és vaskos üreges szárára, nádszerű, magas termetére utal. Az angol nyelven kánnaliliomnak hívják, virágát inkább a liliomhoz hasonlítják. Ám a kánna se nem rózsa, se nem liliom, a gyömbérfélékhez tartozik, legközelebbi rokona a gyömbér, a banán, a rákollóvirág (Heliconia), a nyílgyökér (Maranta) és a papagájvirág (Strelitzia).
A Canna nemzetség a neve is az angol „cane=nád” szóból ered, amihez nagyjából 10 faj tartozik, amelyek az közép-amerikai trópusi területeken őshonosak, de elterjedtek Indiában és Afrikában is. A klímaváltoztással Európa szubtrópusi vidékein is felbukkannak kivadulva a természetben, főleg Spanyolországban, Portugáliában, sőt Ausztriában is számon tartanak néhány elvadult példányt. Eredeti élőhelyén rizómás évelő növény. A nedves évszakban tíz hónapon át virágzik, majd a száraz évszakban „telel”. A legkorábban termesztésbe vont kultúrnövények közé tartozik, magas keményítőtartalmú föld alatti megvastagodott szára (rizómája) ehető.
Európába már nagyon korán, az 1500-as évek végén behozták. Charles de l'Ecluse, azaz Clusius Károly neves belga botanikus írta le először Canna indica néven. A növény természetesen a spanyol hódítókkal érkezett „Nyugat-Indiából”, azaz Közép-Amerikából, innen az „indica=indiai” fajnév. Kezdetben nem dísznövény, hanem keményítőforrás volt, amit emberi fogyasztásra és állati takarmányozásra használtak.
A kánna a Viktoriánus-korban, a 19. század végén 20. század elején rendkívül népszerű volt Európában, ahol élénk nemesítési munka kezdődött. Az első szakirodalom a Temesváron élő magyar virágkertész, nemesítő, Mühle Áprád tollából származik, aki 1909-ben a német nyelven, Das Geschlecht der Canna. Deren Geschicht, Kultur und Anzucht (A Canna-nemzettség. Története, kultúrája és tenyésztése) címmel jelentette meg a kánna monográfiáját, amely 500 kultivárt említ. A változatok száma ma már közel 3000, de nagyon sok az átfedés a szinonim nevek között.
Jó tudni, hogy az 1960-70-es években Magyarországon élénk kánnanemesítés zajlott a Debreceni Egyetem Kertészeti Tanszékéhez tartozó pallagpusztai kísérleti telepen. Itt főleg olyan fajták létrehozásán dolgoztak, amelyek bírják a közterületi viszonyokat. Ennek a munkának az eredménye a Pallag szépe, az Ágnes, a Grácia, a Centenárium, a Főnix és az Arion fajta.
A kertekbe, parkokba ma már kizárólag a nemesített változatokat ültetjük, amelyek fajhibridek, változatos virágszínnel, levélmintázattal és magasabb, alacsonyabb termettel. Bár az alapfajai trópusokon őshonosak, a legtöbb fajtát a mérsékelt éghajlaton nemesítették ki, és a kontinentális éghajlathoz legjobban alkalmazkodó változatokat szaporítják tovább, ezért a világ legtöbb országában könnyen termeszthető, amennyiben nyáron legalább 6-8 óra napfényt éri. Rizómái fagyérzékenyek, ezért nagy biztonsággal nálunk csak teleltetve vagy egynyári dísznövényként nevelhető. Védett helyen, takarással szabadföldi teleltetéssel is megpróbálkozhatunk, de a gyöktörzs a nedves hideget nem bírja.
A kánna fajtától függően 0,6-2,0 méter magasra nőhet. Egy-egy növény a tenyészidejében 25-31 virágot nevel, amik nem valódi virágok, hanem módosult porzószálak. Öt porzószál szirommá alakult, és csupán a hatodik tölti be a megporzás szerepét. A virágszáron a „virágok” kettős spirálban, alulról felfelé, jobbról balra „forogva” nyílnak. Uralkodó színek a piros és a sárga, valamint ezek árnyalatai, da a nemesítők jóvoltából találunk a kínálatban lazacrózsaszín, lilás rózsaszín, krémfehér fajtákat is. Pettyes és csíkos szirmú fajtái is vannak, és a levél színe és mintázata is sokféle lehet. A sötét és csíkos levelű (pl. Striatus, Tropicanna) fajták ősszel is az ágyásban hagyhatók, mutatós lombdíszek. A kánna naponta hoz új virágot, és egy-egy virág 2-3 napig él. A korán kiültetett, erős gyöktörzsű növények a tenyészidőben 4-5 új virágszárat nevelnek, így a teljesen levirágzott főszár eltávolítása után a növény egészen őszig virágozhat. A folyamatos virágzás érdekében az elnyílt virágokat és virágszárakat, illetve az elhalt leveleket távolítsuk el. A bőséges lomb- és virághozam érdekében trágyázzuk magas nitrogén- és káliumtartalmú tápoldattal.
A kánna bárhová ültethető, de nem tartozik a szárazságtűrő növények közé. Trópusi, folyóparti származása miatt a meleg, napos fekvést, és a kiegyenlítetten nedves, de jó vízvezetésű, laza, szerves anyagban gazdag, kissé savanyú, illetve semleges kémhatású talajt kedveli. A bő virágzás érdekében rendszeresen öntözzük és tápoldatozzuk.
Erőteljes hatású, magas növény, ezért legtöbbször a vegyes virágágyások súlypontjába ültetik. Ha olyan helyre szánnánk, ahol a kilátást gátolja (pl. útkereszteződések, autókihajtók), akkor inkább a 60-80 centiméteresre növő, törpe változatokat (Picasso, Lucifer, Cherry Red) ültessük. Edényes tartásra is ezeket javasoljuk. Ha ágyásba ültetjük, akkor egy négyzetméterre 4-5 növény kerüljön. Az ágyás szegélyébe bármely más, színben harmonizáló egynyári növény ültethető. Díszfű- és sásfélékkel (pl. Pennisetum) bátran vegyíthető. Edényben tartva a bőséges vízellátásra még fokozottabban figyeljünk oda!
A kánna gyöktörzsét április végén ültethetjük ki a kertbe. A talajban 5-10 cm mélyre helyezzük. Ebben az esetben május végén bújnak elő a leveles hajtások, és a növény július végén, augusztus elején virágzik, egészen a fagyokig.
A korábbi virágzás érdekében meleg helyen cserépben hajtassuk a kánnát. A palántákat május közepén már bimbósan ültethetjük ki végső helyükre. Ehhez a február végén, március elején becserepezet rizómákat 20-22 °C-os helyiségben előhajtatjuk.
A növényt ősszel, az első őszi fagyok előtt szedjük föl, akkor, amikor a hideg hatására a levelek megbarnultak. A szárakat 15-20 cm-re vágjuk vissza, majd ásóval fordítsuk ki a rizómát a talajból. Néhány óráig szikkasszuk, majd a felesleges földet morzsoljuk le. Hűvös, 5-10 °C-os, sötét helyiségben, nyirkos homokkal, vagy finom tőzeggel töltött ládába, papírdobozba „vermelve” teleltessük. A téli kiszáradás ellen a közeg felszínét időnként, enyhén permetezzük meg vízzel. Szaporítani a rizómák szétdarabolásával, illetve sarjrizómák leválasztásával tudjuk.
A kánna legveszedelmesebb kártevői a meztelencsigák, de a bagolylepke hernyói és a levéltetvek is károsíthatják a virágokat. A kórokozók közül a baktérium és a rozsda támadhatja meg.
Ez is érdekelheti:
A 10 legszebb nyáron virágzó hagymás növény
