Uborkaszezon

Indul az uborkaszezon, vagyis az uborka palántásának, helyrevetésének ideje. Mivel meglehetősen érzékeny a hidegre, szabadföldbe csak a fagyosszentek után ültessük.

Az uborka (Cucumis sativus) a kabakosok (Cucurbitaceae) családjába tartozó kétszikű, egynyári, lágyszárú, hosszúnappalos növény. Alapvetően Indiából származik. Európába a történelmi források a 9. századtól tesznek említést az uborkáról. Amerikába pedig Kolumbusz Kristóf közvetítésével került át. Hazánkban legnagyobb területen Győr-Moson-Sopron és Szabolcs-Szatmár megyékben termesztik.  

Általában három alakkört különböztetünk meg: konzerv (vagy berakó)-, saláta-, illetve a kígyóuborka, a kígyóuborkán belül vannak mini változatok is. A kígyó-, illetve salátauborkát primőr termésnek fűtött üvegházban vagy fűtetlen fóliasátorban termesztik, míg a konzervuborkát szinte csak szabadföldön, síktermesztésben vagy támrendszerre (kordonra) futtatva.

Az uborka sokfélesége 

Az uborka kifejezés alatt is igen sokféle fajtát, és típust értünk. Mindegyik más és más termesztést igényel, más forma, alak, vagy szín jellemzi. Illetve a konyhában is sokféleképpen használhatjuk fel őket. Gondoljunk itt a salátauborkára, a savanyítani, vagy kovászolni való uborkákra.

Fürtös uborka
A fürtös fajták a népnyelvben berakó uborkaként ismert konzervuborkák. A termés jellemzően 6-12 centiméter hosszú. Fajtól függően enyhén hajlott és szemölcsözött. Leggyakoribb felhasználása a klasszikus savanyítás. Legismertebb fajtái: a Mohikán F1,  a Perez F1, az Ornello F1, vagy a Kolumbusz F1. 

Félhosszú uborkák
Ezeket a fajtákat nevezzük salátauborkáknak is. A termés hossza mintegy 12-16 cm, karcsú, vagy középvastag, enyhén szemölcsözött. A termés lédúsabb, mint a fürtös fajták esetében. Szendvicsekbe, saláták készítésére kiváló. Legismeretbb fajtája a Joker F1, és a Marketmore.

Hosszú, avagy kígyó uborka 
A kígyó fajták esetében a terméshossz 30 cm fölötti, az uborka hosszú, karcsú, a héj sima, egyáltalán nem jellemző a szemölcsözöttség. Elsősorban friss fogyasztásra hasznosítjuk. Jellemző fajta például a Ritmo F1. 

Palántanevelés vagy helyrevetés?

Az uborka mindkét módszerrel termeszthető, bár a palántázott uborka hamarabb terem. Mivel meglehetősen fagyérzékeny növényről beszélünk, így csak a fagyosszentek után kerüljenek ki a palánták. Magról sem célszerű sokkal korábban elvetni, mert a magok a hideg talajban elhúzódó, gyenge kelést eredményeznek.

A magvetés optimális időpontja április 25. után van. A népnyelv szerint az uborka vetését Zsigmond napján (május 2.) kell elkezdeni. Érdemes lehet viszont ezzel is megvárni a május második felét, különösen igaz ez a konzervuborkára amelyet május 10-20. között célszerű elvetni. 

A palántanevelést már márciusban elkezdhetjük. Ajánlott a tőzegcserép használata, az uborka gyökere ugyanis nagyon érzékeny és sérülékeny, így viszont a cseréppel együtt ültethetjük a földbe. A megerősödött palántákat 5-6 hetes korban már ki lehet ültetni. Másodvetésben is termeszthető mivel júliusig folyamatosan lehet vetni. 

Környezeti igényei

Az uborka melegigényes növény, így válasszunk napos, szélvédett helyet neki. 12-13 oC alatti éjszakai talajhőmérséklet már a gyökér károsodásához vezethet. Hőoptimuma 23-28 oC között van.

A szerves anyagban gazdag, jó vízgazdálkodású, semleges pH-jú talajokat kedveli. A komposzt kijuttatást meghálája, valamint ősszel célszerű érett istállótrágyát is kijuttatni a talaj szerves anyaggal történő dúsításához. A szerves trágyázást ősszel célszerű elvégezni, mert a frissen trágyázott földet nem kedveli. 

Az uborka meglehetősen vízigényes növény. A nyári melegben akár napi két öntözést is igényel. Gyökerei viszonylag sekélyen helyezkednek el, így a talaj kiszáradását nem viseli. Célszerű lehet mulccsal takarni a töveket. Jó mulcsképző a levágott fűnyesedék, vagy a szalma. 

Az uborka gondozása

Az uborka támrendszert igényel, mivel hosszú indáival különben nagy területeket futna be. A támrendszerre futtatott uborka könnyebben kezelhető, ellenállóbb a kártevőkkel, és betegségekkel szemben, valamint a termésátlag és a termésminőség is jobb.  Jó támrendszer készülhet fából, használaton kívüli raklapokból, dróthálóból. A legkönnyebb, és legbiztonságosabb megoldás azonban az uborkaháló használata. 

Fontos figyelni a gyommentesítésre, mivel az uborka gyomelnyomó képessége gyenge, a sorok között könnyen elgyomosodhat az állomány.

Amennyiben elég hely áll rendelkezésre, az uborka sikerrel termeszthető balkonon, vagy teraszon is, akár függesztett edényben. Minimum 8 literes termesztőedényt kell azonban számolni két tő uborkához, illetve fontos azt nagyon jó minőségű, és szerves anyagokban gazdag talajjal feltölteni. Válasszunk balkonra való fajtákat (Kalimero F1, Salamandra F1).

Növényvédelem

Az uborkaállományt sok betegség, és kártevő is fenyegeti, ezért célszerű lehet mindent megtenni a betegségek kockázatának csökkentése érdekében. A megfelelő növénytársítással sokat tehetünk uborkaállományunk védelme érdekében. Jó társnövények a pillangósok, vagy a brokkoli. A sorok közé pedig tanácsos olyan aromás növényeket is vetni, amelyek a kártevőket riasztják. A kapor, a bársonyvirág, a sarkantyúka, vagy az oregánó jó választás az uborkasorok közé. 

A megfelelően kialakított szellős állomány szintén hozzájárul a betegségek megelőzéséhez. Célszerű a nagyon elburjánzott leveleket, vagy a földre lógó indákat letépkedni. 

A rovarkártevők közül legjelentősebbek a levéltetvek, amelyek ellen érdemes sárga ragadós lapcsapdákat kihelyezni. A levéltetvek megjelenése legtöbb esetben magával hozza az olyan levéltetvek által terjesztett vírusbetegségeket is, mint az uborkamozaik vírus. 

Gombás megbetegedések közül leggyakrabban az uborkaperonoszpóra, a lisztharmat, valamint az uborka botrítiszes rothadása fordul elő. A betegségek és a kártevők sok esetben a talajban, vagy az előző évben a talajon maradt növénymaradványokon telelnek, és tavasszal ismét megtámadják a növényeket. Ezért az uborkát soha ne telepítsük egymás után ugyanoda. Önmaga után leghamarabb 4 évente kerülhet.