Tápelemek: a foszfor (P)
A növények táplálkozásában nagyon fontos elem a foszfor. A növények az újonnan differenciálódott és fejlődő szervekben használják nagy mennyiségben, éppen ezért a gyökérképzésben, a virágrügy-differenciálódásben és a termésfejlődésben van kiemelt szerepe.
A foszfor elősegíti a virág- és magképződést, javítja a minőséget, növeli a talaj termékenységét, csökkenti a termésingadozást. Foszfor-trágyázásnál azonban figyelembe kell venni, hogy a talaj 300-600 kg/ha nagyságendű foszforkészletéből mindösszesen 1-2 kg/ha van oldott formában jelen a talajoldatban. A növények ellátását az oldódás sebessége határozza meg. Még azokon a talajokon is célszerű foszfort pótolni, amelyek a talajvizsgálat alapján jól ellátottak. A foszfor a talajban lassan mozog. Azt is figyelembe kell venni, hogy a szélsőségesen savanyú és nagyobb kalcium-karbonát-tartalmú talajokon a foszfor lekötődése nagyobb.
A talajhőmérséklet a növényi tápanyagok közül legnagyobb mértékben a foszfor felvételét befolyásolja. Hideg talajon a foszfor felvehetősége a legrosszabb. Ezért mondjuk a liluló növényre, hogy „fázik”.
A foszfor-túladagolásnak közvetlen káros vagy kedvezőtlen hatása nincs, nem okoz termésdepressziót. Nem savanyítja jelentősen a talajt. Közvetett hatásként csökkent cink- (Zn-) felvétel következhet be.
A foszforhiány első tünetei – a nitrogénhiányhoz hasonlóan – az alsó leveleken jelennek meg. Először kékeszöld, majd vöröses elszíneződést tapasztalunk, ami a levelek fonákán erősebben kivehető. Az elszíneződés fokozatosan halad felfelé, míg az alsó levelek elszáradnak. Gyakori a növények felkopaszodása. A fejlődés lassú, a gyökérzet visszamaradt. A hiánytünetek az egészen fiatal növényeken, palántákon is megjelenhetnek. (Lásd nyitóképünkön paradicsompalántán.) A növények virágzása gyenge, a terméskötés vontatott, vagy egyáltalán nem történik meg.
Tekintsük át a foszforhiány tüneteit az egyes növénycsoportok vonatkozásában.
Paprika és paradicsom: A növények legelső levelein, először a levél fonákán, az erek között sötét-, ill. kékeszöld elszíneződés látható, amely rövid időn belül a felsőbb és a középső levelekre is átterjed. Gyakori a tünet a tőzeg alapú ültetőközegben nevelt palántákon is. A gyökérzet fejletlen, a szár gyenge, kései a virágzás. Közben az alsó levelek elszáradva lehullanak. Gyenge a magképzés, a magvak aprók és rosszul csíráznak. Hasonló a spenót foszfor-hiányos tünete.
Kabakosok: az uborka, dinnye tünetei hasonlítanak az előbbiekben vázolt tünetekhez. Gyakori a fiatal terméseken a beszáradt, barna foltok megjelenése. Gyenge a magképzés, a magvak aprók, rosszul csíráznak
Fejes saláta: a fenti tünetek mellett rozettásan fejlődik foszforhiány fennállásakor. A gyökérzet gyenge.
Hónapos retek: levelei kezdetben színtelenek, később barnásvörösek. A növények fejletlenek.
Cékla: levelei aprók, bíborvörösek. Az idősebb levelek gyorsan lehullanak.
Karalábé: levelei kékeszöldek, de a fonákon az erek mentén lilásvörösek. Az alsó levelek széleiktől kiindulva száradnak. A karalábétermések fejletlenek.
A gyümölcsfák közül a körte és a cseresznye érzékenyen reagál a foszforhiányra. Levelek sötétzöld alapon bíborszínűek. Az idősebb leveleken barna, nekrotikus foltok láthatók, és az ilyen levelek gyorsan lehullanak. A gyümölcsök kemények.
