Poloskainvázió! Tévhitek és félreértések
Nagyon sok poloskafaj él hazánkban, és nagyon sokkal nem is találkozunk. Van köztük kétéltű, vérszívó, növénykártevő és ragadozó is. Sok tévhit és félreértés kering róluk, ezeket szeretnénk eloszlatni cikkünkkel!
1. tévhit: A poloskák bogarak. A poloskák rendszertanilag egy különálló csoporthoz, a szipókás rovarokhoz tartoznak. Közeli rokonaik a kabócák és a növénytetvek.
2. tévhit: A poloskák bűzmirigyeikkel védekeznek, ezért nincs is ellenségük. Ezzel szemben sok természetes ellenségük van, pl. parányfürkészek (Mymaridae), fémfürkészek (Chalcididae), gyilkosfürkészek (Braconidae), tolvajpoloskák (Nabidae), katicabogarak (Coccinellidae), rablópoloskák (Reduviidae), pókok, egyes madarak is. Igazából a poloskákkal nem érdemes harcolni, ha védekeznek, ha rálépünk, kellemetlen büdös lesz a lakásunkban. A legismertebb címeres poloska a „Büdös Margit”, vagy büdösbogár, ami hivatalosan a bencepoloska (Rhaphigaster nebulosa).
3. tévhit: A poloskák csípnek. A poloskák szúrnak, ha veszélyben érzik magukat. Néhány kivétel azért akad, például a csipkés poloskák élelemkeresés közben minket is megkóstolhatnak. Viszont az ágyi poloskának csak mi emberek szerepelünk az étlapján.
Az ágyi poloska (Cimex lectularius) a háztartások leginkább nem kívánatos társbérlője. Nagyon gyorsan szaporodik, és folyamatosan szüksége van a vérünkre. Hiába költözünk a szomszéd szobába, utánunk jön. Ha ilyen gondunk van, azonnal forduljunk egészségügyi gázmesterhez! A házi praktikák nem segítenek. Kérjünk szerződést és garanciát!
4. tévhit: A poloskák beköltöznek a lakásokba. Nem mindegyik költözik be. A címeres poloskák ősszel telelés céljából szeretnek a házakba menni, majd ha megfelelő helyet találtak hibernált állapotba kerülnek. Persze a meleg és fény hatására, mivel szeretik a fényt télen is aktivizálódnak, de ez ritkán fordul elő. Az, aki leginkább kedveli a lakásunkat, főleg a faszerkezetes házakat, a nyugati levéllábú poloska (Leptoglossus occidentalis). A fenyőtobozok kártevője. Védett résekben tölti a telet; a kiterjedt tűlevelű erdőkkel borított területeken tömegesen jelenhet meg. Erős szúró szájszervével képes átszúrni a PEX-csöveket, ami szivárgást okozhat.
A tölgy-csipkéspoloska (Corythucha arcuata) nem csak a tölgyek kártevője, hanem juhar, hárs, rózsa- és szederféléken is megtaláljuk, tehát nem csak a tölgyfák közelében találkozhatunk vele. Régebben él nálunk a platán-csipkéspoloska (Corythucha ciliata). Csak véletlenül kerül a lakásunkba. Kéregrepedésekben, kéreg és lomb alatt telelnek, néha több ezren is.
5. tévhit: Bodobácsok: Hasznosak vagy nem?
A verőköltő bodobács, vagy közönséges verőköltő poloska (Pyrrhocoris apterus) talán az egyik legismertebb rovar. Nevezik még katonabogárnak, napsütő bogárnak, tűzoltóbogárnak, szabóbogárnak, botbonának, bodának, tűzi poloskának, katóféregnek, napféregnek, büdöspannának, papbogárnak, bödöcskének, halálfőnek, istenbogárkájának, kőkiverőnek, misemondó bogárnak, vörösbogárnak, pincebogárnak, boda bácsinak, papucsbogárnak. A kifejlett rovar a talajba ásva telel át, tehát nem a házunkban, bár napsütéses napokon szeret a házak falán, a fák törzsén mászkálni. Tápláléka elsősorban a hársfa és a mályvafélék termése, de megeszi az akácot, cukorrépát, padlizsánt, földiepret és rebarbarát, sőt korhadó növényi részeket és rovarok, csigák, hernyók tetemeit is. Tehát inkább károsnak mondható, ha a fenti növényeket termesztjük, mint hasznosnak. Az elhullott rovarok eltakarításával némi hasznot is hajt. Környezetünkben a sok elnevezésből adódóan a rovarfóbia egyik okozója is.
Újabban megjelenő hársbodobács (Oxycarenus lavaterae) csoportosan lepi el a hársfákat, a fa termését szívogatják. Tömeges megjelenésével a lakosságnál pánikot is okozhat.
Néhány bodobácsfaj az időjárás függvényében felszaporodhat és tömeges vándorlásba kezdhet. Ilyenkor ellepik a házfalakat. Különösebb kárt nem okoznak, a lakásokba ritkán mennek be és a talajban telelnek. Ilyen a homoki bodobács (Beosus maritimus) és a nyírbodobács (Kleidocerys resedae).
Ideiglenesen több poloskafaj is beköszönhet a kertünkbe, pl. a boróka-karimás poloska (Gonocerus juniperi), vagy a zöld mezei poloska (Closterotomus norwegicus).
Vannak újonnan bevándorolt poloskák is, amelyek gondot okoznak a lakosság körében: az ázsiai márványos poloska (Halyomorpha halys), és a zöld vándorpoloska (Nezara viridula). Az utóbbit ne keverjük össze a zöld bogyómászó-poloskával (Palomena prasina).
A kifejlett ázsiai márványos poloska nagyobb valószínűséggel költözik be az otthonokba, épületrészekbe, mint a többi poloskafaj, és az ilyen helyekre való behúzódással vészeli át a hidegebb időszakot. A zöld vándorpoloskának is el kell bújni a hideg elől, résekbe, repedésekbe, de a lakásokba is betelelhetnek. A megmászott gyümölcsök kellemetlen ízűek, és a málnában elbújó lárvák még rosszabbak.
6. tévhit: Nem lehet a poloskák ellen védekezni
Először is akadályozzuk meg a házba történő bejutásukat rovarhálók használatával, a repedések megszüntetése, rovarűző növények ablakba történő kihelyezésével.
A lakásban már nehezebb feladatunk van. Növényvédelmi kártevőt csótányirtó szerrel elméletileg nem irthatunk a lakásban, növényvédő szert meg nem használhatunk a házban.
Vannak csalogató, illetve űző anyagok, különböző csapdák, rovarölő szerek, természetes ellenségek (pl. tyúkok). A szamuráj darázs (Trissolcus japonicus) lesz talán a megoldás. (A szamuráj darázs – csakúgy, mint gazdaállata, az ázsiai márványos poloska – Kínában, Japánban és Dél-Korában őshonos. Tojásparazita, azaz nősténye a poloska tojásaiba helyei saját petéit, és kikelő lárvái fölélik a tojást, és így elpusztítják ezt. Európába spontán betelepült. Természetes élőhelyén a szamuráj darázs az ázsiai márványos poloska domináns parazitája, ezért a mesterséges fölszaporítási kísérletek is erre a fajra irányulnak, ami egy jövőbeni biológiai készítmény alapanyaga lehet. – a szerk.)
Both Gyula
egészségügyi gázmester
