Permakultúra: új hóbort, vagy működő megoldás?
A permakultúra egy olyan komplex kertészeti rendszer, amely a természetes folyamatokat modellezi. A klímaváltozás okozta negatív hatások, a növényvédőszer-kivonások indokolják, hogy jobban megismerjük és alkalmazzunk ezt a módszert házikerünkben.
A permakultúrás elvek alapján működő kertben, gazdaságban minden elem egymásra épül. A növények pozitív kölcsönhatásban vannak egymással, vonzzák a beporzó rovarokat és élőhelyeket teremtenek.
A permakultúrás kertészeti elvek fenntartható növénytermesztést feltételeznek, ahol nem használunk gyomirtó szereket, műtrágyákat, növényvédő szereket. A módszer művelői úgy tartják, fenntartható rendszereken keresztül sikeresen, költséghatékonyan lehetséges egészséges és vegyszermentes zöldségeket, gyümölcsöket termelni, jóval kisebb költséggel és munkabefektetéssel, mint a hagyományos (konvencionális) kertművelés során.
A permakultúra története
A permakultúra alapjait Bill Mollison és David Holmgren dolgozták ki 1959-ben. A szóösszetétel az angol permanent agriculture szavak összemosásából képződött, melynek jelentése tükörfordításban “állandó mezőgazdaság”. A rendszert magát a két kutató megfigyelései ihlették, amelyeket a tasmán esőerdőkben végeztek. A természeti környezet, az állatok és növények szoros együttműködésének eredményeként kialakuló mintázatokat figyelték meg és kezdték átültetni a szántóföldi és kertészeti növénytermesztés gyakorlatába. A permakultúra alapjait adó kutatásokat 1970-es években publikálták. A megfigyelések szerint a konvencionális mezőgazdaság csak rövid ideig tud hatékonyan működni, hiszen hamar a talaj, a felszíni és felszín alatti vizek és más természeti erőforrások pusztulásával jár.
A hagyományos mezőgazdaság hatására a növények évről-évre egyre kevesebb tápanyaghoz jutnak hozzá, egyre nehezebben fejlődnek a rossz szerkezetű talajokban. Ezeket a negatív hatásokat csak folyamatos fizikai és kémiai beavatkozásokkal, például talajforgatással, műtrágyázással, növényvédő szeres kezeléssel lehet kiküszöbölni. Ezzel szembeállítható egy olyan rendszer, ahol a talaj nem pusztul, hanem épül. A természetes folyamatok működnek, a hasznos rovarok karbantartják a növényeket, elvégzik a beporzást. A növények mozaikosan helyezkednek el, mindegyik a számára optimális környezetben kap helyet. A zöldség- és gyümölcstermesztés mellett megspórolhatjuk a folyamatos kemikáliák kijuttatásának költségét, és magának a növényvédő szereknek, műtrágyáknak az árát. Illetve azt a rengeteg munkát is, amelyre a talajművelés, a növényvédelem és a műtrágyázás elvégzéséhez szükség van.
A permakultúra megoldásai az 1980-as években kezdtek elterjedni világszerte. Tekintve, hogy a rendszer komplex egészként értelmezi a teljes természeti és humán környezetet, a módszer sikerrel alkalmazható a félsivatagos területektől kezdve az esőerdőkig, mindenhol. Világviszonylatban a permakultúrás gazdaság Ausztrália területén a legelterjedtebb. Hazánkban a Magyar Permakultúra Egyesület a módszer úttörője.
A permakultúrás kertészkedés elvei a gyakorlatban
A permakultúra komplex egész rendszerként, környezeti, és biológiai tényezők kölcsönhatását feltételezi, és használja ki. A cél, hogy a környezeti erőforrások minél magasabb szinten hasznosuljanak a kert növény- és állatvilágában, a képződő hulladék, és másodlagos termékek pedig minél nagyobb százalékban visszaforgatásra kerüljenek. A gazdálkodási gyakorlat a gondos megfigyelésen alapszik, tehát minél több olyan folyamat menjen végbe, amely a természetben is végbemegy. Legoptimálisabb esetben a folyamatok az ember aktív közreműködése nélkül is végbemennek. Indokolt esetben szükség lehet emberi beavatkozásra, de ezek mindig a természetes folyamatok elősegítését szolgálják.
A főbb alapelvek a következők:
Vegyszermentesség
A permakultúrás kertészeti rendszer teljes egészében vegyszermentes. Nem használ sem rovarölő, sem gombaölő növényvédő szereket, sem műtrágyát, vagy tápoldatokat. Tévedés viszont, hogy a permakultúrás kertészkedés során teljesen elfelejthetjük a permetezőt. Rengeteg olyan megoldás létezik, amelyben gyógynövények, növényázalékok segítségével tarthatjuk távol a kártevőket.
Ázalék készítéséhez daraboljuk fel a növényeket, és áztassuk vízbe legalább 24 órára őket. A paradicsom ázaléka jól használható levéltetvek ellen, a csalán ázalékával pedig a növények ellenállóképessége és vitalitása fokozható. Gombás betegségek ellen használható a mezei zsurló 3-4 napos ázaléka. Ezt használat előtt át kell főzni, és vissza kell hűteni szobahőmérsékletre.
A talajélet támogatása
A permakultúrás kertészkedés során a természetes talajképző folyamatokat modellezük és használjuk ki. Ez segíti elő a kedvező talajszerkezet, talajnedvesség és talajélet fennmaradását. A permakultúrás kert talajművelése az erdőben lejátszódó folyamatokat utánozza. Ilyen téren teljesen elhagyja a talaj forgatásával járó tevékenységeket, mint a szántás vagy az ásás. Az erdei környezetben ezzel szemben minden évben nagy mennyiségű szerves anyag hullik a talajra, amelyet szépen lassan a talajlakó mikro- és makroszervezetek lebontanak és átalakítanak talajjá. Ez okból a permakultúrás kertészet szerves része, hogy a talajt minden ősszel mélymulccsal takarjuk. Mélymulcsként használható szalma, széna, faapríték, zöld nyesedék. Itt a körforgásos megoldások kifejezetten jól működnek, tehát a lekaszált füvet, vagy a metszések során felhalmozódó gallyfa nagyon jól használható mulcsolásra.
Optimális vízgazdálkodás
A víz alapvető szükséglet a növények fejlődéséhez. Az évről évre fokozódó aszály és szárazodás egyre hosszabb vízhiányos periódusokat eredményez. A vízhiányt a sekélyen gyökeresedő lágyszárú növények, a gyógynövények és a zöldségfélék sínylik meg leginkább, de hosszú távon a gyümölcsfák és a cserjék is károsodhatnak. Az egyenetlen csapadékeloszlás és az egyre gyakoribbá váló hirtelen lezúduló csapadék hatásainak kivédésére a talajt lazítani és takarni kell. A fentebb említett mulcsozás segít megfogni a hirtelen csapadékot és nem hagyja elfolyni a felszínen.
A konvencionális művelés hatására kialakult talajhibákat, például vízzáró rétegeket, eketalp réteget ásóvillával célszerű fellazítani. Szintén sokat javít a vízgazdálkodáson, ha a talaj folyamatos növényborítást kap. A pillangósvirágúak, a mustár, lucerna keverék jó megoldás lehet a takarásra.
Fontos, hogy a permakultúrás rendszerben helyet kapjon az élővíz is. A kerti tó nem csak egy szép díszítőelem, de egy komplex élőhely is. Vízhez kötött fejlődésű rengeteg hasznos rovar, például a szitakötők, légivadászok, skorpiólegyek. Egy jól berendezett kerti tó szinte mágnesként fogja vonzani ezeket a hasznos rovarokat a kertbe.
Hasznos kölcsönhatások
A permakultúra elvei szerint, a kertbe a növények nem feltétlenül kerülnek rendezett sorokba, hanem inkább zónásan helyezkednek el. A napsütéses területekre kerülnek a fénykedvelő zöldségfélék, a félárnyékos, árnyékos területekre az árnyéktűrő növények. A zöldségféléket telepítsük úgy, hogy egymás mellé kerüljenek az egymást segítők. Jó szomszéd például a borsó és a cékla, a fokhagyma és a paprika, vagy a paradicsom a hónapos retek és a fejes saláta. Kerüljük azonban az olyan növénytársításokat, ahol túl sok közös kártevő, betegség léphet fel, vagy ahol a növények káros hatást gyakorolnak egymásra. Klasszikusan rossz szomszéd a paprika és a paradicsom, a bokorbab és a vöröshagyma, vagy a sárgarépa és a zeller.
Egy konvencionális kertben sok esetben csak néhány növényfaj, esetleg gyep, cserjék, díszfák jelennek meg. Sok esetben inkább geometriai, mint növényélettani és biológiai szempontú elhelyezkedést követve. A permakultúrás kert sokkal változatosabb (diverzebb) formát mutat. A növények függőlegesen is szinteket hoznak létre, ahol helyet kapnak a talajtakaró növények és az egyéves lágyszárúak is. Kialakul egy cserjeszint a különféle bogyós cserjékből, félcserjékből, amelyek védik, árnyékolják a talajszint növényzetét. A lombkoronaszintet a különféle gyümölcsfák alkotják.
A permakultúrás kertben olyan növények is helyet kapnak, amelyek ugyan nem érlelnek ehető termést, de csalogatják a hasznos rovarokat. Kék búzavirág ültetésével fürkészdarazsakat, kerti borágó telepítésével pedig fátyolkaféléket csalogathatunk a kertbe.
Energiahatékonyság
Egy permakultúrás kert hosszú távon jóval kevesebb aktív munkát igényel, mint a konvencionális módszerek. Elég csak a fárasztó ásás és talajforgatás elhagyására gondolni. Emellett a folyamatos növényvédelmi kezelések fáradtságát is megspórolhatjuk.
Más oldalról nézve a permakultúrás kertészkedés során lehető legtöbbet forgatunk vissza a kert rendszerébe is. A levágott fű, a nyesedék, vágási hulladék mind-mind visszakerül a kert természetes rendszerébe. Ezzel rengeteg energiát pótolhatunk vissza a kertbe, valamint megspóroljuk a műtrágyázás és tápoldatozás munkáit is.
Magas fokú alkalmazkodás
A permakultúrás kertben célszerű olyan növényeket telepíteni, amelyek magas fokon képesek alkalmazkodni a körülményekhez. Ha nehezen tudjuk megoldani az öntözést, célszerű inkább fás szárú haszonnövényeket, cserjéket, félcserjéket telepíteni. Jól tűri a hosszabb-rövidebb aszályos periódusokat a levendula, a zsálya, a rozmaring, a nyírségi káposzta.
A kert fás szárú növényeit válasszuk a tájfajták közül. Ezek a fajták magas ellenálló képességűek, nem igényelnek folyamatos gondozást, jobban tűrik a szárazságot mint a nemesített típusok. Ilyen például a Húsvéti rozmaring alma, a Kármán körte, vagy a Nemtudom szilva.
Állatok és növények
A permakultúrás kert gazdag állatvilággal bír. Illetve fontos eleme, hogy a haszonállatok is megjelenjenek. A haszonállatok trágyájával remekül utánpótolható a talaj tápanyagtartalma, valamint a kaszálék, nyesedék jó táplálékforrás az állatok számára. Még kis méretű permakultúrás kertben is ajánlott néhány tyúk. A tyúkok kapirgálásukkal gyérítik a talajlakó kártevők számát, valamint a tyúktrágya jól pótolja a tápanyagokat. Ügyelni kell rá, hogy ne legyen túl nagy a tyúkok létszáma, ugyanis a tyúktrágya igen foszfordús, nagy mennyiségben kiégeti a növényeket.
A rovarölő szeres kezelések felhagyásával a kertben számíthatunk olyan hasznos ízeltlábúak megjelenésére mint a fürkészdarazsak, a ragadozó poloskák, holyvák, futrinkák, különféle pókfajok. Ezek szintén rengeteg kártevőtől szabadítják meg a kertet. Helyezzünk ki rovarhotelt, búvó köveket, sziklákat amelyek búvóhelyként szolgálnak hüllők, kétéltűek számára. Készítsünk búvóhelyet a sünöknek akik éjszaka összeszedik a meztelencsigákat a kertből.
A permakultúrás kertészkedés nehézsége
A fentebb leírtak alapján arra gondolhatunk, a permakultúrás kertben mennyi munkát és költséget megspórolunk, miközben élvezzük a bőséges termést. Ez az ideális állapot nem alakul ki egyik pillanatról a másokra, sok munkával és odafigyeléssel érhető csak el. A rendszer előnyét jelentő komplexitás, összetettség adja ugyanakkor a nehézségét is. Itt nincsenek azonnali megoldások, mint például egy növényvédő szeres kezelés a konvencionális kertben.
Folyamatok hosszú sorára van szükség, hogy kialakuljon az egyensúly, ami távol tartja a kártevőket, megelőzi a növénybetegségeket. A permakultúrás kert rengeteg megfigyeléssel, kísérletezéssel jár, szinte folyamatosan figyelni kell a növényeket, hogy egy-egy probléma megjelenésekor azonnal reagálhassunk. Viszont ha már a természetközeli elvek közül néhányat sikeresen be tudunk illeszteni a kertészeti gyakorlatunkba, már sokat teszünk önmagunk és a kertünk egészsége érdekében.
Ez is érdekelheti:
Ismerjük meg jobban talajunkat!
