Pálmafélék károsítói és védelme

A növények többsége, így a pálmafélék is, csak akkor nőnek, fejlődnek megfelelően, ha nevelési körülményei megegyeznek a növény igényével. Mielőtt vásárolunk, befogadunk egy növényt, tanácsos megismerni hőmérsékleti, fény- és nedvességigényét.
A leggyakoribb pálmafajok környezeti igényeit tartalmazó táblázatot itt letöltheti! palmaigeny.doc (26.50 KB)

A pálma levélcsúcsi elhalása élettani eredetű

A pálmák igényét kielégítő talaj kissé savanyú, pH-értéke 5,0-6,5 közötti. A 2 évenként ajánlott átültetéshez használt közegnél ezt az értéket kell tartani ahhoz, hogy a növények megfelelően fejlődjenek.
A levelekre rárakodó finom por akadályozza a levelek asszimilálását, anyagcseréjét, légzését, ezen keresztül rontja a növény általános állapotát, esztétikai értékét is. A poros levelek kedvező megtelepedési feltételeket nyújtanak a takácsatkáknak. A levelekről ezért 4-6 hetente nedves ruhával vagy langyos vízű zuhanyoztatással távolítsuk el a káros porréteget. A tisztítás a levelek mindkét oldalára terjedjen ki. A levelek fényének fokozására árusított készítmények és olajtartalmú oldatok (ún. levélfény) használata a pálmáknál nem ajánlott.

Élettani betegségek

Napégés pálmalevélen

Ha a fény, a víz, a hőmérséklet és a tápanyagellátás a pálmák igényét nem elégíti ki, akkor úgynevezett élettani betegségek lépnek fel. A lakásban tartott növényeknél a pálmafélék igényei közül a fény- és a páratartalom-szabályozás a legnehezebb megoldható, ezért a többi feltételt ezekhez kell igazítani.
Az elégtelen fényviszonyok, a túlöntözés (ritkán a magas páratartalom) hatására a pálmák levelein apró, sárgás színű levéfoltosság, pettyezettség látható. A kiváltó okok megszüntetésével a pettyezetteség változatlanul fennmarad a leveleken. A tünet könnyen összetéveszthető a pajzstetvek kezdeti károsításával.
A levelek csúcsbarnulását, elhalását a túlzottan száraz talaj és levegő, a növényre zúduló hideg, a huzat, a növények fokozott táplálása okozza. A Chamaerops, Howea, Livistona és Phoenix fajokon gyakoriak ezek a tünetek.
Természetes jelenség, hogy a pálmák növekedésével az alsó, idős levelek fokozatosan elhalnak. A tövek felkopaszodását elkerülni nem, csak lassítani lehet. Az elbarnult leveleket a legkissebb sebzést okozó eszközzel, késsel vagy metszőollóval távolítsuk el.
Helytelen ápolás, túlzott öntözés miatt gyakori jelenség, hogy a növény gyökérzete részlegesen vagy teljesen elpusztul, nedvesen elrohad. A gyökérpusztulást a lombozat hirtelen fellépő lankadása, összeesése követi, majd a levelek barna elhalása. A talajba juttatott túlzott mennyiségű víz kiszorítja a talajszemcsék közül a levegőt, a növény legyengül, és teret nyernek a különböző gomba és baktérium kórokozók. Ellenük való védekezés alapja a növény igényével megegyező vízellátás, öntözés. A cserép alatti tálkában, a kaspó aljában soha ne maradjon pangó, kicsurgott víz .

A pálmák betegségei
A pálmafajok levelein gombák (Colletotrichum sp., Cylindrocladium sp., Pestalozia sp. stb.) okozta apró, 1-2 mm-es kör alakú, határozott szegélyű levélfoltok fejlődhetnek ki. A sok kisméretű folt összefolyhat, összenőhet, terjedelmes barna elhalásokat idézhet elő. A levélfoltosságok a Chamaerops, Cocos, Kentia és Phoenix fajokon gyakoriak.
A garfiólás levélfoltosság (kórokozó: Graphiola phoenicis) esetén a leveleken fejlődő 2-3 mm-es nagyságot elérő világosbarna foltokat sötétbarna szegély övezi. A folt közepében sárgásbarna spóratömeg képződik. A fertőzés hatására a levelek lesárgulnak, majd elhalnak, elszáradnak.
A levélfoltosság betegségek esetén bármilyen foltbetegség ellen ajánlott gombaölő szerrel végzett permetezés hatásos. Javosolt szabadforgalmú szerek: Dithane, Kocide, Champion, Kaptán, Orthocid, Merpan, Amistar, Topsin stb. A foltos, beteg levelek levágásával, folyamatos eltávolításával megelőzhetjük a kórokozó továbbterjedését.

A pálmafélék kártevői

Atkaszívogatás kárképe pálmalevélen

Ennek a növénycsopronak a leggyakoribb kártevői a sok növényt fertőző, úgynevezett polifág kártevők közé tartoznak. A kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae) minden fejlődési alakja a leveleken, főleg azok hátoldalán él, a levéllemezt szívogatja. Apró, szabálytalan alakú, fehéres foltokról és a levél hátoldalán képzett finom szövedékéről, abban mozgó, 1 mm körüli pókszerű állatokról lehet felismerni a kártételt és a kártevőt. A sívogatott levelek elsárgulnak, majd elszáradnak. A száraz, meleg körülmények (központi fűtéses lakás) kedveznek gyors felszaporodásához, és súlyos kártételéhez. A megelőző jellegű védekezés egyszerű módja az, hogy a levelek hátoldalát naponta többször porlasztott vízzel permetezzük. A párás levegő az atkák szaporodását lassítja, egyensúlyban tartja a kártevő egyedszámát. A levelek mindkét oldalának nedves ruhával történő letörlése az atka-telepeket megsemmisíti, a levelekről eltávolítja. Erős fertőzésénél többször megismételt atkaölő szeres permetezés javasolt. Hatékony szabadforgalmú rovarölő szerek: Talstar, Applaud, Flumite, Andalin, Zolone, Nissorun, Sanmite, Omite.
A szívókártevők csoportjába tartozó tripszek (Heliothrips sp., Parthenothrips sp., Thrips sp.) a leveleken apró, ezüst színű szívásnyomokat, később levélhullást okoznak. A levelek hátoldalán élő igen apró méretű, szabad szemmel alig látható tripszek jelenlétét apró fekete ürülékszemcsék jelzik. A tripszek lárvái is szívogatással károsítanak. Egyes lárvaalakjai rejtetten élnek, ekkor a kémiai védekezés nem eredményes. Tripszek ellen a következő szabadforgalmú rovarölő szerek hatékonyak: Decis, Actara.

Pálmalevélen élő kagylóspajzstetű-imágók

A pajzstetvek közül a teknős- és kagylóspajzstetvek családjába tartozó fajok gyakoriak a pálmaféléken, amelyek több más dísznövényt is megfertőznek. Ennek ismerete különösen fontos, hiszen a lakásban található fertőzött növényről a pajzstetű fiatal egyedei, lárvái légáramlással (szellőztetéssel), ápoláskor kézre, eszközre tapadva, valamit a levelek érintkezésével terjednek. Az 1-2 mm méretű, többnyire kör alakú, kissé kiemelkedő pajzs alatt élnek a puha testű tetvek, amelyek szívogatásukkal gyengítik a növényeket. Ragadós, fénylő anyagot, mézharmatot termelnek, gyakran ezek hívják fel a figyelemet jelenlétükre. A nőstény a pajzs alatt hozza létre utódait: a kikelő fiatal lárvák puhák, aprók, pajzsuk még nincs. Szétmásznak, majd letelepednek, és hamarosan kifejlesztik pajzsukat. Előszeretettel húzódnak a pajzstetvek levélzugokba, levélnyél és levéllemez találkozásához, a levélnyél tövéhez, a levélérre és a levelek hátoldalára. Megtelepedésük és felszaporodásuk után a fertőzött növény mentesítése kitartó munkát igényel. A kémiai védekezés nehézségét, gyakran eredménytelenségét az jelenti, hogy a pajzs alatt élő tetveket a kontakt (érintő) hatású rovarölő szerek nem érik el, így ölő hatásukat nem tudják kifejteni. Ezért kontakt hatású szerrel végzett permetezés előtt finom dörzsöléssel a pajzsokat el kell mozgatni. Erre bevált eszköz lehet egy fogkefe. Az ismert mosószappanos lével végzett kezelés - ezzel a technikával - is hatásos, ha többször és alaposan végzik, és nem bújtak el olyan növényrészbe a tetvek, ahová a lugos kémhatású szappanos lé nem jut be. A permetezést mindig bő permetlével, a levelek hátoldalára is kijuttatva kell elvégezni. Eredményesen alkalmazható kontakt rovarölő szerek: Talstar, Applaud, Decis, Insegar, Zolone. Felszívódó hatású szerek közül az Acatara, amely a talajba öntözéssel is bejut a növénybe, hatékony a rejtetten élő, zugokba húzódó pajzstetvek ellen. Eredményt csak a 3-4 alkalommal, 8-10 naponta megismételt kezelések adnak.
A növényeket nem szabad permetezni zárt térben! Télen a kezeléshez helyezzük át őket egy emberi tartózkodásra nem használt, de fűtött helységbe, és csak a permetlé megszáradása után vigyük vissza az eredeti helyére. A növényvédő szerek felhasználása előtt figyelmesen olvassa el a csomagoláson részletezett felhasználási útmutatót, amely kitér a töménységre, valamint a munkavédelmi előírásokra is!

Dr. Némethy Zsuzsanna
egyetemi adjunktus

(A fotók a szerző felvételei)