Növényvédelmi teendők – 2020. március 1-6.

Üdvözlöm régi és új Olvasóimat! Március elsején beköszöntött a meteorológiai tavasz, felemás telet hagyva hátra. A hosszan tartó felmelegedés hatására kerti növényeink is szinte feléledtek: duzzadtak a fák és bokrok rügyei és a hóvirágon kívül az ibolya is virágozni kezdett. Ám ne örüljünk túl korán, mert a jelzett dátum ellenére még számíthatunk télies időjárásra.

Sokan sokféle tanácsot adnak a lemosó permetezésekkel kapcsolatban. Biztos azonban, hogy célszerű beiktatni éves növényvédelmi tervünkbe több okból is:

• a lemosó készítményeink környezetünkben sem okoznak károkat és az emberre sem veszélyesek,

• biotermesztők is bátran használhatják őket,

• a lemosó permetezés, illetve ismételt permetezések a vegetációs védekezések alapját szolgálják,

• hatásuk nem látványos, de szinte minden károsító aktuális fejlődési alakját (tojás, rejtőzködő fiatal lárva, áttelelő gombaképletek) jó hatékonysággal pusztítják,

• a lomb nélküli fák és bokrok kezelésére kevés permetlé-mennyiség szükséges, ezért könnyebb munka vár a permetező emberre.

Sok és sokféle lemosó készítmény vásárolható, sok és sokféle tanácsot kaphatunk: milyen károsítók ellen melyiket használjuk, melyikkel érhetünk el jobb hatást. Valamennyi javaslat megállja a helyét. Azt azonban kevesen tudják, mi ellen kell védekezni, hiszen nem lehet mindenki „növényvédős”.

Egyszerű, könnyű a választás, ha a lehetséges 3 hatóanyagot (réz, kén és olaj) tartalmazó lemosó szerek (pl. Olajos Rézkén, Vegesol eReS) közül emelünk le egyet a polcról. A csomagoló-burkolaton megtalálható töménységben juttassuk ki a permetszert, mert csak úgy lesz igazán hatásos a kezelés. Fontos, hogy a permetezés idején tartós legyen a felmelegedés: nappal legalább 10 oC és éjjel se legyen számottevő lehűlés.

A lemosó permetezés megismételhető rügyfakadáskor. Célszerű ekkor is elővenni a permetezőgépet, hiszen a fakadással egy időben a kártevők is „éledeznek”, és ebben az állapotukban hatékonyabban gyéríthetjük őket. Különösen fontos a réz hatóanyag a korai tafrinás levélfodrosodás és a moníliás betegségek megfékezésére, a kén hatóanyag a rügyekben telelő lisztharmatgombák ellen, az olaj pedig az atkák és egyes rügykárosítók ellen.

Az enyhe télen a talajlakó kártevők sem húzódtak le mélyen. Ezért hamarosan elvégezhetjük – ha szükséges – a talajfertőtlenítést. Erről részletesen a következő héten számolok be. 

Dr. Varga Mária
növényvédelmi szaktanácsadó