Növényprimadonnák a lakásban is megélnek
Aki több évig képes otthon orchideát életben tartani büszke lehet. Megtanult a legkényesebb növényekkel is együtt élni. A lakásban először az orchideának a helyét kell megtalálni, van amelyik a fürdőszobaablakban, vagy a plafonról lelógva, netán egy átjáró szegletében érzi jól magát.
Aki növényei gondozásában örömét leli, bizonyára vég nélkül szeretné bővíteni gyűjteményét. A nagy karácsonyi ajándékozásban ötlet lehet a növényvásárlás. Igazi különlegesség az orchidea. Néhány évtizede még csak a legtehetősebbek engedhették meg maguknak, hogy e trópusi ritkaságból ideig, óráig tartsanak egyet otthon.
Korábban különleges növények ritkaságnak számítottak, de az elmúlt években egyre több faja jelenik meg a virágboltokban. Már az áruk sem olyan borsos, nem drágábbak egy-egy közepes méretű vágott virágcsokornál. Az orchideák (kosborfélék) többsége a szubtrópusi, trópusi esőerdők, vagy hegyvidéki területek fáinak lombkorona szintjén, vagy talaján él. Ezek után elképzelhető, hogy életben tartásuk, esetleg újra virágoztatásuk milyen kunsztok árán sikerülhet. Nemcsak az avatatlanokat nyűgözik le, a képzett biológusok, és az orchideák valódi ismerői – nem is ok nélkül – csodálattal tekintenek e növényekre, amelyek bizonyos értelemben a növényi evolúció csúcsát jelentik. Nemcsak életmódjuk, részeik, viráguk felépítése sajátos, különleges illatanyagaik vannak.
Hazánkban is élnek őshonos orchideák, kosborfélék. Ezek a nagyjából 60 fajt számláló védett, talajlakó évelő növények. Közülük is a legszebb, az arisztokratikus Boldogasszony papucsa (Cypripedium calceolus). Rendkívül érzékeny a megfelelő fényre és magjából csak akkor fejlődik növény, ha sajátos gombafonalakkal kerül kapcsolatba. Lakásban tartása gyakorlatilag lehetetlen.
A orchideákról sokan azt tartják, hogy csak termesztőberendezésekben maradnak csak életben. Ez nem egészen igaz. A kevésbé igényes, mégis tetszetős virágaikat sokáig megtartók sok örömet okoznak. Ilyenek a fényigényes, kisebb bugakosborok (Cattleya fajok). Tavasszal és nyáron virágoznak a télikertbe való csónakorchideák (Cymbidium fajok). Az árvácska- és papucsorchideák (Miltonia és Paphiopedilum fajok) világos, félárnyékos helyen egész évben virágoznak, vagyis a legtöbb lakásban jól élnek.
Mielőtt orchideavásárlásra szánják el magukat érdemes pontosan tájékozódni a lakás alkalmas „termőhelyeiről”. A honi orchideakínálat ismeretében állítható, hogy minden lakásnak van olyan zuga, ahol ez a rendkívül változatos megjelenésű és környezeti igényű növények valamelyike megél.
Általános orchideanevelési szabályok nincsenek, hiszen ahány fajcsoport, annyiféle a tartási igény. Egyedüli fő szabály, hogy a nyugalmi időszakban az orchideákat, bármely fajcsoporthoz tartozzanak is csak nagyon módjával szabad öntözni. A legjobb, ha nem kapnak vizet, s ha már nagyon öntözhetnékjük támad, akkor inkább párásítsanak. (A Miltonia fajok még a párásítást sem szeretik.).
Ezért a vásárláskor ajánlatos az eladót a gondozásról pontosan kikérdezni. Szerencsés esetben írásos, képes tanácsokkal is szolgálnak. (Ezt a kísérő kitűzőt mindenképpen őrizzék meg.) Az orchideáknak egymástól merőben eltérő a fény-, öntözési és talajigényük. Vannak, amelyek egyedül, mások broméliák, páfrányok társaságában szeretnek élni. A sok eltérés mellett közös bennük, hogy kedvelik, ha a nappali és az éjszakai hőmérséklet között jelentős a különbség. Ugyancsak egyforma tulajdonság az is, hogy általában azt szeretik, ha két öntözés között kiszárad a talajuk, vagy a forgácsos, fakérges ültetőközeg, amelyben élnek. Ha sikerül az orchideák kedvére tenni, akkor szerencsés esetben hetekig virágozhatnak.
Szaporítással nem érdemes házilagos körülmények között próbálkozni, mert a véletlenül megtermékenyített virágban rengeteg – akár több millió – mag fejlődik, de ezek csírázáshoz egy gombára van szükség. Az orchidea magja ugyanis olyan kicsi, hogy nem tartalmaz sziklevelet.
Az orchideatartók a legtöbb hibát a növények öntözésével követik el. A túlöntözés a legveszélyesebb. A természetes élőhelyén általában szellős közegben élő növények valósággal belefulladnak a vízbe. A bizonytalan kannakezelőknek ajánlható, hogy a cserepes orchideát az öntözés idejére költöztessék egy nagyobb tálba, s csak akkor állítsák vissza eredeti tálkájába, ha már kifolyt a felesleges víz. A víz minősége is rendkívül fontos, aki tud gyűjtsön nekik esővizet. Ha ilyen nincs, akkor jó a forralt vízből készült, de kissé felhígított tea is.
Az orchideák más növényektől eltérően télen is tápoldatozást kívánnak havonta. A fák koronájában, illetve a földön élők olyan tápoldatot kívánnak, amelyik egyenlő arányban tartalmaz nitrogént, foszfort és káliumot. A virágzás előtt és nyáron gyakoribb táplálást igényelnek. Aki biztos virágzást akar, vásároljon speciális orchideatápot. A virágzás alatt tápoldatozzák hetente az orchideáknak ajánlott speciális táppal, de csak híg oldatot használjanak. Ha ezek után elment a kedvük az orchideatartástól vásároljanak egy élethű műanyag orchidea fűzért, s dugják be valamilyen húsos, ovális, vagy hosszúkás levelű növény cserepébe. Nagy sikereket fognak elérni velük.