Novemberi gyümölcsök

Beköszöntött az ősz utolsó hónapja, megérkeztek az első fagyok is. A kertben szinte betakarítottunk már minden zöldséget és gyümölcsöt. A tárolók megteltek, a kamra polcain ott sorakoznak a lekvárok, befőttek, savanyúságok. Van azonban néhány gyümölcs, amit még novemberben sem késő leszedni, sőt, ilyenkor a legzamatosabbak.

Téli alma

Naponta egy alma az orvost távol tarja! A rímes mondásban sok igazság van, hiszen az alma minden olyan fontos vitamint, ásványi anyagot, nyomelemet és rostot tartalmaz, amivel kiegészíthetjük téli vitaminszegény táplálékainkat. A nyár végén érő fajták mellett célszerű egy-egy ősz végén érő, és még tél elején is szedhető fajtát ültetni. Ilyen történelmi fajták közül Parker pepin, más néven Bőralma, a London pepin, Batul, Boscopi szép, vagy a Húsvéti rozmaring. A modern fajták közül a Braeburn, a Granny Smith és a Fuji a legkésőbbi szüretelésű és a leghosszabb ideig eltartható fajta.

Téli körte

Még az almánál is kedvezőbb tápanyag-összetételű, magas rost- és káliumtartalmú téli gyümölcsünk a körte. A téli fajták héja vastagabb, ezért is tárolhatók jobban. A Téli esperes vagy a Hardenpont téli vajkörte nevében is benne van, hogy az október végén leszedett termések télen érnek be, karácsony táján fogyaszthatók először. Hátrányuk a vaskos héj mellett, hogy a magház körül legtöbbször kövecsesek, ami egyeseknél puffadást, epegörcsöt okozhat. Ezért fogyasztás előtt jobb meghámozni és a magházat kivágni. A hagyományos édes kompóton kívül kiváló fűszeres mártogatós, chutney (csatni) is készíthető vele, amit sült húsok mellé tálalhatunk.

Birs

A birs igen magas pektintartalmú gyümölcs, így a legtöbbünknek a birssajt jut eszébe, ami vitamindús téli csemege. Kesernyés íze miatt nyersen nemigen fogyasztjuk, de a belőle készült lekvár, illetve a keményebb állagú úgynevezett birssajt igen ízletes csemege. Antioxidánsokban és rostban gazdag, kiváló téli immunerősítő.

Naspolya

Az almatermésűek közé tartozik a naspolya is, ami méltatlanul mellőzött gyümölcs. Akkor a legjobb, ha a dér már megcsípte és szottyosodik. A fán tároljuk, egész télen ehetjük a héjából kiszopogatva az édesen kesernyés gyümölcshúst. Magas a vastartalma, csonterősítő, gyulladáscsökkentő.

Szőlő

Szőlőből nem csak bor készülhet, hanem nyersen is fogyasztható, különösen a nagy szemű, lédús, édes csemegeszőlő. A Téli muskotály és az Itália kifejezetten későn októberben érő fajta. A vaskosabb héjú direkttermő borszőlők, mint pl. az Otelló is hosszan a tőkén tartható, csemegeként fogyasztható. Gyors energiát adó gyümölcs- és szőlőcukrot tartalmaz. Magas vitamin- és ásványianyag-tartalma mellett tartalmazza az úgynevezett transz-rezveratrol antioxidáns hatású vegyületet, ami szív- és érrendszerünk védelmét szolgálja. A szőlőmagot is érdemes szétharapni, annak ellenére, hogy kissé kesernyés, mert a benne található zsírosolaj megvédi az érrendszert a meszesedéstől, erősíti a hajszálerek falait, karban tartja a koleszterin-háztartást, javítja a látást, megelőzheti a szürkehályog kialakulását.

Datolyaszilva

Egy évtizede még egzotikus gyümölcsként tekintettünk a datolyaszilvára (káki, hurma, sáron szivája), ma viszont már sokak kertjében díszlik és gazdagon terem. Előnye, hogy a késő tavaszi fagyok elmúltával, május végén virágzik, kártevője egyelőre nem ismert, vaskos leveleit a levéltetvek sem támadják. Novemberben szüreteljük a még hamvas, kemény gyümölcsöket, amelyek a tároló helyiség hőmérsékletétől függően 7-10 nap, illetve több hét alatt érnek be. Terméskocsánya rövid, fás, ezért szüretelőollóval érdemes szedni. Négy, hullámos csészelevelével, naracssárga színével igen mutatós gyümölcs. Karotinban, C-vitaminban, káliumban és különböző cukrokban gazdag. Ha tartósítani szeretnénk, lekvár, aszalvány készíthető belőle.

Kivi

Az utóbbi évtizedekben a kivi is sok házikertben elterjedt, mert megtanultuk nevelni és metszeni a növényt. Tudni kell, hogy kétlaki, ezért a termős egyedek mellé porzópárt is ültessünk, még az öntermékeny kivifajták (Issai, Jenny) mellé is javasolt egy „fiú”. Hosszú szálvesszőn terem, ezért a metszése inkább a letermett vesszők eltávolítására korlátozódik. Októberre félig éretten szüreteljük. Szedését ne siessük el. Vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag. Jó hatással van a szív- és érrendszerre, az emésztőrendszerre és a látóidegekre is. Zöldség-gyümölcs turmixok (smoothie) vitamindús alapanyaga. Aszalva tartósíthatjuk.

Gránátalma

A gránátalmát régóta ismerjük és neveljük a kertben, edényben, mint szép, mutatós virágú mediterrán dísznövény. Védett fekvésű kertekben, télikertekben gyümölcs nálunk is beérik. Termés rekeszes, sokmagvú bogyótermés. A vastag héj alatt fehér hártyákkal osztott rekeszekben sok apró magot tartalmaz, ezeket a magokat veszi körül a gyümölcshús. A gránátalma igazi antioxidáns-bomba, nagy mennyiségű flavonoidot (mint például antociánt és kvercetint) tartalmaz. Káliumban, C-vitaminban és kalciumban gazdag. Likőr, lekvár, sűrítmény alapanyag, de salátákba, sültek mellé is kiválóan felhasználható.

Citrusfélék

A fagyok előtt a teleltető helyiségbe bevitt citrom, klementin, mandarin és kumquat fácskákról célszerű leszüretelni a gyümölcsöket. A növények jobban telelnek, ha nincs rajtuk termés. A behordás előtti a növényvédelmi kezeléseket is csak szüret után végezzük el, hogy a gyümölcsöket nagy biztonsággal el tudjuk fogyasztani, akár héjastól is. Az apró, héjastól felszelt kumquat például jól illik a halványított zellerhez, de koktélokba, gyümölcssalátákba is. A kalamondint azonban ne kóstoljuk meg, mert éretten is keserű.

Vadgyümölcsök

A késő őszi természetet járva úton-útfélen találkozunk ehető vadgyümölcsökkel.

A kökény hamvas, csonthéjas termése a madarak kedvelt téli csemegéje, ezért iparkodnunk kell a szedésével. A kökény íze kissé kesernyés, de ezt érés után, amikor a dér már egy cseppet megcsípte, elveszti a „keserűségét”, és gyümölcscukor-tartalmának köszönhetően édeskés, savanykás ízű lesz. C-vitamin- és pektin tartalma magas, ezért érdekes ízű szörpöt, lekvárt lehet belőle készíteni. A kökénylekvár mézzel édesítve és mandulával gazdagítva a legfinomabb. A nyers gyümölcs és a belőle készült lekvár nagyobb adagban elfogyasztva székletfogó hatású. Főzete bélhurut ellen kiváló.

A csipkebogyó, más néven hecsedli jól ismert és kedvelt téli vitaminforrás, amit tea, lekvár és szörp formájában egyaránt fogyaszthatunk. Nemcsak a vadrózsa (Rosa canina), hanem a ligeti, a molyhosodó, a keménylevelű és a japán rózsa termése is használható erre a célra. A csipkebogyó magas C-vitamin tartalmával fokozza szervezetünk ellenálló képességét, segít megelőzni a meghűléses megbetegedéseket. Frissen, vagy szárítva, egészben, vagy a szőrös aszmagoktól megtisztítva egyaránt fogyasztható. Ha szárítani szeretnénk, akkor mossuk meg, vágjuk félbe, és tepsiben egy rétegben szétterítve sütőben, vagy a fűtőtesten (cserépkályha tetején) legfeljebb 40 oC-kon szárítsuk meg. A csipkebogyót nem szabad forrázni, mert értéke, a C-vitamin magas hőmérsékleten elbomlik. Felforralt és langyosra hűtött vízben 1-2 órán át áztatva kellemes ízű és magas vitamintartalmú italt nyerünk belőle.

„Őszi éjjel izzik a galagonya…” – hangzik Weöres Sándor verse. A galagonya termése aminosavakban, ásványi anyagokban, pektinben, C-vitaminban, és számos más egészségvédő anyagban gazdag, antioxidáns, gyulladáscsökkentő, rákellenes, szív- és érrendszeri betegségek elleni és emésztésjavító tulajdonságokkal rendelkezik.