Mikrotápanyagok: A molibdén

Molibdénhiány karfiolon

Ion-antagonizmus: Mn/Mo, B/Mo, NO3/Mo.
Savanyú talajokon gyakori, hogy a Mo-hiány tüneteket egyéb elemek (mangán, réz, bór, magnézium, kalcium és foszfor) többletéből adódó toxikus tünetek elfedik. Az úgynevezett whiptail-szimptóma – a karfiol ostornyelessége – mellett a fiatal és idősebb levelek torzulása is előfordul. A klorótikus elváltozások a levélszélektől indulnak ki egyre erősödő sárgulás kíséretében terjeszkedve az idősebb, majd a fiatal leveleken. A klorótikus szövetekben barnás nekrózisok képződhetnek és ezeken a levélszövet kilyukadhat. Ilyen esetekben elvégzett levélanalízis a nitrát-tartalom fokozódását mutatja. Emellett lehetséges a tenyészőkúp elhalása és rövid ízközök kialakulása. Molibdénhiány esetében barna anyag halmozódhat fel a tenyészőkúpban, a rügyekben és a levelekben. A hiánytünetek lokalizáltsága (helyi jellege) a molibdén gyenge mozgékonyságával függ össze. A molibdénhiány mértékétől, a növényeknek juttatott N-trágya formájától, a növény korától, a hiány időtartamától függ a tünetek kialakulása. Ezen kívül az is befolyásolja, hogy fajtól, fajtától függően milyen fokú az enzimreakciók érzékenysége az elégtelen molibdén-ellátásra. A humuszban szegény savanyú homoktalajokon a mangántöbblet átfedheti a jelentkező molibdénhiányt. Néhány növény jellemző tünetei következnek azzal a megjegyzéssel, hogy a kétszikűeken gyakoribb és súlyosabb elváltozások léphetnek fel ezen mikroelem hiánya esetén.

A gabonafélék molibdénszükséglete csekély, felvevő-képességük viszont jó, ezért csak szélsőséges talajviszonyok között alakulhat ki hiánytünet. Az idősebb levelek halványabbak vagy sárgásan csíkozottak, míg az erek zöldek maradnak. A tünetes levelek később becsavarodnak és elhalnak. Az érés kitolódik, a szemtermés kisebb, a zab bugái kékeszöldek lesznek, a levél-szélek kanalasodnak és rajtuk fehéres-barna nekrózisok alakulnak ki.
A burgonya fiatal levelei halványzöldek, sárga-fehéren tarkázott nekrotikus foltokkal. A levélszél besodródik és leszárad. Kevesebb virág képződik és azok is megbarnulva elhalnak. A legfiatalabb levelek barnán elpusztulnak.

Molibdénhiány szójaállományban

A pillangósokon a nitrogénhiány tünetei dominálnak. A levelek halványzöldek, nekrotikus széllel. Érdekes, hogy ezekben az esetekben nagy nitráttartalmat lehet kimutatni a levélanalízissel. A levelek sárgulása, barnulása alulról felfelé történik. A tünetek gócos megjelenése miatt az állományban foltokat láthatunk.
A karfiol torzult levelei sárgás-szürkés vagy kékeszöld színűek, az erek közt sárga foltos klorózisok és nekrózisok láthatók, amelyek papírszerűen áttetszőek. A levelek a növényen maradnak. Gyakori, hogy az idősebb levelek még normálisan fejlődnek, ha bőséges nitrogén áll rendelkezésre. A szívlevelek megcsavarodnak (rózsatorzulás). Ha a növény egyáltalán fejesedik, úgy a fej laza, barna színű lesz. A káposztafélék általában látványosan reagálnak a molibdénhiányra. Fejesedésük zavart, jellemző a klorózis, nekrózis valamint a levélszél-torzulás.
Egyéb zöldségfélék 8pl. a spenót) molibdénhiány-tünetei hasonlóak, de a levelekben felhalmozódó nitrát a közvetlen élelmezésre szolgáló növényben nagyon káros lehet, különösen kisgyermekek számára.
A sárgarépa idős levelei megbarnulva elszáradnak, a növények kicsik maradnak.
Az uborka molibdénhiányos tünetei az idős leveleken láthatók. Jellemző az ér közötti kivilágosodás, a foltosan zöld levél, melynek széle besodródik. A levél végül elhal.
A fejes saláta idősebb levelei elhalványodnak, papírszerű foltjai nekrotizálódnak. A tünetek később átterjednek a fiatalabb levelekre is. A növény súlyos esetben elhal. Jellemző még a levéltorzulás, csökött növekedés, halvány levelek, amelyek a szélektől befelé haladva fonnyadnak. A zeller levelei halványzöldek, később egyöntetűen élénksárgák. Az idősebb levelek szélein perzselések láthatók.
A paradicsom levelei halványak, az erek között sárga foltok láthatók, a levélszél besodródik. A legkisebb erek zöldek maradnak. A foltokban nekrózisok láthatók. A tünetek az idősebb leveleken kezdődnek, és onnan terjednek tovább.

Molibdénhiány mikulásvirágon

A citrusfélékre a sárgafoltosság jellemző molibdénhiány esetén. Üvegesen ható gömbölyű vagy tojásdad foltok láthatók az erek között, a levelek aranysárgák, fonákukon barna, ragacsos anyag válik ki. A klorótikus foltokban nekrózisok, a levélszél besodródik, végül a levelek leperegnek. Grapefruit-alanyon érzékenyebbek a citromfák. A gyümölcs több helyen besüpped molibdén-hiány esetén.
A gyümölcsfák levelein szabálytalan, foltszerű klorózis, a levél szélén és a csúcsán nekrózis a jellemző.
A rózsa levélkéinek a szélén és csúcsán perzseléses tünetek tapasztalhatók. A normálisnál kisebb levelek sárgulnak, a fiatal hajtások pedig elhalnak.
A kutyatejfélék és a mikulásvirág erei közt sárgás klorózis, fonnyadás, torzulás látható. A fiatal leveleken fenyőfaszerű érmintázat hívja fel a figyelmet a molibdén hiányára.

Molibdén-többlet = toxikus molibdén
Bányatelepek közelében, lúgos, rossz vízelvezetésű talajokon, vagy erősen meszezett agyagpalás területeken fordulhat elő a molibdán többlete. Jellemzője az aranysárgától-narancssárgáig terjedő színű klorótikus foltok megjelenése először a legfiatalabb leveleken, részben barnás elszíneződéssel. A levéllemez kicsi vagy hiányzik, esetleg csak csonkok nőnek a levélszárakon. Ezt a tünetcsoportot paradicsom és napraforgó esetében írták le. A mirigyszőrök fejecskéiben aranysárga molibdén-tannin anyag halmozódik fel. Az antocián-tartalmú növényeknél a szár és a levelek bőrszövetén bíborvörös elszíneződés is előfordulhat. Egyéb tünetek: ízközök gátolt megnyúlása, rügyfejlődés elakadása, szárvastagodás, hónaljrügyek kihajtása, idősebb levelek elpozsgásodása. A kérődzők (juh, szarvasmarha) ilyen takarmánnyal való etetése vérhast okozhat.
Egyes növényfajok toleranciája a nagy molibdénadagokkal szemben valószínüleg azon alapszik, hogy ártalmatlan formában a sejtüregekben tudják raktározni a molibdént. Az érzékeny növényfajoknál nincs ilyen védekező mechanizmus.

Dr. Varga Mária
szaktanácsadó