Miért eszünk tormát húsvétkor?
A húsvéti ünnepi asztal elengedhetetlen étele a frissen reszelt, ecetes vagy tejszínes torma. Csípős ízétől még a könnyünk is kicsordul. Krisztus szenvedésére, illetve a keresztnél síró asszonyok könnyére utal, de a babona szerint távol tartja az ártó szellemeket. Nem mellesleg nagyon jól illik a sonkához!
A torma fogyasztása zsidó hagyomány, a zsidó nép az egyiptomi rabszolgaságból való kimenekülésének ünnepe, a pészah első estéjén, a széder-estén fogyasztott jelképes ételek egyike. A torma, vagyis keserűfű a keserűséget, a megpróbáltatást, de az új kezdetet is jelképezi. Csípős, keserű íze arra utal, hogy a szabadság sok nehézség árán érhető el.
A torma a magyar őshazásban, a Volga és Don folyók mocsaras területein őshonos, a magyarok hozták be a Kárpát-medencébe és ismertették meg az európai népekkel. A hajdúsági torma hungarikum. Főleg a nedvesebb területeken vadon is nő, de ha biztosra akarunk menni, kertünkben is termeszthetjük.
Felhasználása
Megvastagodott gyöktörzsét (rizómáját) fogyasztjuk, de zsenge levele is ehető. Régebben gyógyításra használták baktériumellenes és gyulladáscsökkentő hatásának köszönhetően. Csípős illata tisztítja a tüdőt, a légutakat, enyhíti a légúti megbetegedéseket, étvágyjavító, emésztésserkentő, fájdalomcsillapító, természetes antibiotikum. Magas antioxidáns hatásának köszönhetően kiűzi a méreganyagokat a szervezetünkből. Emellett magas a C-vitamin-tartalma, a kálium, a kalcium, a vas, a foszfor és a magnézium mellett réz és jód is található benne. Csípősségét a mustárolaj adja, amit ecetes vízzel forrázva enyhíthetünk. Aki azonban szereti és bírja, a reszelt tormagyökeret nyersen is fogyaszthatja. A húsvéti ecetes és tejszínes torma mellet készíthetünk vele mártást, habot. Jól illik a céklához és a káposztához is, legtöbbször a céklasavanyúság eltevéséhez használjuk.
Mivel a torma irritálja az emésztőrendszert, bél- és hasnyálmirigy-gyulladás esetén ne fogyasszuk, de kerüljék a pajzsmirigy-, illetve vesebetegséggel küzdők is. Kismamák is csak mértékkel fogyasszák!
Termesztése
A torma (Armoracia rusticana) a káposztafélékhez tartozik. Laza talajon, bakhátas termesztésben (ahogyan a Hajdúságban is termesztik) akár a gyöktörzs akár 50-60 cm hosszúra is megnő. Lágyszárú évelő, föld feletti része télen elpusztul, majd tavasszal újrahajt. Kiásás után a talajban maradt vagy visszaültetett vékonyabb gyökerekről szaporodik tovább. A tavaszi kihajtás előtt a legintenzívebb az íze.
A torma könnyen termeszthető, fontos, hogy talaja laza szerkezetű. humuszban gazdag legyen, illetve készítsünk bakhátat, csakúgy, mint a burgonyának. Ültethetjük a kert árnyékosabb részébe is, de ízletesebb lesz, ha elegendő napfény éri. Termeszthetjük nagyobb edényben is. Állandó helyet válasszunk neki, mert a talajban maradó gyökerekről minden évben újrahajt.
A tormát a vékonyabb talpgyökerek elültetésével szaporíthatjuk ősszel vagy kora tavasszal. Telepítés előtt jó mélyen ássuk vagy szántsuk fel a talajt, dúsítsuk érett komposzttal vagy granulált szerves trágyával. A 15-20 centis gyökérdarabokat 80-100 cm sor- és 30-40 cm tőtávolságra ültessük el ültetőfa segítségével. Függőlegesen vagy ferdén is talajba helyezhetjük, kb. 3-4 cm mélyen. Arra ügyeljünk, hogy a gyökérdarabok ne kerüljenek fordítva a talajba. Ennek elkerülése érdekében, ha magunk szedjük a szaporítóanyagot, a gyökérdarab felső részén vízszintes, az alsó részén ferde metszlapot vágjunk, így ültetéskor tudjuk, hogy melyik a felső, illetve az alsó része.
A torma rendkívül vízigényes, hatalmas, 40-60 cm hosszú levelei rendkívül sokat párologtatnak. Jó minőségű, erős és hosszú gyöktörzset csak öntözés és tápoldatozás mellett kapunk.
Kártevői
A torma gyökerét az albugós betegség, illetve a szklerotíniás rothadás, a kártevők közül a répa-fonálféreg támadhatja meg. Élettani betegség a tormagyökér szövetbarnulása, aminek felismerését nehezíti, hogy a gyökér felületén nem látható elváltozás, kettévágva azonban a farészben barna elszíneződést találunk. A lombon előforduló betegségek a cerkospórás levélfoltosság és a lisztharmat, a kártevők közül a levéltetvek, de gyakrabban a földibolhák okozhatnak kárt. Ez utóbbi tarra is rághatja a lombot.
Az ápolási munka elsősorban a gyomlálás, illetve az öntözés. Tápoldattal, huminsav-, illetve fulvósav-készítménnyel, talajaktivátorral gondoskodhatunk a megfelelő talajszerkezet és tápanyagtartalom fenntartásáról.
A tormát folyamatosan szedhetjük, legjobb csak mindig annyit felszedni, amennyit elfogyasztunk. A felszedett tormagyökér pincében nedves homokba rétegezve, illetve megtisztítva, folpackba csomagolva tárolható.
