Mielőtt kertet építünk

Az első és legfontosabb, és egyeseknek talán egy kissé szomorú tény, hogy kevés munkával fenntartható, szép kert nincs. Aki csak gyönyörködni, és nem dolgozni kíván a kertben, az vegye igénybe kertfenntartó vállalkozók szolgáltatásait. Sok százan működnek ma már Magyarországon, többüknek internetes honlapja is van, amelyen a referenciák is megtekinthetők. Akinek a kerttervezéshez és a növények kiválasztásához nincs elképzelése, csakúgy, mint a lakóháznak, a kertnek megtervezéséhez is hívjanak szakembert.

Az építkezések befejezése után a tulajdonosok gyakran elkövetik azt a hibát, hogy a terület feltöltésére szánt törmelékes talajba telepítenek drága növényeket. A gyep számára legalább 25-30 centiméter vastag, tömörített termőtalajra van szükség. A cserjék telepítésékor 50X50X50 cm-es, gyümölcs- és díszfák esetében 1X1X1 méteres ültetőgödröt (sövény esetében árkot) ássunk, és abban teljesen cseréljük ki a talajt humuszban gazdag kerti földre. A zöldséges kertek és a virágágyások helyén is legalább 50 centiméter mély legyen a termőréteg.

A kerti építmények (pihenőhely, játszósarok, grillsütő) helyét még a növények eltelepítése előtt meg kell határoznunk. Ugyanígy az öntözőrendszer telepítését is a kert kialakítása előtt végeztessük el. Ehhez azonban pontosan tudnunk kell, hogy hova milyen vízigényű növények, növénycsoportok kerülnek, így fontos, hogy előre gondolkodjunk.

Nagyon divatosak manapság a kerti tavak, szökőkutak, csobogók, amelyeket a kert jellegének és méretének megfelelően válasszunk ki. A vízarchitektúrák kialakítása nem olcsó mulatság, és fenntartásuk is nagy odafigyelést igényel, ezért csak az létesítsen a kertétjébe ilyesmit, aki kellő ismerettel rendelkezik a vizes élőhelyek fenntartásával kapcsolatban, vagy hajlandó megfizetni a témában jártas szakembert.

A növényfajokat a kert adottságainak megfelelően válasszuk meg. Lehetőleg kerüljük az egyhangú és sokszor nyomasztó gyep-tuja kombinációt. Az örökzöldek valamivel kisebb részt képviseljenek a kertben a lombhullatókkal szemben. Az egész éven át tartó virágpompa érdekében az év különböző időszakaiban virágzó cserjéket és évelőket ültessünk, amelyeket egynyári virágokkal tehetünk változatosabbá. Sokféle növényből keveset telepítsünk, így érvényesülhet kertünkben az ősi szabály, miszerint a változatosság gyönyörködtet. A virágágyásokban az évelő dísznövények domináljanak, amelyek előnye a változatos virágszín és forma mellett, hogy viszonylag kevés ápolással éveken át díszítenek, és nem kell őket minden évben megvásárolni.

A fafajok megválasztásában gondolni kell arra is, hogy az arra érzékenyeknél esetleg allergiát válthatnak ki. A nyírfának és az égernek erős allergiát kiváltó hatás van, de a platán, a kőris, a szil, a mogyoró, a boróka, a fűz és a bálványfa virágpora is allergizál. Sok embernél a fűfélék virágpora is tüsszögést, könnyezést okoz. Nem is beszélve a parlagfűről, ami persze nem fűféle, hanem agresszív kétszikű gyom. Nem szabad hagyni, hogy a fű virágszárba szökkenjen, és a kerítésen kívüli környezetünket is ápolni kell.

A legtöbb növény telepítésének helyét a talajtulajdonságok mellett a fényviszonyok határozzák meg. Napfénykedvelő növényt ne ültessünk árnyékos helyre. Oda árnyéki növények valók, amelyekből szintén szép választékot találunk az árudákban, vagy a növény-csomagküldő szolgálatok kínálatában. A látványos virágágyások olyan helyre kerüljenek, ahol mi magunk, vagy a szomszédok, járókelők rendszeresen láthatják.

Az elszórt növényültetés helyett inkább kisebb-nagyobb csoportokba ültessük a növényeket. Egy csoportba azonos adottságokat igénylő fajok kerüljenek. A haszonkeret a díszkert végében helyezzük el. Néhány gyümölcsfából azonban elhelyezhetünk néhány példányt a díszfák közé is, például a kora tavasszal virágzó cseresznyét, meggyet, őszibarackot.

A gyep többnyire a kert legnagyobb felületét beborító növény-együttes. A fűmagkeveréket a használati célnak megfelelően válasszuk ki. Pázsitot csak akkor telepítsünk, he csupán fűnyírás céljából lépünk rá, nagyobb igénybevételre a gyep a megfelelő. Tévhit, hogy a gyepet csak nyírni kell. A fű ugyanúgy megkívánja az öntözést és a tápanyag-utánpótlást, mint a többi növény.

Sajnos előfordul, hogy egy-egy példány megbetegszik, tönkre meg. A díszét vesztett dísznövény semmiféle ápolással nem lesz már olyan szép, mint amilyen volt, ezért érdemesebb inkább egészségesre cserélni. Négy-öt év után az évelőfoltok besűrűsödnek, és az addig nem rendszeresen metszett, burjánzó cserjéhez is drasztikusabban hozzá kell nyúlni. Ne sajnáljuk őket, jól tartva gyorsan regenerálódnak. Aki elhanyagolt kertet örökölt, ritkítással, átültetéssel megmentheti a szebb és értékesebb növényeket.

Pap Edina