Megoldás a tiszafa
Minden hosszú távú meteorológiai előrejelzés a melegedésről, asz egyre több forró és száraz nyári napról szól. A légköri aszálynak is mondott, rekkenő hőség a dísz és haszonkerti növények tűrőképességét is próbára teszi. A szezon mérlegének megvonásakor bizonyára kiderül, hogy csak az egészséges, jól táplált növények vészelték át baj nélkül a sivatagi nyarat. Amelyik valamiben szűkölködött vagy a megvilágítás szempontjából rossz helyre került, már szemmel láthatóan károsodott.
Azért nem kell elkeseredni, növényei érdekében néhány technológiai változtatást a kertész is megtehet. Változtatni lehet még a hagyományos öntözési, tápanyagpótlási technológián, előtérbe kerülhetnek a párolgáscsökkentő, talajtakarásos, mulcsozó módszerek és a növények szinte egyéni táplálására lehetőséget teremtő lomb-, permettrágyázás és még sorolhatnánk. De mind közt a legfontosabb a kert növényeinek revíziója. Az új növények beszerzése közben figyelni kell szárazságtűrő képességükre. Az egyik ilyen szolid, jól alakítható örökzöld lehet a tiszafa.
A tiszafa egyetlen szépséghibája – nevezetesen: a mérgezők listáján előkelő helyre került – a kert legtöbb módon hasznosítható növénye lehetne. Piros magköpenye (termés húsa) kivételével minden porcikája mérgező. Nem kell tehát lemondani a tiszafáról, csupán nem kell enni. A melegvérűek számára veszedelmes növény leginkább az emberekre lehet veszélyes, hiszen a négylábúak és a madarak már fiatalon megtanulják, – ez igaz a hobbiállatokra is – hogy a tiszafafélékből nem ajánlatos falatozni. A madarak egyébként szívesen csipegetik a piros bogyóit, a termés húsát táplálék, s a mag miután áthalad tápcsatornájukon, s trágyaburokban a földre pottyan, még csírázik is.
A tiszafafélékről általában elég annyit tudni, hogy a közvetlen rokonságba, szűk kéttucatnyi faj tartozik. A legismertebb tiszafa (Taxus baccata) a szabad természetben, ami különlegességnek számít, bárhol is éljen, mindenütt azonos formát mutat. A nemesítők azonban sok kertészeti változatot állítottak elő, ezért van magasra törő, terülő, világosabb, sötétebb levelű. A fenyőalakúak között egyedinek számít, bár lassan növekszik, de ágrendszere könnyedén megújul, nagy a sarjadzó képesség. Ezért alkalmas tömött, egész évben zöld sövénynek. Ha ügyesen ültetik, és van idejük kivárni, akkor 0,8-3 méter széles és akár 6 méter magas áthatolhatatlan zöld fal készíthető segítségével. Ide tartozik az is, hogy legalább húsz évet kell várni, hogy először virágozzon, ráadásul kétlaki, vagyis a porzós és termős virágok nem egy egyeden vannak. Tehát előfordul, hogy akinek egyetlen tiszafája van, lehet, hogy fiú, s annak nem lesz soha piros bogyója.
A tiszafát állandóan lehetne metszeni, de legjobb, ha tavasz végén és kora ősszel vágják, mert ezután nyáron, illetve ősszel a hidegek beállta előtt képes regenerálódni. Ültetésekor tápanyagban gazdag földbe telepíteni. Tiszafánkat metszeni alapvetően nem szükséges, de nyírott sövény is kialakítható belőle. , sövényként ültetett tiszafát évente kétszer is metszheti.