Megjelent a japán cserebogár Szlovéniában! Minden, amit tudni kell róla!
A szlovén növényvédelmi hatóság egy felnőtt példányt talált Közép-Szlovéniában, Ljubljanától kb. 35 km-re, a lukovicai autópálya-pihenőben, egy csapdában. Ez az első megerősített japán cserebogár-észlelés Szlovéniában.
Az esetre való tekintettel a magyar hatóság felhívja a figyelmet arra, hogy fokozottan ügyeljünk a Szlovéniából és Szlovénia felől érkező növényszállítmányokra!
Mivel a lárva és a báb a talajban él, földes áruval, cserepes növényekkel is betudjuk hozni az országba a karantén kártevőt.
Amennyiben nem honos károsítókkal vagy az általuk okozott tünetekkel találkozik, kérjük, jelentse az illetékes vármegyei kormányhivatal növény-egészségügyi ügyfélszolgálatán!
(Nyitókép forrása: popillia.eu)
Elterjedése
Az utóbbi évtizedekben megnövekedett személy- és áruforgalom során számos olyan kártevő és kórokozót hurcolnak be Európába, illetve országról országra, amelyek idegenhonosak itt. Sok mediterrán és szubtrópusi faj képes életben maradni és szaporodni a melegedő klímában, az enyhe, komolyabb fagyok nélküli teleken. Előnyben vannak a soktápnövényű fajok, amelyek nem válogatnak a növényekben; mindent felfalnak és elpusztítanak, amit találnak. Ilyen idegenhonos, polifág kártevő a japán cserebogár (Popillia japonica) is, amitől évek óta retteg Európa, és sajnos, már itt van a közelünkben!
A japán cserebogár a 2000/29 EK tanácsi irányelv alapján karantén (zárlati) kártevőnek számít Európában. Teljes kiirtása szinte lehetetlen, kártételének úgynevezett gazdasági küszöb alá szorítására, gyérítésre van mód, amire egy uniós társadalmi észlelési és tájékoztatási kampány, az IPM-Popillia irányul. Tájékoztatónkat is a honlapjukon található információk, illetve az Európai és Mediterrán Növényvédelmi Szervezet (EPPO) adatbázisa alapján állítottuk össze.
A Popillia japonica Északkelet-Ázsiából származik, Japánban és Oroszország távol-keleti területein őshonos. A 20. század elején hurcolták be Észak-Amerikába Japánból származó nőszirom-szaporítóanyaggal. Az USA államaiban azóta széles körben elterjedt, és jelentősebb kártevővé vált, mint őshazájában. A 2010-ben kezdődő kaliforniai inváziója során a Popillia japonica potenciális kártétele a gyümölcstermesztésben a becslések szerint meghaladta a 6,2 milliárd dollárt. A kártevő elleni védekezés éves költségei meghaladják a 460 millió dollárt.
Európában először a Portugáliához tartozó Azori-szigeteken azonosították az 1970-es évek elején egy amerikai katonai légibázison, elszigetelt jelenségként. A szárazföldön majd csak 2019-ben észlelték.
A japán cserebogarat 2014 júliusában azonosították Olaszországban; ez volt az első alkalom, hogy a kártevőt az európai kontinensen észlelték, Lombardiában és Piemontban. Érkezésének módja ismeretlen, de két repülőtér is van a közelben, ahol a kifejlett egyedeket eredetileg észlelték. 2020-ban Parma tartományban (Emilia-Romagna régió) találtak két kifejlett példányt, de ezt is véletlenszerű behurcolásnak, nem pedig megtelepedett példányok továbbterjedésének tekintették.
2017 júniusában Svájcban is azonosították a japán cserebogarat Olaszországgal határos Ticino kantonban. 2020 júliusában szintén ebben a régióban, Genestrerio település határában, két különböző szőlőültetvényben növényeken és csapdákban is megtalálták kifejlett egyedeit.
A japán cserebogár Európában eddig csak egy nagyon kis területen telepedett meg, de éghajlatigényét vizsgálva az Atlanti-óceántól a Fekete-tengerig, a Földközi-tengertől Észak-Németországig, Nagy-Britanniáig és Dél-Skandináviáig lehet számítani a betelepedésére, amit az emberi tevékenység, azaz az áru- és személyforgalom is elősegíthet.
Miről ismerhetjük föl a japán cserebogarat?
A japán cserebogár a nálunk honos májusi cserebogárhoz hasonló testfelépítésű, de annál kisebb. Ovális testük körülbelül 10 mm hosszú. Testük feje és tora fémesen zöldesen csillog (irizál), szárnyfedőjük pedig rézbarna. Potrohuk mindkét oldalán öt-öt fehér szőrcsomóból álló mintázat húzódik, a potrohvégen pedig két fehér szőrcsomó található. Ezek a jellegzetes fehér foltok könnyen megkülönböztetik a kifejlett japán cserebogarat más, hozzá hasonló cserebogár-fajoktól. Talajban fejlődő lárvái aprók, csak nagyító segítségével azonosíthatók.
Kártétele
A japán cserebogár soktápnövényű, több mint 300 elsődleges, illetve másodlagos gazdanövénye ismert. Zöldségnövényeken, virágos növényeken, dísz- és gyümölcsfákon és cserjéken rágnak, a leveleket tarra rágják, csak a levélerek maradnak. Előszeretettel fogyasztják a szőlő, a gyümölcstermő fák és a szója leveleit. Ugyanakkor érett gyümölcsökkel is táplálkoznak, például a szilva, a málna és az alma is kedvenc gyümölcsi közé tartozik. Kedvelik a rózsa virágát is. Jelentős erdészeti kártevő; táplálékforrástól függően erdei fák, például tölgyek vagy hársak leveleivel is táplálkozhatnak.
A japán cserebogár lárvái a föld alatt, közvetlenül a felszín alatt a gyökereket rágják, ezáltal csökkentik a gazdanövények életképességét és terméshozamát. A szántóföldi növények, zöldég- és gyümölcsfélék, faiskolai növények mellett a hasznon- és díszgyepekben, gyepszőnyeg-termesztésben is károsítanak. A vaddisznók és a varjak a lárvákat előszeretettel fogyasztják, túrásukkal másodlagosan még nagyobb kárt okoznak.
Veszélyt jelentenek a vadon élő növényre is, természetvédelmi kártételével is számolni kell. Az USA-ban például a védett pompás királylepke is veszélybe került, mivel a japán cserebogár tarra rágja a selyemkórót, amely a pillangó hernyójának egyetlen tápnövénye. A rovar inváziója óriási veszélyt jelent a biológiai sokféleségre.
Életciklusa
A japán cserebogárnak évente általában egy nemzedéke fejlődik, elterjedésének északi határán kétéves fejlődésű. A lárvák a talajban telelnek át. Kora tavasszal, a talajhőmérséklet emelkedésével a talajfelszín közelébe húzódnak, és elkezdenek a gyökerekkel táplálkozni, majd néhány hét múlva bebábozódnak. A kifejlett bogarak – földrajzi szélességtől függően – május közepe és július közepe között kelnek ki.
A nőstények 30-45 napig élnek, és ebben az időszakban akár 60 tojást is lerakhatnak, főleg a nedves, agyagos, fűvel borított talajba. A fiatal lárvák hajszálgyökerekkel és szerves anyagokkal táplálkoznak, és a harmadik lárvastádiumig fejlődnek. A késő őszi talajhőmérséklet csökkenésével a lárvák mélyebbre húzódnak a talajba, hogy ott teleljenek át.
Környezetvédelmi veszélyek
A gazdasági károk mellett a japán cserebogár európai betelepedése és elterjedése komoly környezetvédelmi aggályokat is felvet. Olaszországi tapasztalatok szerint ugyanis a fertőzött területeken többször kell permetezni, a megnövekedett növényvédőszer-használat pedig negatívan hat a biológiai sokféleségre. A piemonti borrégióban évente két extra rovarölő szeres kezelést végeznek a japán cserebogárral fertőzött szőlőterületeken, jellemzően piretroid, vagy neonikotinoi hatóanyagú készítményekkel. Egyelőre csak körülbelül 50 hektáros területről van szó, de a régió 45 ezer hektáros szőlőterületéből. Ha azonban a teljes területen megjelenne a kártevő, akkor a becslések szerint csak a piemonti szőlőtermesztésben évente 30-90 ezer liter rovarölő szer kijuttatását tennék szükségessé. Figyelembe véve az európai szőlőterületet, amely meghaladja a 3 millió hektárt, nem kétséges, hogy a japán cserebogár inváziójának környezeti hatása óriási lesz. És akkor még csak a szőlőről beszéltük.
Az éghajlatváltozás hatásai
Bizonyított, hogy az éghajlatváltozás fokozza a japán cserebogár Európába való elterjedésének veszélyét. Nemcsak elterjedésének határai tolódnak ki, hanem fejlődésmenet is felgyorsul a klímaváltozás következtében. A japán cserebogár jelenlegi elterjedési területének északi határa (kb. az északi szélesség 50o) mentén fekvő régiókban, a kanadai Ontario állam déli részén, illetve a Japán Hokkaido-szigetén (így feltételezhetően Közép- és Észak-Európa nagy részén is) a rovar jelenlegi éghajlati viszonyok mellett kétéves fejlődésmenetű. Ez azonban az átlagos évi középhőmérséklet emelkedésével egyedfejlődése jelentősen felgyorsulhat, azaz gyakoribb tömeges felszaporodásra lehet számítani. Ennek következtében nemcsak Észak-Amerikában vagy Ázsiában, hanem Európa középső és északi részein is nagyobb lesz a japán cserebogár-járványok kitörésének kockázata.