Légies mályvák

A mályvák nem hiányozhatnak a városi műkertekből. A nyári hónapokban hosszan adnak dús és igen szép virágokat. A mályvafélék népes családjában vannak lágyszárúak és a fások is. Az amúgy meleget, napfényt és sok nedvességet kedvelő növényre jellemző, ahol jól érzi magát – a trópusokon – ott rendszerint hosszú időre berendezkedik ezért a fás szárú fajai innen származnak. A buja mályvák sugárzó életkedvűek, mondhatni: tudnak élni. Légies hajtásrendszerükkel, különleges virágaikkal méltók a figyelemre. Az ilyen tulajdonságoknak azonban ára van. Mindent megkövetelnek: bőséges tápanyagot, vizet, fényt, s szükségük van a melegre is. A cserepes mályvák pedig csak akkor szépek, ha évente új földet kapnak.

Az Althea nemzetség mályvái igazi gyógynövények. Már a nevükkel – a görög althein –gyógyítani – is jelzik, hogy a mályvarózsa teáját régóta használják különböző betegségek gyógyítására. Kétnyári, vagy évelő változatai évszázadok óta élnek az európai kertekben

A selyemmályvák feltűnő, különleges megjelenésű, hosszú életű növények. Vannak közöttük apróbb, de legfeljebb méteresre megnövő fajok is. Igazából cserépben, de nem a szobában, inkább napos, félárnyékos, meleg, szélvédett teraszokon, előkertekben érzik jól magukat. Tarka leveleikkel, bókoló lampion, vagy csengettyű alakú virágaikkal méltán keltenek figyelmet

Talán a legismertebb mályvák a hibiszkuszok. Nálunk sok fajuk él. Így a kerti mályva, ami törökrózsaként ismeretes, de sok lakás dísze a kínai hibiszkusz, amit rózsamályvaként ismernek. A gyakran tavasztól késő őszig nyíló, 10-12 centis izzó piros virágai teszik sokak kedvencévé.

A mocsármályvát kevesen ismerik. Késő nyárig szelíden zölddel a kertben, augusztusban azonban kiderül, hogy lágyszárú terebélyes bokor megérdemelten foglalja a helyet. Egészen a fagyokig hozza 20 centiméternél is nagyobb, de rövidéletű virágait. Aki kedvet kap mocsármályva tartására, számítson arra, hogy télen a tövet takarni kell.