Kezdődhet a dugványozás - Czauner Péter
A kertészek szempontjából a vegetatív szaporítás, az egyik módszer. Ilyenkor a növényi részek reprodukálják az eredeti növényt. Genetikai értelemben ez klónozás, vagyis van esély arra is, hogy az adott – a növény többi részétől különböző - tulajdonságot sikerülhet örökíteni. Ha a dugvány egészséges növénytől származik, és a növekedéshez szükséges feltételeket biztosítják, ingyen jutnak új növényhez.
Többféle dugványozási technika létezik. A dugványozókat segíti a gyökereztető hormonpor is. A port tégelyekben árusítják. Az ezer forintba sem kerülő, sok tucat növény szaporítására való segédlet legalább duplájára növeli az eredési esélyt. Többféle – a növénycsoportoknak más és más – hormont árusítanak. Azonban alaposan el kell olvasni a használati útmutatót, és csak a dugvány tövét kell porba mártani, amely levél- és gyökérdugványokhoz nem használható. A megadott dózisnál inkább kevesebbet, mint ajánlott használni, ugyanis a bőséges hormonadag leállíthatja a sejtképződést.
A szobanövények, félig edzett évelők többsége ilyenkor zöld dugvánnyal szaporítható. A nyár végéig, hosszabb szárral szedett leveleit nemcsak állandóan nedves földbe, hanem vízben is lehet gyökereztetni. Ez utóbbi hátulütője lehet, hogy a gyakorlatlan kéz az átültetéskor megsértheti a zsenge gyökereket. A növényszaporításhoz soha ne használjanak fémedényt, ugyanis az oldódó fémrészecskék gátolhatják a sejtosztódást. Az edénybe, amelybe legalább 3-5 centire lógjon a szár mindig friss víz legyen. Ha megjelennek a gyökerek, a zsenge dugványokat gyakorta öntözött virágföldbe kell ültetni. Az eljárás rendkívül egyszerű, ám hosszadalmas, ugyanis általában a vízben gyökeret eresztett dugványok lassan kapaszkodnak meg a földben.
Vannak olyan szobanövények, amelyek hajlamosak fiókákat nevelni, ezeket tőosztással lehet szaporítani. A két vagy több növény gyökerét óvatos húzogatással vízsugárral lehet jól, minél kevesebb veszteséggel szétválasztani, majd külön edénybe ültetve kezdődhet az új élet.
A különböző pozsgás és vastag, lágy szárú évelőket levéldugvánnyal lehet a szabadban, hidegebb időben pedig a lakásban fiasítani. A kiválasztott levelet éles késsel kell levágni, és a levelet vagy a levélnyelet a cserép földjébe ferdén be kell dugni, úgy, hogy egy kevéske a levegőben maradjon.
A cserjék gyökérből előtörő hajtásait kisebb-nagyobb gyökérdarabbal együtt le lehet választani, s új helyre lehet ültetni. Ez a módszer alkalmas sövényfoghíjak pótlására. Ahogy a szőlőnél is gyakorlat a porbujtás, egy-egy ágat, vesszőt a földbe ásott 30-50 centi hosszú vályúba kell húzni, s úgy visszatemetni, hogy a növénytől távolabbi, leveles része kilógjon. Ezt alá is lehet pöckölni, hogy függőlegeshez közeli állapotba kerüljön. Tízből 7-8 esetben gyökeret ereszt a föld alá került rész. Ilyenkor az anyanövényről egy vágással le kell választani.
Cserjék és fák szaporíthatók a lombhullás után szedett vesszők (fás dugványok) hajtatásával. A módszer lényege, hogy a hosszabb vesszőket félig a földbe kell ásni. Ha siker koronázza a fáradozást, akkor a vessző föld alatti, rejtett vagy alvó rügyeiből gyökér, a föld felettiből hajtás lesz. Érdemes a hajtás tetejét és a talpát megjelölni, ugyanis fordítva nem ered meg a hajtás. A legegyszerűbb módszer, ha a dugvány tetejét ferdén, a talpát a szárra merőlegesen vágják.
A sövénynövények szaporítására is ajánlható a dugványozás. Cserjéket, fákat, fenyőket a nyár derekától kora őszig szedett félfás dugványokkal lehet szaporítani. Ezzel a módszerrel az kísérletezzen, aki képes kalapácsos dugványt készíteni. Ennek lényege, hogy a kiválasztott kicsi, de teljes értékű hajtáshoz, egy kis, 2-3 centis fás részt is kell a főszárból nyesni. Innen a kalapácsos elnevezés. A hajtás fás részhez közeli alsó leveleit el kell távolítani, és a meghagyott fás ágrészt hosszában ketté kell vágni. A cserépbe ültetett dugványt fóliazacskóval kell borítani.
Czauner Péter - kertészmérnök