Kesztyűs kézzel a rózsakertek védelmében
Húzzon kesztyűt, és vásároljon permetezőkészüléket, aki rózsát vesz kertjébe. A rafinált metszést, kitartó gondozást igénylő ősi növény meghálálja a törődést.
Az új kertekből hiányzik a rózsa. Holott egészen a közelmúltig alig volt olyan kert, ahol ne pompázott vagy sínylődött volna néhány tő, mutatva gazdája hozzáértését. A rózsa szépen tartásához ugyanis az átlagos növényápolási ismereteknél több kell. Az automata öntözők, jól nyírható gyepek, tetszetős sövények, évelő és egynyári virágfoltok korszakában bizonyára egyes kertekből ezért is tűnt el.
A rózsa ősi növény. Az évezredes nemesítő munka eredményeként a rózsáknak ma hozzávetőlegesen 5000 fajtája, számtalan változata, hibridje létezik. A növény, ha magára marad, kétméteresre megnövő cserjévé válik. Fagyérzékeny, szereti a meleget, a dús talajt és a rendszeres öntözést. A nemesítők versengése szebb és gyakoribb virágot, különleges színű szirmokat hozott. Ahogy ilyenkor gyakorta előfordul, háttérbe szorult viszont a növény betegségekkel szembeni ellenállása. Minél szebb egy rózsa, annál érzékenyebb. A rózsát támadja a lisztharmat, különböző rozsdák és foltosságok, tetvek és darazsak. Ezért rendszeres növényvédelmet igényel. Ahol sok a rózsa, érdemesebb egy ötliteres permetezőt vásárolni. A néhány tíz növénynél azonban elegendő egy olyan kézi spricni, amelyik nem ereszti magából mindenütt a permetlevet.
A rózsákat külső megjelenésük és virágaik formája alapján több csoportba sorolják. A legnagyobb csoport a teahibrideké. Alacsony bokorrá nőnek, amelyekről elsősorban vázába való szálak vághatóak. A floribunda és polyantha fajták a hajtásvégeken folyamatosan több virágot is hoznak. Ezek közül az erősebb növekedésűek nagyon jól mutatnak egy összefüggő gyepen.
Az úgynevezett remontans (másodvirágzó) csoportot alkotó fajták a nyár elejétől, megfelelő metszéssel egészen őszig hajlandóak virágozni. A kúszó növekedésű futórózsák zárják a nemes rózsák sorát. A futórózsák (lehetnek teahibridek vagy floribundák) elnevezésükből adódóan falak befuttatására, rózsalugasok kialakítására alkalmasak. Ezek, ha helyesen tartják őket, lenyűgöző bőséggel és gazdagsággal virágoznak. A cserepes kisebb virágú, miniatűr rózsák is kiültethetőek a kertbe, s apróságukhoz képest a szabadban fantasztikus virágzásra képesek az ellenálló növénykék.
A rózsatartás első lépcsője a vásárlás. Mára a rózsatő diszkont áru lett. Az élelmiszerláncok boltjaitól kezdve, a piacokig szinte mindenütt beszerezhetőek. Aki nem ért hozzá, tudását könyvből szerezte, csak jó nevű faiskolában, vagy közvetlenül a termesztőtől vásároljon. Ilyenkor pontosan kikérdezheti az eladót a növény ápolásáról is.
A rózsatő ültetése más cserjékhez hasonlóan történik – megfelelő tér- és tőtávolság, ültetőgödör, tápanyag-beöntözés. A szabad gyökerű növényeket ajánlott ősszel, a földlabdásokat lehet bármikor telepíteni.
Különleges viszont a fajtacsoportonként eltérő metszés. A teahibrid rózsatövekből a rügyfakadás után el kell távolítani az idős leszáradt részeket. Ekkor kell a vad részből, a gyökérzetből előtörő sarjakat is kivágni. A levirágzott ágakat a legalsó 1-2 éves elágazásokig kell visszametszeni. Tövenként legalább 4, legfeljebb 8 vaskos vessző maradjon, ezeket viszont 3-5 rügyes csapokra vissza kell vágni a rügy felett legalább 1-1,5 centivel. E távolságra azért van szükség, nehogy beszáradjon a meghagyott rügy.
A floribunda és polyantha rózsák a gyengébb növekedési képességük miatt erőteljesebb metszést igényelnek, mint a teahibridek. Tövenként 3-3 rüggyel legfeljebb 4-5 csap maradhat. Ha ennél több van, akkor satnya hajtásokat hoz. Így viszont kevesebb, de nagyobb virágernyőt bontanak.
A kúszórózsák metszése ennél kissé bonyolultabb. S általában a virágzás jellegétől függ. Az egyszer nyílókat kétévente, váltakozó módon kell fiatalítani. Ilyenkor a lugas idős, ágas-bogas, esetleg letermett részeit kell levágni, és helyükre fiatal egy- vagy kétéves, erőteljes vesszőket, gallyakat kötözni.
A folyamatosan virágzókat a lugas-szőlőhöz hasonlóan kell metszeni. Az erős hajtásokból kell a függőleges, vízszintes fővázat kialakítani. Azokon másfél, kétaraszonként kell nevelni a virágzó főhajtásokat. Ezeket, ahogy a szőlőt, tavaszonként 2-3 rügyes csapokra kell visszametszeni. Ha télen a kordon, lugas karjai elfagynak, akkor következő tavasszal alulról előtörő nemes hajtásokból újra nevelhető az egész kordon.
A Kínából származó pünkösdirózsa – vagy bazsarózsa – csak névrokon, de tetszetős, dekoratív növény. Bő virágának szépsége valóban a rózsáéval vetekszik. Általában ilyenkor, pünkösd után, a fagyosszentek elmúltával virágzik. Ha frissen ültetik, akkor erre legalkalmasabb a nyár vége, mert ilyenkor a tél beállta előtt van idő a gyökérzet kialakulására. A legtöbb bazsarózsafaj télálló, de a fiatal növények hajtásait be kell takarni.