Kerti örökzöldjeink ápolása

Az örökzöldek sokféle hatásra válaszolhatnak a levelek barnulásával, ami a legszembetűnőbb tünet, ám nem szabad kizárólag arra hagyatkozni. A vizsgálódást az ültetés, a tartás körülményeinek, és a termőhely és az egyéb hatások vizsgálatával kell kezdenünk.

Idős levelek hullása
Az örökzöldek folyamatosan hullatják idős leveleiket, ami ősszel fokozottabb, sőt kedvező őszi időjárás esetén az intenzív lombhullás a tavaszi hónapokra is áthúzódhat. Az idős levelek hullása általában észrevétlenül, a lombozat belsejében zajlik. A fenyők (Pinus) tűlevélcsomói sárgulnak el, és lehullanak, míg a pikkelylevelű tuják, hamisciprusok és ciprusok teljes ágrészei halnak el, ezért ezeknél az örökzöldeknél látványosabb, és sokszor ijesztő is a természetes lombhullás. A folyamatos levélhullást bizonyos környezeti és élettani stresszhatások felgyorsíthatják. Némely esetben a lombhullás nemcsak a belső, árnyékolt részeken lévő, idős levelekre korlátozódik.

Őszi színeződés
Az európai vörösfenyő (Larix decidua) az egyetlen lombhullató tűlevelű fenyőfajunk. Levelei ősszel sárgára színeződnek, majd lehullanak (1. kép). Egyes borókafajták lombozata ősszel a hőmérsékletcsökkenés hatására bronzosra színeződnek. Ilyen például a Juniperus horizontalis ’Andorra Compacta’, amely télen lilásbarna színt ölt (2. kép).

Késő tavaszi fagykár
A fenyők és lucok (Picea) fiatal hajtásai (gyertyái) a késő tavaszi fagy hatására súlyosan károsodhatnak (3. kép). Az örökzöldeknél a fagykár viszonylag ritka, és nem végzetes hatású. Az elfagyott ágrészek eltávolítása ugyan torzítja a növény szabályos alakját, ezért némi korrekciós metszésre az egészséges részeken is szükség lehet. A fagyhatás a tűlevelű örökzöldeknél gyakran késleltetve, két-három év után válik csak szembetűnővé.

Kiszáradás
A kiszáradást a tartós vízhiány okozza. A sekélyen gyökeresedő, vízigényes növényeknél (tuja) akkor is előfordul, ha az elültetett növényt évekig gyakran, de kis vízadagokkal öntöztük, a felszínre kényszerítve ezzel a gyökerek zömét, majd elhagyjuk a vízutánpótlást, gondolván, most már biztosan „önállóan is boldogul” a növény. A talaj tömörödése, illetve a körülbetonozás is lehet a kiszáradás oka. A kiszáradás jelei a kezdetben sárguló, majd halvány barnára színeződő levelek, amely a csúcsi részeken kezdődik, majd fokozatosan az alsóbb régiókra is átterjed, és a növény külső felétől befelé halad (4. kép).

Téli károk
Télen a napégés, a hideg idő és a kiszáradás okoz barnulásos tüneteket a tűlevelű örökzöldeken. Amennyiben kora tavasszal észlelünk elszíneződést, akkor az egészen biztosan a tél hatása, különösen a nem a mi éghajlatunkra való, fagyérzékeny fajtákon, vagy fagyzugos helyeken. A napégés gyakran csak a növény egyik oldalán, kitettebb felének ágvégein jelentkezik. A szélsőségesen meleg október-novemberi időjárásban előfordul, hogy az örökzöld hajtások nem készültek fel a télre, nem fásodtak meg eléggé. Ugyanez következik be, ha ősszel nitrogént adunk a növényeknek, serkentve ezzel a hajtások további növekedését. A tűlevelű örökzöldeknél a leggyakoribb azonban a téli kiszárdás. Mivel az örökzöldek télen is párologtatnak, ezért ha hideg időben hosszú ideig erős napsütés éri a növényt, a lomb a túlzott párologtatás hatására vizet veszít, amit a hideg, gyakran fagyott talajban nyugalomban lévő gyökérzet nem tud pótolni.
A téli károk megelőzésére a mi éghajlatunkra alkalmas, hazai termesztésű örökzöldet ültessünk. Az örökzöldeket lehetőleg ne ültessük fehér fal mellé, amely télen visszaveri, így felerősíti a napsugárzást. Kerüljük a fagyzugos helyeket is. Ha lehet, a tűlevelű örökzöldeket inkább tavasszal ültessük el. A frissen ültetett növények déli és nyugati oldalát kettős rétegű rachel-hálóval árnyékoljuk a tél folyamán. A árnyékoló háló a szél párolgásfokozó hatását is mérsékli. Július végétől már ne műtrágyázzunk. A örökzöldeknek az ősz folyamán bőségesen adjunk vizet, illetve télen fagymentes időben is öntözzünk. Az őszi alapos beöntözéssel megelőzhetjük a talaj átfagyását. Az edényes örökzöldek edényét több rétegben csomagoljuk be hullámpapírral vagy buborékfóliával, hogy mérsékeljük a kis mennyiségű közeg nagy napi hőingását, ami megszaggatja a gyökereket. Ez vízfelvételi gondokat okoz, ami miatt tavasszal szintén barnul a növény. Az edényes növények őszi-téli öntözésére fokozottabban figyeljünk oda, különösen akkor, ha fedett teraszon vagy erkélyen vannak, ahol nem jutnak természetes csapadékhoz(5., 6. kép).

állati károk
A borókák és a tuják különösen érzékenyek a kutyavizeletre. Alsó ágaik a kutya rendszeres "látogatásától" sárgulnak. Külterületi vagy elkerítetlen kertekbe télen gyakori vendégek a vadnyulak, őzek (7. kép) és egyéb rágcsálók, amelyek az örökzöldek kérgét, vagy tavasszal a fiatal hajtásokat megrágják. A nagyfokú kéregrágás hatására a lombozat barnul. Ritkán a madarak is okozhatnak kárt azzal, hogy csőrükkel kisebb-nagyobb lyukakat ütnek a kérgen. A kéregnyílások egyéb betegségeknek is utatnyitnak, így azokat le kell zárni.

Sókártétel
A sókártételnek két alapvető típusa van. Az egyik, amikor az utak sózásából származó sós olvadék hó és jég közvetlenül a növény lombozatára verődik. Ez általában forgalmas utak mentén fordul elő. Ilyenkor a növény alsó harmadában a lefröcskölt levelek, hajtások száradnak. A sófelverődés megelőzésére a forgalmas autóutaktól 10-15 méterre ültessünk el az örökzöldet, vagy húzzunk palánkot a növény mellé. A felfröccsenő sós lé kártételét utólag a növény lemosásával mérsékelhetjük.
A kertekben gyakoribb a másik típus, amikor a járófelület csúszás-mentesítésre használt só felhalmozódik a talajban, és azt a növény a gyökerein keresztül felveszi. A sófelhalmozódás szintén barnulásos tüneteket idéz elő az idős és a fiatal növényen egyaránt. Ott, ahol a talajban egyenletes és súlyos a sófelhalmozódás, az egész növény barnulhat, ha csak az út melletti sávban magas a sókoncentráció, akkor a növénynek csak az a fele károsodik. (A megelőzésről és a kezelésről lásd kapcsolódó írásunkat.) Sókár nemcsak az utak téli sózásából adódhat, hanem a túlzott műtrágyahasználatból is (8. kép).

Légszennyezés
A szennyezett nagyvárosi levegő a tűlevelű örökzöldeken elszíneződést, ágelhalást és a fiatal levelek hullását okozhatja. A légszennyezésre pontos diagnózist nehéz felállítani. Forgalmas és szűk nagyvárosi utcákban lehet rá számítani, ezért ilyen helyekre más növényt ültessünk (9. kép).

Tápanyaghiány
öntözött kertekben, illetve túlságosan meszes talajon gyakori jelentés a vashiány tünete a tűlevelű örökzöldeken. A vashiány hatására az ágvégek halványsárgára színeződnek, és ha ez tartóssá válik, akkor az egész növény elhalhat. A vashiány vaskelát műtrágya adagolásával szüntethető meg (10. kép).

Gyomirtószer-hatás
Az örökzöldek a gondatlan és nem megfelelő gyomirtószer-használattól is károsodhatnak. A kár mértéke lehet csupán néhány tűlevél torzulása, vagy teljes hajtások lombvesztése, gyors pusztulása. (11. kép). A gyomirtó szer által okozott károsodást befolyásolja a készítmény típusa, adagja, a hőmérséklet és a szélviszonyok. Leggyakrabban a növekedésszabályozó (hormonhatású) gyomirtó szerek, illetve talajba dolgozott preemergens (kelés előtti), valamint a totális hatású készítmények okozzák a legnagyobb bajt közvetlen érintkezéssel, illetve a gyökereken keresztül történő felvétellel. A növekedésszabályozók (pl. 2,4-D, MCPA) a fiatal tűlevelek göndörödését, a hajtások és a rügyek elrúgását okozzák. Az ilyen típusú gyomirtó szerek káros hatását a növények általában kinövik.
Az örökzöldek tavasszal, az intenzív hajtásfejlődés időszakában érzékenyebbek a hormonhatású gyomirtó szerekre. Ilyen esetben az éves növekmények barnulhatnak, pusztulhatnak, és csak a következő évben heveri ki a növény. A talajba dolgozott, illetve a totális hatású gyomirtó szerek a növényre jutva kárt okoznak. Nagy adagban a szerrel kapcsolatba került ágak, hajtások barnulnak, elhalnak, komolyabb esetben az egész növény elpusztul. Fokozottabban fejti ki káros hatását a gyomirtó szer, ha meleg, napos időben juttatjuk ki. Ezért ilyen gyomirtó szereket ne alkalmazzunk a növény közelében. Három évesnél idősebb korban azonban ha terelőlemezzel juttatjuk ki a totális hatású gyomirtó szereket, nem okoznak kárt. A szelektív hatású gyomirtók, így például a gyepben növő kétszikűek ellen gyakorta használt Calcurea G granulátum is károsíthatja a fiatal örökzöldeket. Talajherbicideket a növény 30 méteres körzetében ne alkalmazzunk. Folyékony gyomirtó szert csak szélcsendes időben permetezzünk.

Pap Edina

Kapcsolódó téma:
Kerti örökzöldjeink növényvédelme