Kell-e etetni a madarakat télen?
A tél közeledtével kicsik és nagyok számára jó móka a madarak etetése. A szoba melegéből az ablakból figyelni, hogy milyen madarak látogatják a kirakott eleséget. Azt gondoljuk, hogy segítségünk nélkül ezek a jószágok nem élnék túl a telet, holott ez nem így van. Sokszor még ártatunk is a túlzott gondoskodással.
A téli madáretetést az ember kedvtelésből, illetve abból a célból végzi, hogy a kertjébe csalogassa a nálunk telelő, illetve télen ide költöző madarakat. Ezek az élőlények nélkülünk is túlélnék a telet, de ha már elkezdtük etetni őket, akkor azt folyamatosan tegyük.
A madáretetést a fagyok beköszönte előtt, akár októbertől elkezdhetjük és körülbelül március végéig, április elejéig végezzük. Bár kora tavasszal már a rovarevő madarak találnak táplálékot, a magevőkre is gondoljunk, akiket a költési időszakban segíthetjük plusz táplálékkal. Nyáron felesleges és káros is a madáretetés.
A madarakat nyers olajos magvakkal, tört dióval, mogyoróval, hántolt, tört gabonával, gyümölcsökkel, állati zsiradékkal, faggyúval, vajjal, nyers szalonnával etethetjük. Érdemes a kisebb testű madarak számára apróbb magvakat, kölest, mákot is kiszórni. Kaphatók magkeverékek, amelyek minden faj számára tartalmaznak csemegét.
A cinkegolyó faggyúval kevert és összepréselt magvakat tartalmaz, bártan használhatjuk! Ne dőljünk be a közösségi médiában látható elrettentő fotóktól; ritka, hogy a madár beleakadna a hálóba és elpusztulna. Ha ettől tartunk, csomagoljuk ki a hálóból a golyót és szúrjuk fel drótra vagy zsinórral, akár füzérszerűen többet, és azt akasszuk fel. Vásárolhatunk háló nélküli cinkegolyót is, amit külön erre a célra készült rugós etetőkosárba helyezve függeszthetünk ki.
Ültessünk a kertünkbe olyan cserjéket, amelyek termése télen is a növényen marad, így eleségül szolgál a gyümölcsöket fogyasztó madarak számára. Ilyen a tűztövis, a magyal, a borostyán, a vadszőlő, a madárberkenye. Hagyhatunk néhány fürt szőlőt is a lugason a rigók számára. Az almát minden madár szereti, nem baj, ha azt is hagyunk a fán, vagy akár hullottan a fa alatt. Vessünk a kert félreeső szegletébe néhány tő napraforgót (az elhullott madáreleségből is kelhet ki néhány), ami nyáron méhlegelőként, télen saját lábán álló madáretetőként szolgál.
Tilos azonban a madaraknak ételmaradékot, kenyeret, pattogatott kukoricát és chipset, mert gyomor- és bélgyulladást okoznak, különösen, ha romlottak, erjedtek. Főtt rizs vagy levesben főtt zöldséget mértékkel adjunk.
A legegyszerűbben úgy etethetjük madarainkat, ha növényzettől megtisztított területen szétszórjuk a változatos eleséget. Minél nagyobb kiterjedésű az etetőhely, annál több és többféle madár látogathatja. Ez persze csak akkor működik, ha nincs a háznál macska. Hátránya, hogy a hó ellepheti, ami igen ritka jelenség manapság. Ha mégis történne, akkor egy vödör meleg vizet öntsünk szét a területen, így a magok a felszínre kerülnek. A rigók nagyon jó „hóeltakarító munkások”, mert arra vannak „programozva”, hogy a hó és az avar alól is előkotorják a táplálékot. Lábukkal, csőrükkel széttúrják a területet ott, ahol élelmet sejtenek, így felszínre kerül a táplálék, a többi madár örömére is.
Mivel a madáretetést saját és gyermekeink, unokáink kedvtelésére, a kertünkbe látogató madárfajok megismerésére végezzük, ezért érdemes olyan madáretetőt választani, amit az ablak közelébe, az ablakpárkányon is el tudunk helyezni. Elég ehhez egy balkonláda alátét, amit feltöltünk különféle eleségekkel.
Nagyon jó megoldás a dúcetető, amit magunk is elkészíthetünk. Előnye, hogy a macska nem mászik rá föl, vagy ha mégis próbálkozna, üssünk bele szögeket. Ez nem sérti meg a macskát, de a kedvét elveszi attól, hogy fölmásszon. A dúcetető házikószerű teteje megakadályozza, hogy télen a hó befedje az eleséget. Négy oldalról nyitott, így könnyen megközelíthető. Fontos, hogy az etető minél nagyobb alapterületű legyen, vagy helyezzünk el többet a kertbe, olyan helyre, ahol rálátunk az ablakból.
Tálcás etető készülhet nagyobb műanyag virágcserép-alátétből, amit magasabb farönkre, kivágott fa magasan meghagyott tuskójára, vagy bármilyen más magaslatra vagy a talajra helyezünk.
A legautentikusabb függesztett etető lopótökből készül, aminek oldalát körkörösen kivájjuk, a magházat kiszedjük és feltöltjük eleséggel. Kis lyukméretű dróthálóból, PET-palackból is készíthetünk ilyen jellegű etetőt, amit az ablak előtti fára vagy a teraszra függeszthetünk. Ugyanezt megtehetjük a cinkegolyóval is.
Fontos, hogy az etetés mellett az itatásról is gondoskodjunk, télen is. Helyezzünk ki tálcákat, cserépalátéteket, de vásárolhatunk nagyon mutatás műkő, illetve fém itatótálcákat is. Töltsük fel langyos vízzel. Ha befagyna, olvasszuk fel meleg vízzel.
Ha már elkezdtük, akkor ne hagyjuk abba a madarak etetését. Gyorsan megszokják, hogy enni, inni kapnak, ezért számítanak rá. Különösen nagy hidegben és havazás esetén figyeljünk az etető- és itatóhelyekre. A téli kemény fagy leginkább a kisebb testű madarakat veszélyezteti, ezért aprómag mindig legyen az etetőben. Az etetőket folyamatosan tisztítsuk meg a maghéjtól, ürüléktől.
Az örökzöld bokrok, elhagyott fészkek kiváló éjszakai menedéket nyújtanak a madaraknak. Amennyiben a hótakaró miatt ágtörés veszélye nem áll fenn, hagyjuk a bokrokon a hósipkát, ami szigetel.
Kemény fagyban az alma, a faggyú és a cinkegolyó tartalma nehezen fogyasztható, ezért ilyenkor részesítsük előnyben a magvakat.
Az odúlakó madarak számára, ha még nincs a kertben, helyezzünk ki odúkat, amibe szintén behúzódhatnak télen a madarak éjszakára. Az odú bejáratát az uralkodó széliránnyal ellentétbe, kelet és dél felé tájoljuk. Tavasszal a fészekrakás előtt takarítsuk ki az odúk téli szennyeződését.
