Karácsonyi fűszerek
A hideg téli napokon jól esik a forró tea, finom forralt bor, aminek ízét kellemes keleti fűszerek teszik ellenállhatatlanná. Legtöbbjük önmagában is vérpezsdítő hatású, ezért célszerű minél többet fogyasztani belőlük. A melengető délszaki fűszerek közelebb hozzák annak az országnak a kultúráját is, ahol azok teremtek.
Fahéj
A karácsony szinte elképzelhetetlen édeskésen illatozó mézeskalács nélkül. Az ünnepi sütemény jellegzetes, melegséget, meghittséget árasztó illatát a fahéj (Cinnamomum verum) adja, mi az egyik legrégebben használt fűszerünk.
A fahéjfa a babérfafélék családjába tartozó, Dél-és Délkelet-Ázsiában őshonos, fényes zöld lombú, apró fehér virágokat hozó, örökzöld fa. Értéke a három évesnél fiatalabb ágakról lehántott, magas, 25%-os illóolaj-tartalmú kéreg belső része, amit csavart rudacskákban egészben, roppantva, illetve őrölve értékesítenek. Az ókori egyiptomiak a fahéjolajat balzsamozásra használtak. Izraelbe, Rómába, Görögországban arab kereskedők vitték el, és hogy az árucikk értékét növeljék, mondákat kerekítettek köré, például, hogy a fahéjfákat főnixmadár őrzi, és megszerzése igen nehéz, sőt emberáldozatokat is követel. Az ezüstnél is drágábban mérték. A Szentírásban a felszentelésnél használt szent kenet egyik összetevője: „Végy finom fűszereket: 500 sékel finom mirhát, feleannyi, vagyis 250 sékel jó szagú fahéjat, 250 sékel illatos nádat … (Kiv. 30, 23)
Európába a 12. században jutott el a fahéj, mint gyógyító alapanyag. Bájitalokba keverték, krónikus köhögésre, izületi és ínygyulladások kezelésére, megfázásra, náthára, illetve emésztés javítására használták. A fahéj az egyik legerősebb természetes antibiotikum, emellett szabályozza a vércukorszintet is. Nem kell elhallgatni vágykeltő tulajdonságát sem.
A fahéj körülbelül a 17. századtól vált konyhai fűszerré, italokat, kelt tésztákat ízesítettek vele. Ma már szinte mindennapos a használata: édeskés, fűszeres íze sütemények, forralt bor, tea ízesítője lehet. Jól illik az almához és a szilvához. Élvezeti értékén túl a fahéj fertőtlenítő hatóanyagokat is tartalmaz, ezért gyomor- és bélrendszeri, valamint légúti fertőzések ellen is hatásos, különösen a téli időszakban. A fahéj javítja a vérkeringést, csillapítja a vérzést, jól átmelegíti a fázó testet. Forrázata a fogyókúrában is hatásos, ugyanis enyhe vízhajtó és zsírbontó hatása van. A vízben oldott fahéjolaj aromalámpában elpárologtatva gondűző, közérzetjavító.
Szegfűszeg
A fahéj szinte elválaszthatatlan társa a szegfűszeg (Eugenia caryophyllata). A mirtuszfélék családjába tartozó örökzöld növény, amelynek a szárított virágbimbóját használjuk fűszerezésre. Indonéziában, a Szegfűszeg-szigeteknek is nevezett Molukka-szigeteken őshonos. Ára egykor – mint annyi más keleti fűszernek – az aranyéval vetekedett, hiszen kizárólag itt termelték. Fáját féltve őrizték, halálbüntetést ígérve mindazoknak, akik megpróbálják határokon kívülre csempészni. A kínaiak szagtalanításra, a lehelet frissítésére használták. A Római Birodalom területén, így hazánkban is arab kereskedők közvetítésével terjedt el. A 15. században a szegfűszeg-kereskedelem a portugálok kizárólagos monopóliuma volt, amíg az egy észszázaddal később el nem vették tőlük a hollandok, majd a 18. században a franciák, akik gyarmataikon termesztésbe vonták. Így vált mindenki számára megfizethetővé.
A szegfűszeg illóolajtartalma nagy mennyiségben, 15-20%-ban tartalmaz baktériumölő hatású eugenolt. A gyógyászatban a szegfűszeg-olajat fertőtlenítő szerként és érzéstelenítésre használják. Erős fájdalomcsillapító hatása miatt ízületi bántalmakra, köszvényre, illetve a fibromyalgia tünetegyüttesre javallt. Hatékonyan csillapítja a fogfájást, tisztítja sebeket és nyugtatja a rovarcsípést. Forrázata fertőtlenítő hatású. Felhígítva szájüreg fertőzéseire öblögető szerként használhatjuk. Hatékonyan segíti az anyagcsere-folyamatok szabályozását. Túlzásba ne vigyük, mert izgató hatása akár eszméletvesztéssel járó révületet is okozhat. A karácsonyi sütemények mellett, nem hagyható ki a forralt borból vagy a szilveszteré bóléból sem.
Kurkuma
A kurkuma (Curcuma longa) a gyömbérfélék családjába tartozó növény. Dél-Kelet-Ázsia trópusi és szubtrópusi vidékein honos. Indiától Indonéziáig termesztik is a mintegy egy méter magasra növő, évelő növényt, aminek a gyömbérhez hasonlóan a gyökerét használják. Porrá őrölve a sárgásvörös színű aromásan kesernyés, kiváló ételszínező és ízesítő hatású currypor és a Worchester-szósz egyik legfontosabb alkotóeleme. Színét sárga festékanyaga, a kurkumin adja, ami miatt indiai sáfránynak is nevezik. Indiában évezredek óta használják, nálunk is egyre terjed.
Télen különösen hasznos, mert serkenti a vérkeringést, ami fokozza a melegérzetet. Emésztésserkentő, lázcsillapító, fertőtlenítő, vértisztító hatású, fekélyekre, nehezen gyógyuló sebekre borogató szerként is használhatjuk. Izületi bántalmakra javallt gyógykészítmények, illetve fogyókúrás étrendkiegészítők gyaroki összetevője. Hatóanyagai erősítik az epehólyagot, serkentik a zsíranyagcserét, csökkentik a koleszterinszintet, gátolják a vérrögök kialakulását, ezáltal csökkentik a trombózisveszélyt. Fekélyek kialakulása ellen is véd, illetve gyulladáscsökkentő hatása is van. Kellemes ízt és színt ad a párolt rizsnek, aranysárgává varázsolja a húslevest. Erős aromája miatt csak mértékkel használjuk!
Csillagánizs
A csillagánizs (Illicium verum) Dél-Kínában és Vietnámban honos örökzöld fa. Nyolctagú, csillag alakban, sugarasan elhelyezkedő tüsző termését éretlenül szárítják és őrlik, mivel az illóolaj a termésfalban található. Bár nem rokona az ánizsnak, zamata hasonló, annál azonban jóval erőteljesebb. Használhatják sütemények, kompótok, gyümölcslevesek, teák likőrök ízesítésére. A szárított teljes termés dekorációs célra alkalmas.
A csillagánizs jó szélhajtó, görcsoldó és gyomorerősítő. Enyhíti a reumatikus eredetű fájdalmakat, serkenti az emésztést, étvágynövelő teakeverékek kedvelt összetevője. A konyhában általában édes ételek ízesítéséhez használják, de különleges zamatot kölcsönöz a szárnyas és vadételeknek is. Ízesíthetünk vele kompótokat, lekvárokat, süteményeket, gyümölcslevest, de a karácsonyi, szilveszteri puncs is elkészíthető vele.
Cayenne-bors
Az egyik legközismertebb vérpezsdítő fűszer a chili. A közép-amerikai eredetű, a meleg égövön termő, rendkívül csípős, hegyes, piros paprikafajták a hazánkban is termesztett cseresznyepaprika közeli rokonai, de attól sokkalta csípősebb. A cayenne-bors, más néven chilibors vagy ördögbors valójában nem bors, hanem őrölt chili paprika.
A bokor termetű paprikanövény eredeti termőhelyén akár 2 m magasra is megnőhet és 2-3 évig él. Termése 2 cm nagyságú, felálló, éretten téglavörös színű. Hatóanyaga a mi fűszerpaprikánkhoz hasonlóan a kapszaicin, ám abból jóval többet tartalmaz, ezért sokkal csípősebb is.
A chili az ókori maja kultúra fontos növénye volt, hasmenés megszüntetésére, görcsoldásra, illetve fogbetegségekre alkalmazták. A friss terméshúst péppé zúzták, és a meghúzódott izmokat, törött csontokat gyógyították vele. A kapszaicin a legerősebb fájdalomcsillapító vegyület; blokkolja az agy fájdalomérző receptorait. A Cayenne-bors belsőleg emésztést serkentő hatású, védi a gyomor nyálkahártyáját, védelmet nyújt a gyomorfekély, illetve a patkóbélfekély kialakulása ellen. Csökkentik az éhségérzetet és fokozzák az anyagcserét, ezért segít a fogyásban is. Serkenti a vérkeringést, megelőzi a vérrögök kialakulását és lázcsillapító hatású. A kapszaicines orrspray enyhíti a megfázás és az influenza tüneteit, megszűnteti a fejfájást. Védi az örökítő anyagot (a DNS-t) a karcinogén (rákkeltő) vegyületek károsító hatásával szemben.
A konyhában csípős szószok, mártások elkészítéshez, pörköltek, sült húsok és halak ízesítésére, savanyúságok tartósításához használhatjuk. Ha csak magában fogyasztanánk, válasszunk az ízletes szószok közül, fájdalomcsillapítsára keverjük el vízben. A kapszaicin fényre bomló anyag, így mindenféle paprikaőrleményt, így a Cayenne-borsot is célszerű sötét színű, zárt edényben tartani.
Gyömbér
A gyömbér nemzetségnek több mint száz faja ismert. A közönséges gyömbért (Zingiber officinale) már i.e 3000-ben ismerték és gyöktörzsét gyógynövényként használták Kínában. Ma Dél-Ázsia, Dél-Amerika és Nyugat-Afrikai trópusi tájain termesztik. Sok kultúrában elterjedt a használata, a kereskedők révén az egész világon elterjedt, és minden kultúrának van valamilyen jellegzetes gyömbéres étele vagy itala. A görögök kenyérbe sütötték, a japánok a sushi mellé adják, míg az angolok sört főztek belőle, de mindenki mindezt emésztésserkentés céljából tette és teszi.
A gyömbér csípős ízét a gingerol adja. Emellett rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartalmaz. Szinte minden szervrendszerünkre jótékony hatással van. Leginkább immunerősítésre és gyomorbántalmak enyhítésére fogyasztjuk. Kifejezetten jó hatással van az agyműködésre. A gyöktörzs nyersen rágcsálva fáradtság ellen is kiváló. Csökkenti a hányingert és fokozza az emésztőnedvek termelődését, ezért nehezem emészthető ételek, zsíros húsok, bab, lencse, valamint karácsonyi fűszeres sütemények ízesítésére használhatjuk.
Kardamon
A kardamon (Elettaria cardamomum) a gyömbér rokona, de nem a gyöktörzsét, hanem a magját használjuk. Dél-Indiából származik. A viking hódítók közvetítésével került Perzsiából Skandináviába, ahol ma is igen kedvelt fűszer: kávé, kalácsok, sütemények, felvágottak, kolbászok ízesítésére használják. Pikáns, sokoldalú íze miatt a „fűszerek királynőjének” is nevezik. Ez a kifejezés azért is helytálló, mert manapság a világ harmadik legdrágább fűszere a valódi sáfrány és vanília után.
A kardamon a magyar konyhában karácsonyi mézeskalács, gyümölcskenyér ízesítésére használható. Serkenti az epetermelést, ezért emésztést serkentő, étvágyjavító hatású. Baktériumellenes hatása is ismert. A kardamom egyik illóolaja, az alfa-terpinil-acetát az Alzheimer-kór-kutatások egyik célpontja.
Vanília
A vanília (Vanilla planifolia) az egyik legdrágább fűszerünk. A kosborfélék családjába tartozó, az orchideával rokon növény. Mexikóban őshonos, ahol kakaó ízesítésére használták. Manapság a legtöbb vaníliát Madagaszkáron termesztik. Maga a fűszer a hosszúkás toktermés, amit féléretten szüretelnek és fermentálással és érleléssel „csalogatják elő” kellemes illatát. Vanillint, illatanyagot, vanillinsavat, zsírt, gyantát tartalmaz. A vanília élénkítő, emésztést elősegítő hatású. Szelíd fűszer, ezért epe- és gyomorbántalmakban szenvedők is fogyaszthatják, de az arra érzékenyeknél allergiát válthat ki.
Sokféleképpen felhasználható, kompótok, krémek, sodók, sütemények forróitalok ízesítésére használjuk. Az vanília rudat egészben tesszük az ételbe és együtt főzzük vele, vagy félbevágva kikaparjuk belőle az illatos magokat, a hüvelyt pedig porcukorba tesszük, így nyerhetünk természetes vaníliás cukrot. A kereskedelemben kapható vaníliás cukor ugyanis mesterséges eredetű kristályvanillint tartalmaz. Jó tudni, hogy a vanília gyorsan romló fűszer, ezért mindig frissen használjuk. A hosszan tárolt termés megpenészedhet, és felszaporodhatnak rajta a szalmonella baktériumok.
Szegfűbors
A szegfűbors (Pimenta officinalis) egy nagyon univerzális fűszer. A bors, a fahéj és a szegfűszeg illatanyagát egyaránt tartalmazza. Egyszerre illatos, csípős és édes, ezért angol nyelvterületen „allspice-nak”, mindenfűszernek nevezik. Fő illatanyaga a szegfűszegben is megtalálható eugenol. Nyugat-Indiába, Közép-Amerikában és Jamaikában őshonos fa, ezért félig érett borsó nagyságú termését jamaikai borsnak is nevezik. A maják balzsamozásra, illetve csokoládé ízesítésére használták. A Karib térségben görcsoldó teát főztek belőle, de emésztőrendszeri problémákra, fájdalomcsillapításra, olaja helyi érzéstelenítésre használható. Nálunk a konyhában általában vadból és nyúlból készült ételekhez, pácokhoz használjuk. A skandinávok süteményeket, pudingot is ízesítenek vele. Próbáljuk ki paradicsomos ételekben (pl. leves, mártás), jól illik hozzá.
Szerecsendió
A szerecsendió (Myristica fragrans) a nevével ellentétben nem dió, hanem a lapított körte alakú tüszőtermésben található, bordázott felszínű, labirintusszerű belű mag. Az indonéziai Banda-szigeteken őshonos terebélyes ágrendszerű cserje, illetve fa. A mag (szerecsendió) és a húsos, hálószerű, nyersen sárgásvörös, lángnyelvhez avyg virághoz hasonlító magköpeny (szerecsendió-virág) is illatos. Az utóbbit a magról leválasztva szárítják és használják fel.
Hatóanyaga a miriszticin, ami nagy mennyiségben fogyasztva hallucinogén hatású, de meglehetősen nagy mennyiséget, 60-70 grammot kell elfogyasztani ahhoz, hogy ezt a hatást kiváltsa, de az émelygés, hányás, hasmenés, pulzusemelkedés kellemetlenségei előbb jelentkeznek. A népi gyógyászatban emésztési zavarok ellen, szélhajtónak alkalmazzák, zsíros olajával a fájó testrészeket dörzsölik be reuma ellen. Vágykeltő hatása is ismert. Mértékkel fogyasztva nagyon kellemes fűszer, a húsok, mártások, levesek mellett jól illik burgonyás, gombás, tojásos ételekhez. A legjobb, ha egészben vásároljuk meg, és frissen reszeljük az ételbe, a „diót” pedig lezárt kis befőttesüvegben tároljuk.