Itt az utolsó fűnyírás ideje

Az idei ősznél, legalábbis, amit eddig produkált az időjárás jobb sem kellett a szeptemberben vetett fűnek. A csapadék viszonylag rendszeresen érkezett, komoly hidegek sem voltak. Ahol jól sikerólt a vetés és a kellő tápanyag is rendelkezésre állt.

A fűnyírással november elején már csínján kell bánni. Ha a szélben és a napsütésben délutánra megszárad a fű, még egyszer le lehet vágni. Ez azonban csak ott ajánlott, ahol 6-8 centinél hosszabbak a fűszálak és sok a kétszikű gyom. Ha elmarad az utolsó nyírás, az ilyen helyeken a csúf, kusza gyepet lehet egész télen nézni. A fűnyírót viszont már a legmagasabb pozicióba kell állítani, hogy 6 centisnél hosszabb szálakat hagyjon. Ebben a magasságban a kés éppen csak érinti, tetejezi a nyárvégi, őszi felülvetés zsengéit.

Ha egész évben harmonikusan táplálták a gyepet, akkor télre már nincs szükség külön trágyára. De meghálálják a fűfélék, ha ilyenkor foszforban és káliumban gazdag műtrágyát kapnak. Ezek a kevésbé mozgékony tápanyagféleségek a talajba beágyazódnak, és az enyhébb időszakokban, vagy tavasztól már a növények számára elérhető közelségbe kerülnek. Akinek a pénztárcája bírja, vásárolhat téli gyepkondicionáló trágyát is. Igen jó a hatása, de tapasztalataim szerint gyakran felesleges pénzkidobás.

Az utolsó nyírás után a fűnyírót érdemes alaposan megtisztítani és télire felkészíteni. Az elektromos gépekkel a pucoláson kívül sok teendő nincs. Jótékony hatása van, ha a forgórészt valamilyen, vékony olajat tartalmazó spray-vel befújják. Ha a flakonhoz tartozik szívószálszerű adapter, akkor ezzel a motor szellőzőnyílásaiba is lehet fújni. A robbanómotoros készülékeknél a tisztítás mellett - ha négyütemű a berendezés - ajánlatos egy olajcserét elvégezni, majd a gyertyát kicsavarva a tárolóhelyre cipelni a fűnyírót. Nem árt az sem, ha a lelkes gépész télen, havonta egyszer, a kicsavart gyertya mellett, a berántómadzaggal néhányszor megforgatja a főtengelyt, beindítani nem szükséges, ami a hidegben amúsz is nehezen megy.