Itt az oltás és a szemzés ideje
Kora tavasszal, az időjárástól függően március közepén, végén jön el az ideje a legizgalmasabb és legérdekesebb kertészeti munkának, az oltásnak és a szemzésnek. Napjaink kedvenc gyümölcsfajtái is elképzelhetetlenek lennének ezen különleges kertészeti technikák nélkül.
Oltással és szemzéssel könnyen és hatékonyan szaporíthatunk gyümölcsfákat, újíthatunk meg öreg gyümölcsösöket, hozhatunk létre ellenállóbb növényeket, vagy menthetünk meg csodálatos tájfajtákat, ősi gyümölcstípusokat. Sőt, akár azt is elérhetjük, hogy egy-egy gyümölcsfa többféle fajtát neveljen, vagy a porzópárjából oltott vesszővel önporzóvá tehetjük. Kis gyakorlattal és kísérletezéssel hobbikertészként is elsajátíthatjuk ezeket a professzionális megoldásokat. Cikkünkben bemutatjuk, hogyan érdemes nekikezdeni a gyümölcsfák oltásának.
Biológiai alapok
A gyümölcsfák többsége nem csupán magról, hanem úgynevezett vegetatív részekkel is képes a szaporodásra. Így például a legtöbb gyümölcsfa, gyümölcsbokor jól szaporítható sarjakkal, amikor a gyökérzónából sarjadó új növényt használjuk, dugványozással, mikor egy-egy termővesszőt gyökereztetünk meg. Viszont kevesebben tudják azt, hogy akár egy-egy levágott hajtásról, vagy akár egy-egy termőszemről is továbbszaporítható a fajta.
Az ilyen úgynevezett ivartalan szaporodás előnye, hogy az utód gyorsabb növekedésű, hamarabb termőre fordul, és genetikailag tökéletesen megegyezik az anyanövénnyel. Az oltás és a szemzés során éppen a növények ezen előnyös tulajdonságát használjuk ki. Az oltóvessző, vagy a szem tovább él és fejlődésnek indul akár egy teljesen másik gyümölcsfán is, ha sikeres volt a folyamat.
Mielőtt nekiállnánk, ismerkedjünk meg néhány alapfogalommal!
Nemes: Nemesnek hívjuk azt a növényt, amelyről a vegetatív szaporítóképletet, azaz a vesszőt, vagy a szemet vesszük, tehát amelynek a tulajdonságait tovább akarjuk vinni.
Alany: Az oltás és a szemzés folyamatában alanynak nevezzük azt a növényt amelyre a nemesről származó szaporítóképletet helyezzük.
Az úgynevezett összenövesztés technikáját használjuk. Azaz az alany és a nemes fás részeit mechanikai módon egymáshoz illesztjük, légmentesen lezárjuk, és a növény természetes nedvkeringése össze fogja forrasztani a két különféle növényről származó részt. Ebben az összenövesztésben a növények egy különleges szövete, az úgynevezett hegszövet, vagy kallusz segít. Ez egy másodlagos szövet mely a sérülések helyén jön létre. A már állandósult növényi szövetek egy-egy mechanikai sérülés helyén osztódásnak indulnak és létrehoznak egy laza, egynemű, a sérülést beborító szövetet. Ez a hegszövet, azaz a kallusz. Ez a speciális képlet pedig képes összeforrasztani a sérülés helyét. Az oltási gyakorlatban az alany és a nemes fás részeit is ez a kallusz borítja be, majd forrasztja össze. Ennek hatására az alany és a nemes nedvkeringése egyesül.
Az oltás és a szemzés közötti különbség
Ugyan a biológiai elvi alapok azonosak, az oltás és a szemzés két eltérő kertészeti technika.
Az oltás során a nemesről levágunk néhány vesszőt. Ezekből készítünk úgynevezett többrügyes oltócsapokat, és ezeket helyezzük az alanyra. A szemzésnél csupán egy rügyet, és a környező kérget úgynevezett szemzőpajzsot választunk le a nemesről, és ezt helyezzük az alanyra.
Mindkettőnek megvannak az előnyei és hátrányai. A szemzés gyorsabb, takarékosabb megoldás, hiszen csak egy rügyet használunk fel a nemesről. Kisebb fizikai beavatkozással jár, így csökken a sebfertőzések esélye. Az oltás esetében viszont a sikeresen megfogant oltócsapon jóval hamarabb, akár már egy éven belül is kialakul a termés.
Az oltás
A gyümölcsfák oltásához már jó előre készüljünk fel. Célszerű még télen, a fák mélynyugalmi állapotában vesszőket vágni a nemesről, tehát arról a fáról amelyet tovább szeretnénk szaporítani. Mindenképpen teljesen egészséges fát használjunk erre a célra. Hiszen a betegségeket akár az oltással is átvihetjük egyik gyümölcsfáról a másikra. A vesszőket tartsuk száraz, hűvös helyen a felhasználás idejéig. Célszerű lehet őket például laza homokba temetve (vermelve) tárolni, hogy elzárjuk a párától és az esetlegesen elszaporodó kártevőktől.
Az oltás optimális időpontja a március 15-25-közötti időpont. Nem véletlenül nevezik március 25-ét Gyümölcsoltó Boldogasszony napjának. Ilyenkor már megindul a fák nedvkeringése, "adja a héját", ami feltétlenül szükséges az oltások sikeréhez.
A kiválasztott vesszőkből nagyjából középen vágjunk ki egy olyan darabot, amelyen három egészséges szem van. Ez lesz az úgynevezett oltócsap.
Az alanyt is elő kell készíteni. Elsőként el kell távolítani az ágyak és vesszők jelentős részét. Csak annyit szabad meghagyni, amely a növény sikeres fotoszintéziséhez kell. Tudni kell, hogy a gyümölcsfák növekedését az úgynevezett csúcsdominancia jellemzi, tehát a növény a legtöbb energiát a korona felső harmadába fogja koncentrálni. Ezért az oltás helyét is itt érdemes kiválasztani.
Több lehetőség létezik az alany és a nemes összeillesztésére. Párosíthatunk egy ághoz egy oltócsapot, vagy helyezhetünk az alany egy vastagabb ágába több oltócsapot is. Nézzük ezeket részletesen:
Sima párosítás: Ez a legegyszerűbb oltási mód. Szükségünk lesz hozzá egy speciális oltókésre. Itt keressünk az alanyon egy olyan vesszőt, amely vastagságában egyforma az oltócsap vastagságával.
Metsszük el az alany vesszőjét a megfelelő vastagságnál. Vágjuk a késsel mind az alanyra, mind pedig az oltócsapra egy-egy ferde metszést. Cél hogy a két metszlap minél egyformább legyen és minél tökéletesebben illeszkedjenek.
Ha sikerült összepárosítani az alanyt és az oltócsapot, oltószalaggal rögzítsük őket egymáshoz. Nagyon fontos, hogy sem levegő, sem hézag nem maradhat a két fás rész között. A rögzítés pedig legyen annyira stabil, hogy az esetleges széllökések se tudják az oltócsapot elmozdítani. Az oltóvessző végét zárjuk le fasebkezelővel.
Angolnyelves párosítás: Ez a megoldás már valamivel nagyobb kézügyességet és gyakorlatot igényel. Viszont sokkal stabilabban rögzül egymáshoz az alany és a nemes rész, mint a sima párosítás esetében. Az alany megfelelő vesszőjét hasonlóan elvágjuk egy optimális magasságnál. Viszont mind az alanyba, mind az oltócsapba a ferde metszést követően egy vékony nyelvet is bemetszünk.
A vesszők végeit pedig úgy párosítjuk, hogy a nyelveket ékszerűen egymás alá csúsztatjuk. Így a szövetek nagyobb felületen érintkeznek, több kallusz termelődik, és stabilabban rögzíthető az alany és a nemes. Itt is oltószalaggal kell összekötni és légmentesen lezárni a felületet, hasonlóan, mint a sima párosításnál. Az oltócsap ennél a módszernél is sebkezelővel zárjuk le!
Rügylapozás: Ez a technika hasonlít a szemzéshez, viszont mivel a fás részek találkozásán alapszik, az oltási módokhoz sorolandó. Jellemzően akkor kell használni, ha a nemes vesszői túl vastagok, és nem tudunk oltócsapokat vágni. Ilyenkor óvatosan egy kis fás résszel együtt egy-egy rügyet kell leválasztani a nemesről, kb. 3-4 cm hosszú fás résszel és kéreggel együtt. Az alanyon pedig két fordított U alakú bemetszést kell ejteni, majd a rügylapot ezek közé óvatosan behelyezni. Szintén nagyon fontos tökéletesen légmentesen lezárni a felületeket.
Ezzel a technikával a nemes 2-3 évesnél idősebb vastagabb ágairól tudunk szemeket átmenteni, az alany vastagabb ágaiba.
Héj alá oltás: Szintén egy egyszerű technika, kezdők is sikerrel alkalmazhatják. Akkor éljünk vele, ha az alany egy vastagabb vesszőjébe, ágába akarjuk behelyezni az oltócsapot. Itt vágjuk el az alanyvesszőt, lehetőség szerint minél szabályosabb és egyenesebb vágási felülettel. Ezután az oltókéssel hasítsuk fel a kérget, és kicsit feszegessük meg, hogy az oltócsap könnyedén a helyére csússzon.
Az oltócsapot hasonló ferde metszlapra vágjuk, mint a sima párosítás esetében. Így az oltócsap könnyedén becsúsztatható az alany kérge alá. Ahogy az eddigiekben, itt is rögzítsük minél stabilabban a részeket. Érdekesség, hogy ezzel a megoldással egy alanyba több nemest is olthatunk. Ugyanis ha kellően vastag az alany ága, akkor akár 2-3 különböző fajta oltócsapot is beilleszthetünk. Ne feledjük: légmentesen zárjunk le mindent, használjunk bőven sebkezelőt is!
Hasítékolás: Ritkábban használt megoldás. Itt az alany metszlapjára merőlegesen készítsünk egy bevágást. Az oltókés tűrőjével, azaz a kés fokán kiképzett speciális éllel, az úgynevezett „tűrővel” feszítsük kicsit szét az alany ágát, vesszejét. Az oltócsapokat ezúttal ék alakúra faragjuk meg, majd csúsztassuk őket az alany bemetszésébe. Ha stabilan megállnak az oltócsapok, szorosan kötözzük össze a bemetszett ágvéget, rögzítsük oltószalaggal, majd kezeljük le sebkezelővel is.
A beoltott növényt alaposan öntözzük be, hogy a nedvkeringést javítsuk. Az oltásokat folyamatosan ellenőrizni kell. Május végén, július elején vágjuk le az oltószalagot, ha esetleg a forradás még nem tökéletes, akkor kössük be újra lazábban. Az alany minden olyan hajtását metsszük vissza, ami a beoltott ágon növekszik, ezzel arra késztetjük az alanyt, hogy az oltócsapok táplálására fordítsa az energiáit.
A szemzés
Az oltás a fentiek alapján nagyobb sikerrel csupán a március közepétől körülbelül április közepéig tartó időszakban végezhető. Ezzel szemben szemzést akár májustól szeptember végéig végezhetünk a gyümölcsfákon, rózsaféléken. Sokkal kisebb mértékű beavatkozás, mint az oltás, hiszen csak egy-egy rügyet metszünk csak ki és helyezünk át. Kisebb a sebfertőzés esélye és kevesebb kötöző és kezelő anyagra lesz szükség.
A szemzésnek két alapvető típusa van: a hajtószemzés és az alvószemzés. A hajtószemzés során júniusig el kell végezni a folyamatot. Ilyenkor a beültetett szem még abban az évben kihajt. Az alvószemzést nyár közepétől szeptember végéig végezzük el. Ilyenkor a behelyezett szem már nem hajt ki, csak a következő évben.
A szemzést a vegetációs időszakban végezzük, amikor már mind a nemes, mind az alany nedvkeringése beindult. A szemzőhajtások optimálisan 6-12 mm vastagok, rajtuk a levelek már a fajra, fajtára jellemző formára és nagyságúra fejlődtek.
T-szemzés: A legelterjedtebb szemzési mód, viszonylag egyszerű, ezért kezdőként érdemesebb először ezzel próbálkozni. Tisztítsuk meg az alanyt a portól, vagy bármilyen szennyeződéstől. A fentebb már említett oltókéssel az alanyon először egy vízszintes irányú bevágást készítünk. Utána a vízszintes metszés kb. felénél egy lefelé irányuló 2-3 centiméteres bemetszést ejtünk. Majd a kés fokán lévő „tűrővel” felfeszítjük a háncsot. Ehhez az kell, hogy a nedvkeringés már meginduljon és a háncs könnyen feljöjjön. A szemzővesszőn válasszunk ki egy jól fejlett, egészséges rügyet, majd fejjel lefelé tartva a vesszőt óvatosan vágjuk be a kérget a szem alatt 2 centivel. Ezután a szem felett kb 1 centiméterrel megindítva a kést egy határozott vágással vágjuk le a szempajzsot. Ügyeljünk rá, hogy minél kevesebb fás részt vágjunk hozzá. Ezt követően óvatosan illesszük be a szempajzsot a T-alakú bevágásba, majd légmentesen zárjuk le, és fixáljuk oltószalaggal.
Chip-szemzés: Főképpen faiskolákban használt technika, mert gyorsabb és hatékonyabb, mint a T-szemzés. Akkor és azoknál a fajtáknál is használható, ahol az alany nem “adja fel” a kérget. Itt is kezdjük az alany megtisztításával. Ez után tegyük egy zseb-szerű bemetszést az alanyon, majd egy oldal-és lefelé irányuló vágással metszünk ki egy kb 4 centiméteres részt az alanyból. Vágjunk ki egy vékony szeletet a farészből is. Ez után jöhet a szempajzs kivágása.
Ilyenkor a szemzővesszőt fordítsuk magunk felé, úgy hogy a szemek felénk nézzenek. A kiválasztott szem alatt kb. 2 centivel ejtsünk egy bevágást a hajtás feléig. Ezután a szem fölött 2 centivel indítsuk meg a kést, és félkör alakban bemetszük a hajtás feléig. Ezután a szempajzsot egy határozott vágással kivágjuk, balról-jobbra irányban mozgatva a kést. A szempajzsot illesszük az alanyon metszett sebre, majd kötözzük le fixen. A szem kb. 2-3 hét után fogan be, ilyenkor eltávolítható az oltószalag. Ha a szem körül halvány barna-kávészínű forradásos nyomokat látunk, akkor a kallusz sikeresen befedte a szem széleit, és jó eséllyel megindul a rügy fejlődése.
Ez is érdekelheti:
Készüljünk a metszésre! A rügyvizsgálat fontossága
3+1 dolog, amit a zöldmetszésről tudni kell