Ismerjük meg jobban talajunkat!

A talajvizsgálat nemcsak az árutermelő mezőgazdasági és kertészeti termelésben alapvető fontosságú, hanem a kiskertekben is. Pénzt, időt és bosszankodást takaríthatunk meg, ha ismerjük talajunk alapvető fizikai és kémiai tulajdonságait, és nem rutinszerűen, találomra, hanem tudatosan és okszerűen végezzük a talajjavítást, tápanyagfeltöltést.

A talaj a növénytermesztés alapja, hiszen innen veszi fel a vizet és a tápanyagok jelentős részét a növény, és gyökereivel ebben támaszkodik meg. Nagyon bonyolult biokémiai rendszer, az élettelen anyagok mellett az élő szervezetek egymást támogató egysége. A talaj fizikai és kémiai tulajdonságainak ismerete nagyon fontos annak eldöntése érdekében, hogy milyen növényeket termeszthetünk benne sikeresen, és hiány esetén milyen anyagokat kell pótolnunk. A talajvizsgálat eredménye informál minket arról is, hogy milyen tápelemeket nem célszerű kijuttatni, mivel abból bőségesen van a talajunkban. A tápanyag-túladagolás nemcsak pénzkidobás, hanem súlyos károkat okozhat a növényben, nem beszélve arról, hogy a környezetet is károsíthatja.

Aki árutermelő és agrárökológiai programban támogatást igényel, vagy biotermelő, annak ötévente kötelező a talajminta-vizsgálat. Házikertben is fontos, ha tudjuk, milyen minőségű és mit, vagy mint nem tartalmaz a talajunk.

Házi módszerek

Számos egyszerű vizsgálatot házilag is elvégezhetünk. A lazult réteg vastagságát, azaz a tömör réteg (eketalp, tárcsatalp) mélységét egyszerűen ellenőrizhetjük házilag készített, 10-cm-es jelölésekkel ellátott pálcaszondával. Szúrjuk a pálcát a talajba, és ott, ahol „megakad”, tömődött a talaj. A vizsgálatot több helyen végezzük el. A tömődött talajréteg nem engedi át a vizet és a levegőt. Igen jó az az állapot, ha a pálcát 40-50 cm mélységig ellenállás nélkül le tudjuk szúrni. Ha csak 10-20 cm mélységig tudjuk ezt megtenni, akkor mélyebb szántásra van szükség. Ezért fordulhat elő az, hogy sárgarépánk „soklábú” lesz, vagy reped.

A talaj fizikai szerkezetét, textúráját egyszerűen ellenőrizhetjük egy befőttes üveg segítségével. A befőttes üveget félig feltöltjük talajjal, majd teletöltjük vízzel, amihez néhány csepp felületnövelő anyagot, folyékony szappant vagy mosószert adunk, majd alaposan összerázzuk. Hagyjuk egy napig ülepedni. Az üvegben rétegek fognak kialakulni: alul a homok, középen a vályog, felül pedig az agyag helyezkedik el. Így állapíthatjuk meg egyszerűen, hogy mennyire kötött a talajunk. Ha az agyagfrakció vastagabb, akkor kötött, ha a homok, akkor laza a talajunk.

A gyúrópróbával azt állapíthatjuk meg, hogy mennyire kötött, agyagos talajunk. Vegyünk egy marék talajt, és próbálj meg hurkát gyúrni belőle. Ha könnyen formázható és a hurkából kört is tudunk belőle készíteni, akkor agyagos a talajunk. Ha csak hurkát tudunk gyúrni, de kört nem, akkor vályogos. Ha egyáltalán nem tudjuk formázni, mert szétesik a kezünkben, akkor homokos a talaj.

A talaj szervesanyag-tartalmát gilisztaszámolással tudjuk ellenőrizni. Bolygatatlan talajról egy ásónyomnyi mélységben a kert több pontjáról vegyünk talajt, és számoljuk meg, hogy hány gilisztát találunk benne. Ha 3-6 gilisztát találunk benne, akkor a talajélet megfelelő, elegendő szerves anyag van a talajban.

A giliszták száma információt ad a talaj szervesanyag-tartalmáról

Az ecetes teszttel talajunk mésztartalmát tudjuk hozzávetőlegesen ellenőrizni. Helyezzük egy diónyi talajdarabot egy porcelántányérra és cseppentünk rá 20%-os ecetet. Ha erősen pezseg, akkor sok benne a kalcium-karbonát, tehát meszes a talajunk, ha kevésbé, akkor kevés, de még nem biztos, hogy az áfonyának és a rhododendronnak megfelel.

A talaj kémhatását, azaz savasságát vagy lúgosságát precízebben ellenőrizhetjük digitáli pH-mérő eszköz, vagy a kémiaórákról ismert lakmuszpapír segítségével. Ehhez egy a száraz talajból egy evőkanálnyi mintát 2,5-szeres mennyiségű desztillált vízben keverjünk el, és vizes oldatba mártsuk bele az eszközt vagy a lakmuszpapírt. A digitális eszköz kijelzőjén mutatja a pH értéket, míg a lakmusz papír elszíneződését a dobozon lévő skálával összehasonlítva megállapíthatjuk a talaj pH-értékét.

Ezek az egyszerű módszerek segítenek alapvető információkat szerezni talajunk állapotáról. Ha azonban részletesebb elemzésre van szükség, érdemes laboratóriumi talajvizsgálatot végeztetni.

Laboratóriumi talajvizsgálat

A talajvizsgálati laboratóriumok általában kétféle vizsgálatot, szűkített és bővített talajelemzést végeznek. A szűkített vizsgálat során meghatározzák a talaj pH-ját, az Arany-féle kötöttséget (AK), a vízben oldott sótartalmat, a humusztartalmat, a hidrogén-karbonát- (HCO3-) tartalmat, valamint a makroelemek, a foszfor (P2O5), a kálium (K2O) és a nitrogén, pontosabban nitrit- (NO2-) és nitrát- (NO3-) tartalmat. Bővített talajvizsgálat a fentiek mellett kiegészül a mezo- és mikroelem-tartalom, a nátrium (Na) és a klór (Cl) mennyiségének maghatározásával is.

A laboratóriumi vizsgálat is csak akkor ad megbízható és az egész területre jellemző (reprezentatív) eredményt, ha a talajmintát jókor, jó helyen és helyesen vesszük meg. A mintavétel optimális időpontja a termés betakarítása után, de még trágyázás előtt, ha a talaj művelhető, azaz nem túl nedves és nem túl száraz. Tavasszal műtrágyázott területről a betakarítás után, de legalább az utolsó trágyázás után 100 nap elteltével vehetünk talajmintát. Ha ősszel már elvégeztük az alapműtrágyázást, akkor a következő évben, tavasszal, de a trágyázástól számított legalább 100 nap elteltével érdemes talajmintát gyűjteni. Szervestrágyázás esetén 6 hónap elteltével végezhetjük el a műveletet.

Helyes talajmintavétel

A növénymaradványok letakarítás után zöldséges kertünkben 0-30 cm mélységű talajszelvényből vegyünk mintát, a területen átlósan vagy cikk-cakkban haladva több pontról, a terület nagysága szerint 15-20 helyről, kb. 1-1,5 kg talajmintát (átlagminta). Gyümölcs- és szőlőültetvényben 0-30 és 30-60 cm mélységből is vegyünk mintát, bogyósoknál a 0-20 és 20-40 cm mélység a megfelelő.

Talajmintavételhez létezik „célszerszám”, talajmintavevő pálca vagy rúd, de használhatunk egyszerű kézi ásót is, a legjobb egy keskeny pengéjű szerszám.

Talajmintavételhez használhatunk keskeny pengéjű ásót is

Ne vegyünk mintát trágya- vagy komposztdepó, szalmabála helyén, illetve a terület szélein.

A különböző rétegekből vett mintákat külön-külön zacskóba kell helyezni, és azt rá is kell írni, hogy mely rétegből vettük. Emellett természetesen fel kell tüntetnünk a nevünket, a mintavétel helyét (gazdálkodóknál blokkazonosítót, helyrajzi számot, tábla területét, tábla sorszámot is) és idejét, a mintavétel mélységét.
Ezt az ún. mintaazonosító jegyet helyezzük külön vízhatlan külön zacskóba, és helyezzük a talajmintát tartalmazó tasakba.

Ilyen talajvizsgálati eredményt és javaslatot kap az, aki hozzánk küldi be talajmintáját

A talajvizsgálati eredmények alapján a szakértők javaslatokat tesznek a szükséges tápanyag-utánpótlásra, illetve talajművelési módszerekre. Az eredmények segítenek optimalizálni a tápanyag-utánpótlást, javítani a terméshozamot és csökkenti a környezeti terhelést. Kiskertben is érdemes rendszeresen elvégezni a talajvizsgálatot, hogy mindig naprakész információkkal rendelkezzünk talajuk állapotáról.