Harc a citrusok életéért

Küzdelem az életért vagy a kuka – mondogatja ilyentájt magában sok növénybarát. Bizony a téli pihenő sok áldozatot szed, számos melegkedvelő növény számára válik bizonytalanná a jövő. Ha saját növényemről kellene, olyan képtelen helyzetben dönteni, mint amilyenről az ilyenkor tanácsot kérők beszámolnak, különösen a közelben élő egészséges növényeknek a legjobbat azzal tenném, ha a gyengélkedőt a szemétre vetem. Az életkedvüket veszített, tetves, kopasz, penészes mediterránokkal nem sok mindent lehet kezdeni, különösen azoknak, akik ilyen állapotba juttatták őket, tehát jobb az ilyen növényektől mielőbb megszabadulni.

Ha érdemes, mégis a küzdelmet ajánlom, különösen ott, ahol érzelmi kötődés is kialakult a növény és gondozója között. De, hogy konkrét lehessek:nézzük mit lehet tenni a tavasz közeledtével egy túlságosan melegben teleltetett, mostanra tetszhalott citrussal, olyannal amelyik elveszítette levelei többségét és még tetves is lett. Teljes generálra van szüksége.

Először az átültetéshez kell hozzákészülni. A meglévőnél egy mérettel nagyobb edényt kell keresni. A

mediterránumból származó citrusok többsége, mivel (ott) jól érzi magát, bármilyen talajban megél. Nem így itthon. Ezért az árudából elhozott edényből olyan talajba kellene átültetni, amelyik kedvére való táplálékot halmozott fel, ha már az éghajlat hagy kívánnivalót alapon, legalább a földi jókban dúskálhasson a növény. Az igényesebb kertészeti árudákban kapható citrusnak való föld is, de aki nem ijed meg egy kis, – igaz kosszal is járó munkától ragyogó citrusföldet készíthet maga is. Kell hozzá egy mericske (ez arányt jelez) apró szemű homok, egy mericske tőzeg vagy komposzt és három mericske virágföld. Gumikesztyűt húzva jól össze kell keverni az alkotókat, lehet hosszan ható műtrágyát is keverni a földhöz. Ha az edény aljára egy réteg zeolit agyagásvány kerül, akkor a talaj felszínén a kemény öntözővíz hatására nem képződik fehér bevonat, ami egyébként vízkő. (Ha túlságosan nagy az edény, akkor csak a talaj egy részét lehet kicserélni.)

Ha a citruságy kész, akkor elő lehet venni a bajba jutott, a korábbi edényéből kiszedett növényt. A gyökérre tapadó földlabdát óvatosan le kell ütögetni és csak ezután következhet a fürdőszobai zuhanyozás. Értelemszerűen a sérült gyökereket el kell távolítani, egyébként egy kis gyökérmetszés nem jön rosszul. A gyökérvizit közben derül csak igazán ki, hogy életben maradhat-e citrus. Ha a vastagabb gyökérágak világos színűek és nem feketések, kemények és nem puhák, akkor jócskán megnő az esély. Érdemes kihasználni a ritka pillanatot és, ahogy a zöldségtermesztők a palántát, rezet tartalmazó gombaölőszer oldatában kell mártani a citrus gyökerét, vagy ilyennek lemosó permetezni a gyökeret, s ha a koronában nincs levél, duzzadó rügy, akkor ezt a részt is ajánlott ugyanígy kezelni. Ha szemmel láthatóan van élet a koronában, akkor a merítés helyett inkább csak a permetezés jöhet szóba.

Ezután következik a száradás, majd a beültetés. A citrusgenerál fontos része a metszés. A mutatós citrusokat rendszeresen kellene metszeni, de az ilyen, nulláról indulás, mint egy rosszul sikerült teleltetés jó alkalom a helyes koronaforma kialakítására. Tudni kell, hogy a citrusfélék hosszú hajtásainak végén fejlődik a virág és a nehéz gyümölcs. Ahogy a hajtás a súly alatt meghajlik, a hajtás felső részén lévő rügyek kedvező 45-60 fok közötti szögállásba (a vízszintes sík a 0 fok) kerülnek és vadul hajtani kezdenek, ennek következménye nem marad el. A fácska belsejében sötét lesz és ezért felkopaszodik. Ezért az erős hajtásokat meg kell kurtítani. (Ennek ideje a normálisan fejlődő növényeknél egyébként kora tavasz lenne.)

Ezek után már csak meg kell találni a megfelelő nyári helyet és gondoskodni kell a folyamatos öntözésről. A citrusok szél- és huzatmentes napsütötte, gyorsan felmelegedő helyeket kedvelik, sok, de nem pangó vizet -és tápanyagot igényelnek.