Hamarosan támad a Monilinia fructigena

Ha nem távolítottuk el időben a gyümölcs múmiákat a fáról, és vagy a földről, akkor számíthatunk a fertőzésre.

A Monilinia fructigena tölcsér alakú apotéciumos gomba. A gomba apotéciumos alakja Európában ritkán található meg, Magyarországon pedig még nem ismert.

Jelentősége:
A Monilinia fajokat a gyümölcsfák egyik legveszedelmesebb betegsége. A Monilinia fructigena igen jelentős kórokozó, a termések barna rothadását okozza almatermésűek, csonthéjasok és héjasok (mogyoró) esetében egyaránt. A betegség főleg a csapadékos években veszélyes és akkor válhat súlyossá. A megfertőzött gyümölcs értéktelenné válik, elpusztul. De a tárolt termések is veszélyben vannak, és komoly veszteségeket okozhat ott is.

Gazdanövényei:
Gazdanövényei elsősorban az almatermésűek, a csonthéjasok. A szőlőt is megtámadja. Mogyoróhullást okoz a mogyorónál. A fügén is előfordul. A házi berkenye termésein is megjelenik. A díszalmákon szintén gyümölcsrothadást okoz.

A betegség lefolyása:
A legveszélyesebb hordozók és a legfőbb fertőzési források a fán maradó, és a földre hullott gyümölcsmúmiák. Bennük vannak az előző évi exogén sztrómák amelyek új, láncszerűen lefűződő konídiumokat hoznak létre. A fertőzés konídiumokkal történik. Tavasszal lassan, fejlődik, a szaporító képletek képzése általában csak a virágzás után kezdődik. A konídiumok a számukra megfelelő klímán gyorsan fejlődnek. Ehhez fényre és magas relatív páratartalomra van szükségük. Majd a légmozgás, víz, csapadék segít, hogy a gyümölcsre kerüljenek. A gyümölcs felületére jutva már könnyen csíráznak, a sebzéseken keresztül pedig behatol a csíratömlőjük a gyümölcsbe. Később a terméseken kialakul a barna rothadás. A fán lévő fejlett, éretlen, és érés előtt álló gyümölcsöket támadja meg a kórokozó.

A kórokozó nem csak sebzéseken keresztül, de az egymással érintkező, csoportosan elhelyezkedő gyümölcsökre is veszélyt jelent. A micélium ebben az esetben a kutikula feloldásával, vagy paraszemölcsökön át jut az egészséges termésbe. A fertőzést elősegítő sérülések főként a csapadékos és száraz idő váltakozásával keletkeznek, nem beszélve a jégverésről és egyéb mechanikai sérülésekről, amit a szél is okozhat. A varasodás által keletkezett repedés, kártevő rovarok által okozott sebzések, mind egyenes utat biztosítanak a kártevő számára.

A termések a tárolókban sincsenek biztonságban. Mivel a kórokozó tárolókban is tovább fertőz, főként, ha a tárolókban magas a hőmérséklet és a páratartalom.

[caption id="attachment_849" align="alignleft" width="300"] Földre hullott, fertőzött termések[/caption]

Tünetek:
Növekedő, rothadó barnás folt a sebzés körül, ami a végén az egész gyümölcsöt beborítja. A barna rothadó folton idővel körkörösen okkersárga, exogén sztrómák jelennek meg. Melyek kezdetben világos fehéres színűek, majd az idő múlásával okkersárgává válnak. Csapadékos időben a termések teljes felületén megjelennek, és szinte beborítják azt. Még a gyümölcsök kocsányára is kiterjed és az is barnává válik. A fán a gyümölcsök összeaszalódnak, mumifikálódnak és egy részük le is hullik. A talajon lévő, lehullott gyümölcsök talajjal érintkező felületükön elfeketednek.

A betegség tünete a tárolókban már a fekete alma. A gyümölcs sötétbarnává, később feketévé válik. Rugalmas lesz a termés a héj sima, bőrszerű és fényes. Érdekessége, hogy az exogén sztrómák nem jelennek meg a tárolókban lévő gyümölcsökön. A páraszegény levegőjű tárolókban a termések összeaszalódnak, behorpadnak, viszont megtartják rugalmasságukat és szilárdak maradnak.

Védekezés:
A fán maradt és a földre lehullott gyümölcsöket gyűjtsük össze, semmisítsük meg, a talajba forgatás jó megoldás. A rovarkártevők elleni védelem. A jégverés és egyéb mechanikai sérülések utáni gyors permetezés. Mivel a sebzéseken keresztül fertőz a kórokozó.