Ha apró volt a meggy, elő a metszőollóval

Ha aprók lettek az idei meggyei, akkor augusztusban elő kellene venni a metszőollót és a fűrészt. Ha hétvégére marad a munka, – tekintettel arra, hogy vasárnap zárva v annak a gazdaboltok –, akkor még időben be kell szerezni valamilyen réztartalmú permetszert és vízoldékony kombinált műtrágyát is. A metszés után ugyanis jót tesz a fának, ha az esetleges sebfertőzéseket a gyors permetezéssel megelőzik, a műtrágya pedig a regenerációt és a téli felkészült gyorsítja, jobbítja.

A meggy metszésének ideje a kora tavasz és a nyár vége kínálkozik a legalkalmasabb időpontnak. A mostani mellett szól, hogy kellemes az időjárás és a fa sebei a téli pihenőig behegednek.

Ha eddig nem került sor ifjító metszésre és a kertet terrorizálóra növekedett a meggyfa, akkor a fűrésszel is neki lehet esni a vastag ágaknak. Ezt a munkát azonban több évre el kellene húzni, mert a tapasztalat szerint a fát esetenként, csak annyi ágtól lehet büntetlenül megszabadítani, amennyinek összes átmérője nem haladja meg a törzs vastagságának 40 százalékát.

Persze jobb lett volna, ha időben, a fa 8-10 éves korában végzik el ezt a korlátozó metszést, mert ilyenkor elég lett volna ollóval a csúcshajtást kurtítani és nem többéves munkával fűrészelgetni. De, ha már így alakult, akkor érdemes 6-8 centivel vágni a kiszemelt elágazás felett vágni, igaz így nem mutat olyan jól a korona, mintha közvetlenül a hajtás felett fűrészelnének. A seb viszont biztonsággal gyógyul és néhány év múlva a csúf bütyköt el lehet távolítani. Az ifjításkor kialakíthatnak olyan légcsatornákat is, ahová anélkül támasztható szedéskor a létra, hogy állandóan beakadnának az ágakba. A termőkorban lévő meggyfáknak elegendő egy közepes mértékű ritkítás, hogy erős új hajtásokat neveljen, ettől a gyümölcsnagyság és terméshozam között kedvező egyensúly alakul ki.

Sok meggyfára jellemző, hogy hosszú ostorszerű, kopasz hajtások végén hoz termést. Igaz, hogy sok a gyümölcs, de azok aprók lesznek. Nem is csoda, hiszen a tápláló anyagoknak, feleslegesen túlságosan hosszú utat kell megtenniük. Ez a fát legyengíti, és hamar közeleg a vég is, hiszen a monília és különböző hajtáselhalásos betegségek az ilyet könnyedén és sikerrel támadják. A termékeny zóna a vezérágon mindig távolabbra tevődik, s így a tápanyagáramlás kedvezőtlenül hosszú úton jut el a gyümölcsig. Aki jövőre nagy gyümölcsöt szeretne, az az idei hajtásokat a feléig vágja vissza. A kivágandó, csüngő vesszők eltávolítását is el kellene 2-3 évre osztani, különben túl nagy lehet a terméskiesés és vad a hajtásnövekedés.