Ezt soha ne tedd a gyepeddel télen!
Bár a tartós hótakaró manapság nem jellemző nálunk, kemény fagyok azonban előfordulnak télen. Ilyenkor a legjobb, ha hagyjuk a gyepet pihenni. Ha a téli felkészítést megfelelően elvégeztük, akkor nincs okunk aggodalomra; a gyep sikeresen átvészeli a telet, ha odafigyelünk néhány dologra.
Ne lépj a fagyott fűre!
Fagyos és havas időben lehetőleg ne járkáljunk a gyepen. Különösen ne egy nyomon, mert könnyen kikophat a fű. Ha eddig nem tettük, akkor a rendszeresen taposott ösvényt (pl. amelyen fát hordunk be a kinti tárolóból) burkoljuk le, vagy rakjunk le tipegőköveket. A rendszeresen taposott részen a gyepfelület tömörödik, nem jut elég oxigénhez, ami miatt kora tavasszal gombabetegségekre is lehet számítani. A magas tarlóval telelő gyepen ez különösen veszélyes! Ha leesik a várva várt hó, akkor bátran szánkózzunk vagy építsünk hóembert, hiszen ritkán van rá alkalmunk! Az egy nyomon történő rendszeres közlekedést azonban mellőzzük!
Ne hagyj nagy tárgyakat a gyepen!
Télen semmiképpen se hagyjuk a gyepen a félig telt lomgyűjtő zsákot, a talicskát, a kerti bútort vagy a műanyag babaházat, nem is beszélve a fűnyíróról, egyéb kerti gépekről. Ezek alatt a gyep kipusztul, az kint hagyott tárgy állaga romlik!
Ne hagyd a lombot a gyepen!
Ha nem sikerült befejeznünk a hullott lomb összegyűjtését a gyepfelületről, enyhe időben megtehetjük. A hullott lomb jól komposztálható, akár zsákban is. Ha nincs komposzttárolónk, akkor terítsük a fák, cserjék alá, vagy ássuk bele a veteményeskert talajába a leveleket. A gyepen hagyott vastag lombtakaró is levegőtlenséget, később gombásodást okozhat, a fű tavasszal lassabban regenerálódik.
Óvatosan a hómaróval!
Nagyon ritkán esik annyi hó, hogy hómarót kelljen használni. De ha mégis szükség van rá, akkor ügyeljünk arra, hogy a gyepszélekre ne vezessük rá a készüléket, mert felmarja a gyepet. A legtöbb gondot az okozza, amikor a közúton végzett hótolással a havat a tolólap az előkertünk gyepére tolja (és netán még a gyep szélét is feltúrja). Az így kialakuló hókupacokat még az esti lefagyás előtt szórjuk szét egyenletesen a gyepen.
Ne kupacolj!
Bár manapság ritkán esik nagy mennyiségű hó, de ha mégis előfordul egy-egy ilyen nap, az autóbejáróról elhányt havat ne egy kupacba rakjuk le a gyepen, hanem terítsük szét egyenletesen. Ha tehetjük, szórjuk a fák, cserjék tövébe, szőlőlugas alá, vagy a veteményes kert talajára. Nyilván ez nem kivitelezhető egyből, amikor az éjjel leesett hó alól kell kikotorni az autót a reggeli munkába, oviba, iskolába induláskor. Ha nem is aznap délután, hétvégén tegyük meg. (Kivételt képeznek a hóemberek!)
Konyhasót ne!
A téli síkosságmentesítés az útszéli gyepfelületben is komoly kárt okozhat, ha nem körültekintően végezzük. A zömmel angolperjéből és csenkeszekből álló gyep kevésbé érzékeny a sókártételre. A vékony szálú réti perjéből vetett pázsit azonban igen komoly károkat szenvedhet, ami márciusban, a fű növekedésével válik láthatóvá. A bajt az utak, járdák melletti sávban sárguló fű jelzi, különösen akkor, ha a sótól olvadó hólevet az útról, járdáról rálapátoljuk a gyepre. Konyhasó (nátrium-klorid) helyett használjunk inkább kalcium-klorid vagy zeolit alapú síkosságmentesítő anyagot. Jó alternatíva a fahamu, a homok és a fűrészpor is.
Járatok a hó alatt
Az egerek és pockok a hó alatt járatokat fúrhatnak, és csak a tavaszi hóolvadáskor válik nyilvánvalóvá, hogy széttúrták a gyepfelszínt. A tél kiváló időszak arra, hogy csapdázzuk a rágcsálókat. (Nyáron pedig szerezzünk be egy macskát!)
Ne öntözz!
Az öntözőrendszert és a kerti csapokat az első komolyabb fagyok előtt már fagytalanítani kellett! Ugye, mindenki megtette már!?
Ne szellőztess!
A gyepszellőztetést és a fűnyírást is mellőzzük télen. Aki ősszel nem tette meg, várja meg a tavaszt! A tél a karbantartás ideje! Vizsgáljuk át a gépeinket, vásároljuk meg a szükséges alkatrészeket, anyagokat, és ha kell, vigyük el szakszervizbe a gépünket, hogy amikor szükség lesz rá, pöccre induljon!
Ne műtrágyázz!
A téli felkészítő gyepműtrágyát már ki kellett adni, a tavaszi idítót pedig még nem kell!
