Érnek a gyümölcsök, támadnak a darazsak
Érnek a nyári gyümölcsök, a csemegeszőlők is hamarosan ehetők lesznek. A darazsak a száraz melegekben szomjasak, és szívesen lakmároznak ezekből a gyümölcsökből. De felvetődik a kérdés, hogy minden darázs veszélyes-e ránk.
A rendszertan szerint ezek a szárnyas rovarok a hártyásszárnyúak rendjébe tartoznak (Hymenoptera), ami a bogarak után a legnagyobb fajszámú rend. A hártyásszárnyúak rendje két alrendre osztható: növényevő darazsak (Symphyta) és a fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita).
A növényevő darazsak közé tartoznak például a szalmadarazsak, a szövődarazsak, a fadarazsak és a levéldarazsak, amelyek növényekkel táplálkoznak. Sokan közülük nem is táplálkoznak, némelyek különféle növényi nedveket nyalogatnak, virágport, illetve nektárt esznek. Az óriás-fenyődarázs akár 4 cm-re is megnő.
A fullánkosdarázs-alkatúak közé tartoznak a méh- és darázsfajok, valamint a hangyák is.
Méhek
A dongók vagy poszméhek virágport és nektárt gyűjtögetnek, és fullánkjukat csak nagyon ritkán használják, ha veszélyben érzik magukat. Hazánkban a földi poszméh, a réti poszméh és a mezei poszméh a leggyakoribb. Szőrös testükre nagyon sok virágpor tapad, amit visznek magukkal egyik virágról a másikra. Ráadásul a mézelő méhekkel ellentétben a poszméhek rossz időben is ki tudnak repülni, igy mivel táplálékigényük is nagyobb, ötször annyi virágot poroznak be.
A kék fadongó rendszertanilag nem a poszméhek közé, hanem a Xylocopa nemzetséghez tartozik. Az akár három centisre is megnövő, óriás rovar békés természetű. Nektárral táplálkozik, a fák korhadt törzsében fészkel, akár a tűzifánkban is rálelhetünk. Rendkívül hangosan repül, ami nagy riadalmat kelthet.
A házi méh vagy nyugati mézelő méh békés rovar, fullánkjával csak akkor szúr, ha veszélyben érzi magát. A nektár gyűjtésével foglalkozó dolgozók a kaptárak környékén valamivel agresszívabban viselkednek. Szúráskor horgos fullánkjuk beakad a bőrbe és kiszakad testükből, ami a méh pusztulásával jár.
A bányászméhek, szabóméhek, faliméhek, törpeméhek tartoznak még ide. Csak a házi méh (Apis mellifera) dolgozójának fullánkja fogazott; a többi fajé sima.
Darazsak
A fullánkosdarázs-alkatúak rendjébe tartozó darazsak: a déli papírdarázs (Polistes dominula), kecskedarázs (Vespula vulgaris), német darázs (Vespula germanica), lódarázs (Vespa crabro), padlásdarázs (Polistes nimpha) a leggyakoribb fajok.
Kolóniákban élnek, fészket építenek, amelyben a királynő és több száz vagy több ezer dolgozó él. Darázsfészket találhatunk fák odvaiban, kövek között, földben lévő lyukakban, padláson, eresz alatt, ablakok sarkában, falak közti résekben, postaládában. Mézet nem termelnek, mégis agresszívan védik fészküket a betolakodók ellen. Fullánkjukkal mérget fecskendeznek áldozatukba. Fullánkjuk nem szakad bele a bőrbe, így többször is képesek megszúrni azt, akit ellenségnek néznek.
Az ázsiai lódarázs (Vespa velutina) jelenlétéről a méhészek számára fontos tudni, mert vadászik a méhekre. Az első példányokat is egy méhész, Márta Tamás találta és fogta be Kimle községben 2023-ban. Gyümölcsöket és virágok nektárját fogyasztja. A felnőtt egyedek jórészt szénhidrátban gazdag étrenden élne és fehérjében gazdag rovarokra is vadászik, ez utóbbira az utódneveléséhez van szükség. Fészkét, ha teheti, lombos fák koronájába építi, és csak akkor támad, ha ezt kb. 10 méterre megközelíti az ember (vagy egy állat).
Tavasz végén rajzik az óriás tőrösdarázs (Megascolia maculata). Sokan összetévesztik a lódarázzsal. Dúsabb, vörhenyes bundájáról, vöröses-sárga fejéről, lilás árnyalatú szárnyairól és potrohának jellegzetes négyes osztatú sárga foltjairól ismerhető fel. A poszméhekhez hasonlóan békés, nektárszívogató rovar, állatra és emberre sem veszélyes, csak akkor szúr, ha veszélyben érzi magát. Magyarországon védett, eszmei értéke 50 ezer forint.
Nem minden darázs, ami csíkos
Nagyon hasonlítanak a darazsakra, méhekre a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe tartozó zengőlegyek. Nappali rovarok. Szárnyaikat gyorsan rebegtetve képesek a levegőben egy helyben repülni. Ha megriasztják őket, gyorsan odébbállnak, de kisvártatva többnyire visszatérnek előző figyelőhelyükre. Virágokat látogatnak és azokon nektárral, virágporral táplálkoznak. Külön kedvelik az ernyős virágokat, mert azokon üldögélve rövid nyelvükkel is könnyen hozzáférnek táplálékukhoz. Lárváik életmódja változatos: a fajok mintegy 40%-a ragadozó, közülük sokan levéltetvekre vadásznak.
Találkozhatunk még a kertünkben (különösen, ha sok ernyős és fészek virágzatú dísznövényünk van) a poszméhekhez nagyon hasonlító pihelegyekkel is.
Védekezés a darazsak ellen
Az erős színek és az édes illatok, kozmetikumok nagy vonzerőt jelentenek a darazsak számára, ezért kerüljük ezeket a szabadban. A darazsakat erősen vonzzák a ruhára került édes étel- és italfoltok, így erre fokozottan oda kell figyelni. Az asztalon ne maradjon szabadon étel, illetve sörös vagy üdítős pohár.
A piknik helyét nagy figyelemmel válasszuk ki, nehogy egy földben lévő darázsfészekre telepedjünk le, de érdemes ellenőrizni a közeli fákat is. Kirándulásra vigyünk mindig mobiltelefont segélyhívásra, és ellenszert, ha érzékenyek vagyunk.
A ház körül használjunk darázscsapdákat. A speciális darázsirtók tartalmaznak bénító összetevőt, gyorsan elkábítják vele a rovart. Ezeket a szereket, csak akkor használjuk, ha pár darázs ólálkodik körülöttünk, rajjal, és fészekkel ne harcoljunk! Ha felzaklatjuk őket, igen agresszívan támadnak, főleg, ha közel a fészkük. Hívjunk darázsirtó szakembert, de ne csak a rovar irtására, hanem a fészek felkutatására és eltávolítására is, mert a fészekből újra megindul a darázsinvázió.
A gyümölcsösökben használjunk csapdákat cukros, sörös, gyümölcsecetes csapdák a legjobbak. Kis mosogató szert is tegyünk a folyadékba, ez csökkenti a felületi feszültségét a víznek, könnyebben elsüllyed a rovar.