Az illatos és örökzöld rozmaringról
Rozmaring (Rosmarinus officinalis L.), szagos és illatos rozmaringként is hívjuk. Még gyermekdal is született erről a kedves és illatos növényről.
Rendszertani besorolása: Lamiales (árvacsalán- virágúak) rendjébe, Lamiaceae (ajakosok) családjába tartozó évelő faj.
Környezeti igénye: Szárazságtűrő, melegigényes növény. Lazább szerkezetű meszes talajokat kedveli.
A Földközi- tenger mellékén honos. Hazánkban dísz-, fűszer- és gyógynövényként termesztik. Itthon főként az ország déli részén védett helyen megmarad. Külföldön több, míg hazánkban csupán egyetlen fajtája van, 1999-ben elismert ’Harmat’. Hazánkban a termesztése csak kísérleti léptékben halad.
Évelő, örökzöld, erős illatú (tömjénre emlékeztető az illata) cserje (félcserje). Mélyzöld leveleinek fonákja molyhosan fehér. Virágok a levelek hónaljában képződnek. Kétajkúak, alsó ajak középső lemeze nagy, lecsüngő. Színük fehér, világoskék, kék, liláskék vagy rózsaszín. Porzói (két darab) túlnyúlnak a sziromleveleken. Termése makkocska, színe világos- vagy sötétbarna fénytelen. Hazánkban csíraképes magot csak ritkán érlel.
A rozmaringot a telepítés évében egyszer a virágzás kezdetén, később évente kétszer vágják. Fás részek fölött kell vágni a növényt.
Elsődleges feldolgozás: Levágott növényt szellős, árnyékos helyen kell szárítani. Száradás után morzsolni vagy őrölni kell. Illóolaj kinyerése céljából a friss növényt azonnal le kell párolni.
Drog: Rosmarini folium, a szárított levelek. Aetheroleum rosmarini, az illóolaj.
Hatóanyag: illóolaj, cserzőanyag, flavonoidok, cineol, kámfor, borneol. diterpenoid, triterpének.
Farmakológiai hatásirány: A levéldrogja antioxidáns, antibakteriális valamint gyulladáscsökkentő. Illóolaja vérkeringés javító, különös tekintettel a végtagokra, reuma kialakulásának elkerülésében is szerepet játszik. Az idegfájdalom csillapítására is hatást gyakorol.
A rozmaringleveleket teaként, fürdőként és ételek ízesítésére is felhasználhatjuk. Az olasz, francia és spanyol konyha nélkülözhetetlen kelléke.