A sikeres magfogás 5 titka
Sokan gondoljuk úgy minden évben, hogy egy-egy zöldséget vagy gyümölcsöt mindenképpen szeretnénk megőrizni, és jövő évben is élvezni a termését. Ehhez legjobb megoldás a magfogás. Így következő évben is vethetjük a legjobban sikerült növényeinket, és élvezhetjük a termést.
A növények szaporodása történhet ivartalan úton, azaz szaporítóképletekkel, mint a sarjhagyma, a dugvány, vagy az inda, illetve ivaros úton, azaz magokkal. A magfogás során az a cél, hogy a termésben képződő magokat nyerjük ki, és használjuk fel a következő szezonban vetőmagként.
Ne feledjük el, hogy önmagában a fogott mag nem lesz garancia rá, hogy ismét sikerül majd a legkiválóbb növényeinket reprodukálni. Sok esetben előfordul, hogy a fogott magból kelt növény egészen más habitusú, termésű és ízű lesz. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, szükséges ismerni néhány elvet a magfogás, és a vetőmag céljára történő termesztés témájában.
1. Megfelelő választás
Nem mindegy, hogy milyen növényből szeretnénk magot fogni. Fontos megkülönböztetni az önbeporzó és az idegenbeporzó növényeket.
Az önbeporzó növények esetében a termőt ugyanazon virágból származó virágpor (pollen) termékenyíti meg. Az idegenbeporzó növények esetében mindig egy másik virágból származó pollen szükséges, hogy megtermékenyítse a termőt. Az önbeporzók közé tartozik a veteménybab, a borsó, a földiparadicsom, a fejes saláta, vagy a paradicsom. Ezekről a zöldségekről könnyen foghatunk magokat, a következő évben is biztosan megbízható termés várható. Idegenbeporzó növények a paprika, a cukkini, hagyma és a tökfélék.
Ne feledkezzünk meg a keresztbeporzásra hajlamos növényekről sem, ahol nem csak az azonos fajba, hanem a közelebbi rokon fajok pollenje is megtermékenyítheti a termőt. A tökfélék esetében például igen gyakori a keresztbeporzás.
Fontos tudni, hogy egyes növények kétéves, avagy kétnyári fejlődésűek. Ez azt jelenti, hogy magot csak a második évben hoznak. Ilyen például a sárgarépa, az articsóka, vagy a paszternák és a káposztafélék.
Magfogásra ne használjunk hibrid, azaz F1-es növényeket, mivel azok esetében a következő évi, F2-es nemzedék esetében jóval gyengébb termésátlagra, és termésminőségre számíthatunk. Sokkal célszerűbb tájfajtákat, szabadbeporzású fajtákat választani a magfogásra.
2. Izoláció
A magtermesztés egyik kulcskérdése az izoláció, azaz az elkülönítés. A fentebb említett önbeporzó növények esetében eltekinthetünk az izolációtól. Ezen növények különféle fajtáit is nyugodtan vethetjük egymás mellé is, nem fognak egymással kereszteződni. Önmegporzó növényekről nyugodtan foghatunk magot akár minimális izolációval, vagy izoláció nélkül is.
Idegenmegporzó növények esetében azonban szükség lesz izolálni, elkülöníteni a különféle fajtákat, hogy a következő szezonban is fajtaazonos termést szüretelhessünk.
Térbeli izoláció: Az izolálás legjobb módja, ha a magfogásra szánt fajtákat a lehető legmesszebb telepítjük egymástól. Így csökken a kockázata, hogy a magfogásra szánt egyedeket más fajtáról származó pollen termékenyítse meg. Ez az izolációs távolság a legegyszerűbb módja, hogy a fajták közötti beporzást elkerüljük. Hátránya viszont hogy nagy területekre van szükség hozzá. A megfelelő izolációs távolság kerti körülmények között is 50 és 200 méter közé tehető. (Professzionális vetőmagtermesztés esetén az izolációs távolságok 500 métertől akár 2000 méterig is terjedhetnek.) Termesztőberendezésekben, például fóliasátor, vagy üvegház esetén könnyebb megoldani az izolációt. Viszont itt egy-egy fóliasátorba csak egy fajta kerülhet.
Időbeli izoláció: Ha kevés hely áll rendelkezésre, jó megoldás lehet időben eltolni a különböző fajták vetését. Így a virágzás is eltérő időben kezdődik meg. Célszerű egymás mellé korai és kései fajtákat telepíteni, így a korai fajta már elvirágzik, amire a későbbi fajta bimbót hoz.
Pollenhálózás: Amennyiben nem tudjuk sem időben, sem térben elkülöníteni, jó megoldás lehet pollenhálóval izolálni a magfogásra szánt növényeket. Ez történhet sűrű szövésű szúnyoghálóval, vagy kifejezetten erre a célra kialakított rovarhálóval.
3. Megfelelő kinyerés
A magfogásra szánt fajták terméseiből szüreteljük le a legszebb, legformásabb, teljesen érett példányokat. Célszerű legalább 12-15 azonos fajtájú egyedről szüretelni magfogás céljából. Ha túl kevés egyedről választunk termést, a fogott magok genetikai diverzitása hamar elveszhet. Balkonkertészkedés esetén például nem célszerű hosszú távon magot fogni, mert nem tudunk elég tőről gyűjteni.
A magfogásra szánt terméseket hagyjuk egészen megérni, sőt szinte túlérni. A teljesen érett termésből fejtsük ki óvatosan a magokat, majd célszerű őket néhányszor tiszta vízben átmosni, hogy ne maradjon a magokon terméshús, ez később ugyanis megpenészedhet, vagy rothadásnak indulhat.
4. Szárítás és tárolás
A vetőmagoknak szánt magok esetében kulcskérdés a megfelelő tárolhatóság. A jól előkészített vetőmag akár éveken át csíraképes maradhat. Ehhez szükséges, hogy a magok teljes egészében szárazon és tisztán kerüljenek elrakásra.
A tisztára mosott magokat terítsük vékony rétegben száraz, nedvszívó itatóspapírra. Tartsuk száraz, meleg helyen őket, közben figyeljük folyamatosan, és az esetleg penészedő, vagy dohos magokat dobjuk ki. 1-2 hétre lesz szükség szellős, egyenletesen meleg, sötét helyen, míg a magvak megfelelően kiszáradnak.
Jó megoldás lehet légkeveréses sütőbe helyezni a magokat 24 órára, 35 Celsius fokos hőmérsékleten. Óvatosan támasszuk ki a sütő ajtaját, hogy a levegő könnyebben cserélődhessen odabent.
Tartsuk száraz, hűvös helyen, száraz papírzacskókban a magokat. A zacskókat címkézzük fel, hogy tudjuk, melyik fajtából valók. Adhatunk nekik fantázianevet is, pl. Nagymama-féle óriás befőző, vagy Szomszéd Erzsi szilvaparadicsoma.
5. Ellenőrzés és próbák
A tárolás során ellenőrizzük folyamatosan a vetőmagok állapotát. A penészedés jelenti a legnagyobb veszélyt. illetve vannak olyan kártevők, amelyek kifejezetten a tárolt vetőmagot szeretik megdézsmálni. Kifejezetten gyakran jelenik meg a bab, vagy a borsó esetében a zsizsik.
Célszerű a fogott magból annyit eltenni, hogy jusson lehetőség néhány csírázási próbát végezni. Ennek során állítsunk be 10-10 magot az egyes fajtákból, nedves itatós papírra, és tegyük 38-30 Celsius fokos hőmérsékletre. Tartsuk folyamatosan nedvesen a papírtörlőket, és 1-2 hét elteltével megfigyelhetjük mennyi vetőmag csírázott ki. Ha a csírázási próbán jól szerepelnek a fogott magok, akkor nagy eséllyel a kertben is sikerrel fognak vizsgázni.
