A nyár kedvence a csemegekukorica
A finom friss főtt kukorica a nyár elmaradhatatlan csemegéje. Strandokon, vásárokon, fesztiválokon remek délutáni nassolnivaló. Ami pedig a legjobb, hogy otthon is elkészíthetjük, sőt meg is termelhetjük hozzá az alapanyagot. A csemegekukorica remekül érzi magát kiskerti körülmények között is. Ha van egy nagyobb, kihasználatlan terület az udvarunkon, már idén belekezdhetünk a csemegekukoricázásba. Cikkünkben bemutatjuk ezt a jól ismert növényt, és a kevésbé ismert termesztési praktikáit is.
A csemegekukorica eredete
A kukoricafajták, tehát a csemegekukoricák is Dél-Amerikából származnak. A növény géncentruma a mai Mexikóra tehető, de az amerikai kontinensen Perutól Észak-Amerikáig mindenütt termesztettek kukoricát. Étkezési felhasználását bizonyító legrégebbi leletek több mint 7000 évesek. Az őslakosok szinte vallásos áhítattal viszonyultak a növényhez. Amerikából elsősorban spanyol és portugál közvetítéssel került más kontinensekre, így Európába is. Kezdetben Egyiptom és a mai Törökország területén kezdték termeszteni. Innen erednek a kukorica népies elnevezése, például törökbúza vagy egyiptomi gabona.
A klasszikus kukoricafajtákat jobbára takarmányozási céllal használják. A csemegekukoricát viszont szinte teljes egészében frissfogyasztásra, vagy konzervipari célokra. A csemege fajták édes ízvilágukat egy recesszív gén meglétének köszönhetik. Ez felel a magas cukortartalomért és az alacsonyabb keményítőtartalomért. A mutációt az 1700-as években fedezték fel Pennsylvaniában, majd kezdték meg a tudatos nemesítést, és 1779-ben vezették be kereskedelmi forgalomba az első csemegekukorica-fajtát.
Hazánkban a csemegekukorica-termesztés nagy népszerűségnek örvend. Európában Magyarország a legnagyobb csemegekukorica-termesztő, és még világszinten is az élvonalba tartozunk. A hazai termőterület több mint 24 ezer hektár.
Vessük, vagy palántázzuk?
A csemegekukoricát termeszthetjük helyrevetve, vagy palántázva is. Mindkettőnek megvan a maga előnye, és hátránya egyaránt. Hazai körülmények között, illetve a mérsékelt égövön a helyrevetéssel történő termesztés a jellemzőbb. Azonban a primőr előállításhoz, vagy északibb, fagyosabb területeken a szezon kihasználására elterjedt a csemegekukorica palántázása is. Ez esetben a paprikához, vagy a paradicsomhoz hasonlóan a csemegekukoricából is palántát nevelnek és a fagyok elmúltával ezt ültetik ki a szabadföldbe. Így a növény hamarabb termőre fordul és hosszabban terem. Ez a módszer azonban nagyobb a költséggel és élőmunka-igénnyel jár.
Helyrevetés
A csemegekukorica állandó helyre vetése április közepétől egészen május végéig tart. Érdemes szakaszosan vetni, hogy a termés folyamatosan szedhető legyen. A korai vetésre inkább az olyan hidegtűrő fajtákat érdemes vetni, mint a Spirit F1, amely akár a rövid hűvös periódusokat is jól tolerálja. Kicsit később április második felében vethető, szintén szuperédes fajta a Mirus F1 és a Noa F1. Április végétől akár június elejéig vethetők az olyan középérésű fajták, mint a Royalty F1 vagy az Aranymazsola. Savanyításra, bébikukorica termesztésére ajánlott a Minigold fajta.
A vetés optimálisan akkor kezdődhet meg mikor a talajhőmérséklet a 10-12 Celsius fokot meghaladja. A hideg talaj jelentősen csökkenti a kukorica csírázását és kelését, tehát nem érdemes a korábbi termés reményében túl korán vetni. A vetéshez készítsünk sorokat. Az optimális sortáv 70-80 centiméter, hogy a növény leveleinek legyen helye a fejlődésre. A magokat 25-30 centiméteres távolságra vessük egymástól. Az optimális vetésmélység 3-5 centiméter. Célszerű lehet a vetőárkokba talajfertőtlenítőt használni, mert a frissen kelő növények gyökereit a talajlakó kártevők (pl. kukoricabogár lárvája) könnyen elrágják.
Palántanevelés
Palántaneveléshez világos, meleg helyen érdemes nekikezdeni. Jól nevelhető a csemegekukorica palánta műanyag cserépben, vagy szaporítótálcában is. Mivel a növény gyökere helyigényes, ezért legalább 9 centiméteres átmérőjű cserepeket használjunk. Javasolt jó minőségű, magas szervesanyag-tartalmú palántaföldet használni. A kukoricát csak 15-20 centiméteres magasságáig tartsunk beltérben, majd ezután kerüljön ki a szabadba, de csakis 10-12 Celsius fokos talajhőmérséklet esetén. Ehhez használjunk talajhőmérőt.
Optimális körülmények
A csemegekukorica középkötött, tápanyagban gazdag, jó vízgazdálkodású talajokon érzi magát jól. Fontos, hogy a talaj pH 6-7 között legyen. Ezt a terület kiválasztása előtt érdemes ellenőrizni. Napsütéses helyet igényel, ahol legalább napi 6 órában éri a napfény. Nagy mérete miatt igen tápanyagigényes növény, ezért a talajt a vetés előtt érdemes feltölteni komposzttal, érett marhatrágyával, vagy istállótrágyával. Szerteágazó gyökérzete miatt kifejezetten jól reagál a mélyebb rétegekbe forgatott szerves trágyára.
Vízigényes növény, nagy mennyiségben csak öntözve terem, ezért a vízutánpótlás fontos feladat a csemegekukorica nevelésében. Méretes, hosszú csövekre, magas cukortartalomra csak öntözés mellett számíthatunk. A gazdaságos vízhasználat érdekében jó megoldás lehet a csepegtetőcsöves, vagy csepegtető szalagos öntözés is. Bőven kell öntözni, viszont nem szabad túlöntözni sem a növényeket. Négyzetméterenként 40 liter vizet javasolt kijuttatni, egy-egy öntözés alkalmával. A túlöntözés viszont könnyen gyökérrothadás kialakulásához vezethet.
Kifejezetten fontos az öntözés a virágzás és a termésképződés időszakában. Hetente négyzetméterenként 25-35 mm víz kijuttatása szükséges. Nagy mennyiségű nitrogént, káliumot, és foszfort igényel. A szezonban javasolt komplex lombtrágyával kezelni. Illetve a leggyakoribb mikroelem-hiányként a cinkhiány szokott kialakulni. Cink hiányában elhúzódó virágzásra és gyenge csőfejlődésre lehet számítani. Cink- és mangán-utánpótlásra jól használható lombtrágyaként a Myr Cink-Mangán.
A csemegekukorica gondozása
Legfontosabb ápolási munka a csemegekukorica esetében a gyommentesítés. A kukoricában szinte a növények kelésével egy időben megjelennek az olyan jellegzetes kukoricagyomok, mint a parlagfű, a szőrös disznóparéj vagy a kakaslábfű. Mivel a csemegekukorica még kiskerti körülmények között is viszonylag nagy helyigényű, ezért fel kell készülni rá, hogy jókora területeket kell majd művelni. Nagy segítség lehet egy sorközművelő tolókapa, amellyel jelentősen gyorsabban és derékkímélő módon tudjuk gyommentesíteni a sorközöket. A csemegekukorica egyes fajtái meglehetősen érzékenyek a gyomirtó szerekre, ezért a vegyszeres gyomirtást sok esetben teljesen el kell hagyni.
A csemegekukorica növényvédelme
A kukoricát sajnos igen sok kártevő és betegség fenyegeti. A gombabetegségek közül a fuzáriumos betegségek a legjellemzőbbek, ezek mind a csövet, mind a szárat károsíthatják. Sok esetben a betegség kialakulását a kártevő rovarok, vagy jégverés, viharkárok utáni sérülések, mint bejutási kapuk teszik lehetővé. Kártevők közül a csírázó magokat, és a frissen kikelt növényeket károsíthatják a talajlakó kártevők, mint a drótférgek vagy pajorok. Védekezésképpen érdemes a vetés előtt talajfertőtlenítést végezni. Használható a Force 1.5 G vagy a Picador 0.8 MG talajfertőtlenítő készítmények. Bio megoldásként választható az Artis Pro, illetve jó lehet fahamut szórni az ültetőárokba.
A frissen kelő csemegekukoricákat a kukoricabarkó károsíthatja. Szintén gyakran megjelenik a kukoricamoly, amely szélsőségesen polifág kártevő, tehát rengeteg növényen károsít a kukoricán kívül is. A gyapottok bagolylepke szintén gyakran jelenik meg könnyen alakulhatnak ki olyan veszélyes betegségek mint a fuzárium, vagy a golyvás üszög.
Betakarítás
A csemegekukoricát akkor szedjük, mikor a csövek már teljesen berakódtak, a szemek pedig kifejlődtek, a “bajusz” pedig selymes barna színt kap. Érdemes próbaképpen óvatosan a körmünkkel felsérteni egy-egy szemet. Ha sűrű tejszerű folyadék szivárog a kukoricaszemből, akkor a termés betakarítható. Érdemes lehet szakaszosan vetni szuperkorai, korai, és kései fajtákat is, így folyamatosan szedhető lesz a friss csemegekukorica. Legjobb frissfogyasztásra használni, de amennyiben szükséges fagyasztva tartósíthatjuk morzsolva vagy csövesen.
Ez is érdekelheti:
Tavaszi ültetés és műtrágyázás okosan
