A metszés alapelvei

Ha az ember gyümölcsfát telepít, azt többé-kevésbé azért teszi mivel termést szeretne szüretelni róla. A termés mennyisége és minősége pedig nagyrészt eldől a helyesen kivitelezett metszéssel.

A metszés során lehetőségünk van rá, hogy a fa jobb állapotú részei közül kivegyük a silányabbakat, és ezzel arra bírjuk a fát, hogy az életképesebb, termőképesebb részeket lássa el tápanyaggal. Ennek hatására ezek jobban fognak fejlődni.

Kedvezően befolyásolhatjuk vele a lombkorona-szerkezetet is, ezt célszerű a fa állásának megfelelően átgondolni, például a napsütés irányától függően kicsit megnyitni a koronát, hogy a belső régiókban fejlődő gyümölcsök is elegendő napfényt kapjanak. Egyes források szerint egy jól és jó időben elvégzett metszés akár 25-30%-kal növelheti a termésmennyiséget és közel 50%-kal hosszabbíthatja meg a gyümölcsfa élettartamát.

Metszés és növényvédelem

A beteg, vagy sérült fás részek kezelésének a leggyorsabb és legolcsóbb megoldása a metszés, amely során ugyanis célszerű a beteg, korhadó, gombás ágakat azonnal és akár néhány egészséges gally árán is eltávolítani. A kérgen lévő feketés, barnás elszíneződések, fehéres penészbevonathoz hasonló gombásodás, torz kinövések, vagy intenzív mézgafolyás mind az ágbetegségek jelei lehetnek.

A fehér lisztszerű bevonatról például lisztharmat jelenlétére következtethetünk, az elfeketedett elszárad, fekete száraz levelekkel tarkított ágakat a tűzelhalás kínozza, az ágakon himbálózó összeaszott gombás gyümölcsmúmiák pedig a moníliás rothadás biztos jelei. Ezeket a részeket mindenképpen le kell vágni, el kell távolítani a gyümölcsösből. Az a legbiztosabb inkább elégetjük.

A nem megfelelő időben, vagy nem megfelelően karbantartott művelő eszközökkel végzett metszés nagyban növelheti is az egyes ágbetegségek kockázatát. A metszőollót, ágvágót, vagy fűrészt minden esetben gondosan fertőtlenítsük le. Ennek jó módszere, ha alkoholos oldattal lemossuk az eszközöket, esetleg tűzbe tartjuk néhány 10-20 másodpercre az olló, vagy a fűrész élét. 

Minden metszési felületet javasolt sebkezelővel bekenni, ez segít megakadályozni a friss vágási felületeken a baktériumok és gombák megtelepedését. A sebkezelőt óvatosan, puha ecsettel célszerű felvinni a vágási felületre, úgy, hogy az anyag befedje a sebet, és 2-3 centis sávban a sértetlen felületet is. 

Almatermésűek metszésének elvei

Az almatermések közé az almát, a körtét, a naspolyát és a birset soroljuk. Ezek esetében nem kell tartanunk a téli fertőződéstől, ezért akár télen is metszhetőek, ha a hőmérséklet 0 C-fok vagy az feletti. Ha új fiatal fát ültetünk, célszerű rögtön kiválasztani a vezérhajtást, amit kb. felére metszünk vissza, majd a körülötte elhelyezkedő ágakat, amelyek a majdani koronát alkotják, ezeket 3-4 rügyre metsszük vissza. A már termő fák esetében a metszést mindig a beteg vagy sérült gallyak, ágak kiszedésével kezdjük meg.

Ezután célszerű megvizsgálni az egyes vesszőkön a hajtás, és termőrügyeket. Amely ágak függőlegesen felfelé törnek, el nem ágaznak, és kevés rügy található rajtuk, azokat mindenképp célszerű kimetszeni. Ezt kövesse az egymást akadályozó, egymásnak keresztbe növő vesszők ritkítása. Végül a termővesszők egy részétől is el kell búcsúzni, különösen, ha a fa állapota nem tenné lehetővé annyi termés kinevelését.

Szőlő metszésének elvei

A szőlő a metszésre kimondottan igényes gyümölcs. A munkával meg kell várni a nagyobb fagyok elmúltát, viszont még a nedvkeringés beindulása előtt célszerű elvégezni. Oda kell figyelni, hogy az elszáradt csonkok, beteg vesszők eltávolításra kerüljenek. Hajtásrendszerét úgy célszerű kialakítani, hogy a napfény megfelelően érje a növény minden részét, és emellett igyekezzünk annyira szellősre metszeni, hogy ezáltal a növényvédelmi munkák is hatékonyak legyenek.

A szőlőben jellemzően három művelési módot alkalmazhatunk.  Alacsony bakművelésű, közepes kordon vagy magas művelés. Mindhárom művelési módnál az a lényeg, hogy a csapokat a kellő rügyszámra metsszük vissza. Minden idei termőcsap alatt maradjon két rügyre metszett, úgynevezett ugarcsap, amelyből a következő évi termőhajtások fejlődnek majd. Ez ad egy olyan termésbiztonságot is, ha az idei termővessző valamilyen oknál fogva elpusztul, az ugarcsap még átveheti a helyét.

Csonthéjasok metszésének elvei 

A csonthéjas gyümölcsfajok közé tartozik a kajszi- és az őszibarack, a cseresznye, a meggy, a szilva és a mandula. A csonthéjasok esetében kifejezetten fontos az optimális metszési időt betartani. Az almatermésűekhez képest a csonthéjasok sokkal érzékenyebbek metszés után az esetleges fagyra, jegesedésre és a sebeken keresztül fertőző betegségekre. A téli metszést mindenképpen el kell kerülni. Legcélszerűbb a rügyfakadás és a virágzás között elvégezni a metszési munkálatokat. Annál jobb, minél közelebbre időzítjük a virágzáshoz, de akár virágzás után is elvégezhetjük. Ennek oka, hogy olyankor már sem a sebfertőző baktériumok és más kórokozók nem aktívak, sem pedig a komoly fagyoknak nincs nagy kockázata.

A csonthéjasok metszésével várjuk meg a kései fagyokat!

A csonthéjasok egyik legveszélyesebb betegsége a gutatütés, amely egy gomba és egy baktérium kórokozó együttes megtelepedése esetén alakul ki. A Pseudomonas syringae baktérium és a Cytospora cincta gomba okozza a betegséget, amely a metszési sebeken, vagy egyéb fasérüléseken keresztül jut be a növény szervezetébe. A betegség kialakulásához pedig nagyban hozzájárul a gyümölcsfa általános rossz kondíciója. 

Alapvetően minden csonthéjas gyümölcs metszésénél elmondható, hogy a koronából ki kell vágni a belső, befelé irányuló ágakat, vagy azokat, amelyek egymást keresztezve akadályozzák a fejlődést. Olyan ágszerkezetet kell kialakítani, hogy a napfény átjárja a koronát, és besüssön a lombkorona közepébe is.

A csonthéjasok nyáron, a szüret után is metszhetők. Viszont ilyenkor csak az alakító metszést célszerű elvégezni, a nagyobb ágak, vagy ágrészek levágásával nem célszerű további stressznek kitenni a fát. 

Egy különlegesség: a kivi

A klasszikus alma, körte, szilva mellett napjainkban egyre gyakoribb különféle, korábban déligyümölcsként ismert, viszont ma már Magyarországon is termeszthető gyümölcsöt választani. Egyik ilyen növény a kivi. Metszésében az a trükk, hogy jóval könnyebb túl, mint alul metszeni. A kivi esetében mindig javasolt támrendszert készíteni, és mellette termeszteni a növényeket. 

Telepítsük a kivi tövet a támrendszer mellé, majd az első két évben alakítsunk ki két termővesszőt. Azért jó megoldás két vesszőt meghagyni termőre, mert ha az egyik megsérül, vagy elpusztul, a másik még mindig elég termést tud produkálni. A kivi metszése során a két termővesszőt mindig teljes hosszában meg kell hagyni, míg a többi hajtást javasolt teljesen visszavágni.