A közönséges csarab

A közönséges csarab

Gazdabolt 2013. márc. 14.

A néphagyomány szerint, ha lefekvés előtt a párnánk alá helyezzük, akkor a szép álmaink valóra válnak.

Ismertetőjegyei: A közönséges csarab (Calluna vulgaris (L.) Hull) évelő, örökzöld, télálló törpecserje. Ágai sűrűn, seprűszerűen állnak. Egészen a világos árnyalatú rózsaszíntől a mély ibolya lila színekben pompáznak virágai, amik oldalt helyezkednek el és füzéreket alkotnak. Apró, harang alakjukról lehet őket felismerni. Tűlevelei háromszögletűek, egymáshoz simulva, pikkelyszerűen rendeződtek. A mészben szegény, nedves talajt szinte szőnyegszerűen borítja be. Több hónapon át virágzik, elvirágzáskor a szirmok elhalványulnak, elszáradnak. Érdekessége, hogy a virágai színét a csészelevelei adják.

Előfordulása: Egész Európában és Kis Ázsiában honos. Észak-Amerikában is megtalálható. Fenyéreken, erdőkben, utak szélén, lápokon nő. A száraz, savanyú talajt és a napos helyet kedveli.

Gondozása: A savanyú nedves talajt igényli. Napos vagy félárnyékos helyre ültessük. A cserepes és balkonládában tartott egyedeket, folyamatosan öntözzük, ne hagyjuk a földjüket kiszáradni. A meszet nem bírja, így lehetőleg esővízzel locsoljuk. Amennyiben nincs lehetőségünk az esővíz összegyűjtésére, akkor forraljuk fel a vizet és várjunk vele, míg szoba hőmérsékletűre hűl. Megoldásként tehetünk a csapvízhez ételecetet vagy szódabikarbónát is. Az arányok egy liter vízhez egy kávéskanál ételecet vagy egy kávéskanál szódabikarbóna. A tél végén az új hajtások megjelenése előtt ajánlott metszeni.

Szaporítása: Magról a legtöbb kereskedelemben kapható hibrid ne szaporítható. Ezért a nyári dugványozás a célravezető. Az anyanövények hajtásainak gyökereztetésével, majd leválasztásával és elültetésével is szaporítható.

Gyűjtése: Júliustól szeptemberig, lehet vágni a teljesen kivirágzott növényt. Virágzó hajtásából a csúcsától számított mindegy 5-10 cm részét alkalmazzuk. A száraz meleg déli órák a legalkalmasabbak gyűjtéséhez.

Szárítás: Aprítás nélkül, meleg, árnyékos helyen szárítsuk.

Elkészítés: Teaként: Forraljunk fel vizet. Készítsünk ki csészét, aprítsuk bele a növényt, majd forrázzuk le. Várjunk 5-6 percet és fogyasszuk egészséggel!
A teakeverékeket megszépíti színes hajtásával. Önmagában kissé fanyar az íz világa, ezért ajánlott aromás növényekkel keverni.
Virágai nagyon sok nektárt tartalmaznak, belőle készül az ismert hangaméz. Korábban seprűkészítésre is használták.

Élettani hatásai: A vadon élő csarab bizonyítottan gyógyhatással rendelkezik, de a kertészeti példányok gyógyhatása már bizonytalan.

A középkorban, hólyaggyulladásra, köszvényre, hasmenésre, reumára alkalmazták. Időjárás jósolására is kiválóan bevált. Azt tartották, hogy ha gazdagon virágzik a növény, akkor bizony zord lesz a tél is!
Ma vizelethajtó és vértisztító szerként ismert. Az alvást is elősegíti a virágaiból készült főzet. Napi több csészényi mennyiség a vese és húgyúti gyulladások esetén segít. A fürdő vizünkbe adagoljunk csarabot és az használ a reumára is. A szárított növények, különböző kenőcsök alapanyagait képezik.
Homeopátiában reuma és húgyhólyag problémák kezelésére alkalmazzák.

Hatóanyagai: Flavonoidok, katechin cserzőanyagok, fenolkarbonsavak

Összetéveszthető többek között a hamvas hangával (Erica cinerea L.), a keresztes hangával (Erica tetralix L.) az ő csészeleveleik rövidek, és tűleveleik sem rendeződnek pikkelyszerűen.