A biológiai növényvédelem sikeres működésének feltételei

A zöldséghajtatásban alkalmazható növényvédő szereket a biológiai növényvédelemre gyakorolt hatásuk alapján különböző módon értékelhetjük, és a Biológiai Védekezés Nemzetközi Szervezete (IOBC) által megfogalmazott, és nemzetközileg elfogadott besorolás szerint veszélyes (számjele 4), mérsékelten veszélyes (3), enyhén veszélyes (2) és veszélytelen (1) kategóriákba soroljuk őket. A minősítés a növényvédő szer alkalmazása során, a vizsgált hasznos szervezetre kifejtett mortalitási (pusztulási) százalékot veszi figyelembe. Ennek alapján a 0-25%-os, veszélytelen (1), a 25-50%-os mérsékelten veszélyes (2), az 50-75%-os közepesen veszélyes (3) és a 75% feletti veszélyes (4) csoportosítás alapján értékelhetők.

Eltérő hatás a hasznos élőlényekre
Bizonyos vegyszerek eltérő hatást mutatnak különböző természetes ellenségekre, ezért gyakorlati alkalmazásuk megkezdése előtt nagyon alaposan és körültekintően kell mérlegelni, hogy objektív kép alapján jó döntést tudjunk hozni. A növényvédő szerek hatástartamával is számolni kell, hiszen nem közömbös az, hogy mennyi idő elteltével szűnik meg egy-egy hatóanyag káros mellékhatása. Vannak olyan erős mérgek, amelyek viszonylag gyorsan (néhány napon belül) maradék nélkül elbomlanak, így közvetlenül a biológiai növényvédelem megkezdése előtt lehetőség nyílik az alkalmazásukra. Ezzel szemben viszont léteznek olyanok, amelyek mérgező hatásukat hosszú ideig, akár 8-10 hétig is megtartják, s így gyakorlatilag kizárt az integrált növényvédelmi rendszerekben való alkalmazásuk. Tisztában kell lenni azzal is, hogy minden egyes növényvédő szeres beavatkozás – még ha az a veszélytelen kategóriába tartozik is – bizonyos kárt tesz a hasznos szervezetekben, mert magának a kijuttatási technikának is vannak káros fizikai és mechanikai hatásai.

Kórokozó-, kártevő-mentesség
A sikeres biológiai növényvédelem alapja a tiszta indítás. A kultúraváltás során ne maradjanak vissza kórokozók és kártevők, és ne kerüljenek be a palántákkal se. Nagyon fontos, hogy meggyőződjünk arról, hogy a palántanevelés helyén adva legyenek a betegség- és kártevő-mentes állapot fenntartásához szükséges feltételek.
A biológiai növényvédelem során betelepített természetes ellenségek egy része megelőzési jellegű, azaz a betegség, vagy a kártevő jelenléte nélkül kerülnek ki. Ennek legfőbb oka, hogy a kívánt populáció-sűrűséget a betelepítést követő időszakban kívánjuk elérni, mivel a teljes mennyiségben történő kijuttatás igen költséges lenne. Amennyiben a biológiai növényvédelem indításával párhuzamosan a kártevők is szaporodásnak indulnak, nagyobb számú természetes ellenség betelepítésére lesz szükség, ami szintén megdrágítja a védekezési költségeket. Egy bizonyos kártevőszint fölött a biológiai növényvédelem nem képes gazdasági kár kialakulása nélkül megoldani a növény-egészségügyi helyzetet, ezért a tiszta indítás jól felfogott gazdasági érdekből kell, hogy kiinduljon. Ha a kultúra indításakor mégis találunk kártevőket, a hasznos szervezetek betelepítését addig el kell halasztani, amíg fizikai, mechanikai és kémiai módszerekkel minimálisra nem szorítjuk az egyedszámot.

Környezeti tényezők
A környezeti tényezők határozzák meg a termesztő-berendezésekben zajló biológiai folyamatok sebességét és kimenetelét, ezért kiemelt szerepük van az integrált növényvédelemi rendszerek sikeres működtetésében. Minden hasznos elő szervezetnek adottak a környezettel szemben támasztott igényei. Legfontosabb környezeti tényezők a hőmérséklet, a páratartalom, a besugárzás és a nappalhosszúság. Általában a termesztett növények környezeti igényei megfelelőek a biológiai növényvédelemben használt természetes ellenségeknek, de lehetnek kiesebb eltérések, amelyekre bizonyos növényvédelmi helyzetben tekintettel kell lenni, s a klímaszabályozás során igyekezni kell a hasznos élő szervezetek számára a lehető leginkább megfelelni.
Általánosságban elmondható, hogy a hőmérséklet emelkedésével párhuzamosan egy bizonyos határig gyorsulnak a biológiai folyamatok, így a szaporodás is, de a felfokozott élettevékenységgel együtt, az egyedek élettartama csökken. A páratartalom ingadozása rosszul hat a hasznos szervezetek szaporodására. A ragadozó atkák többsége magas páratartalmi körülmények között (80% felett) érzi jól magát. Egyes fajok nappal-hosszúság érzékenyek. Például az Orius (képen) ragadozó poloskák vagy a Diglyphus fürkészdarázs március előtt nem vagy csak gazdatáplálék jelenlétében szaporodik. A ragadozó gubacsszúnyogok fénykerülők. Éjszaka tevékenyek, nappal a talaj közelében az alsó leveleken húzzák meg magukat.
A környezeti tényezőknek igen komoly hatása van a növényvédő szerek lebomlásának sebességére is. Magasabb hőmérsékleten, erősebb besugárzás esetén a hatóanyagok hamarabb bomlanak. Ez az oka annak, hogy az alacsonyabb hőigényű kultúrákban, (pl. fejes saláta) a kijuttatott szer, a várakozási idők elteltével is kimutatható, míg ugyanez a hatóanyag a melegebben tartott paprikaállományban szinte teljesen lebomlik. A termesztő-berendezésekben uralkodó klimatikus viszonyokra tehát fokozottan oda kell figyelni, hogy a kijuttatott hatóanyagok biológiai növényvédelemre gyakorolt hatását az ismert bomlásdinamikai tulajdonságokkal együtt meg tudjuk ítélni.

Zentai Ákos
Árpád Biokontroll 2003 Kft.

(A képek a szerző felvételei)

Kapcsolódó írás: Túlélő kártevők