Brokkoli Calabrese 2g

A Brokkoli jellemzői:

Egyéves növény. Karógyökere középmélyen (50-60 cm-re) hatol a talajba. Közvetlenül a földfelszín alatt már dúsan elágazik. A talaj felső, 20-30 cm-es rétegét szövi át, ezért a szárazságra érzékenyen reagál. Levélzete és virágalakulása erősen hasonlít a karfioléhoz. Egyenes, kissé hú-sosodó szárán a levelek szórt állásban helyezkednek el. Szárának hossza 40-70 cm, tehát meghaladja a karfiolét. Megnyúlt hajtástengelye, a felső harmadában több húsos virágzati ágra oszlik. A levélnyél rövidebb a levéllemeznél. A levelek fénylő kékeszöld színét a vastag főér és az oldalerek világos zöldesfehér hálózata tarkítja. Kissé húsos levelei közül az alsók lantosak, míg a legfelsők igen rövid nye-lűek vagy ülők. Levéllemeze hosszúkás, sokszor szabálytalan tojásdad alakú, simafelületű.

A fej, a majdani virágzat, kialakulása egy kis tenyészőkúppal kezdődik a növény 8-9 leveles állapotában. A tenyésző-kúp a fej kialakulásának első szakaszától kezdve egészen a virágzásig színben nem különbözik a szárrésztől, végig kékeszöld marad. A technikai érés (szedés) idején a fej ^egy főágból áll, amely a központi te-nyészőcsúcsban végződik, ezen fejlődnek az elsőrendű tengelyek, ágak. Minden tengely ugyanolyan tenyészőkúpban végződik és egy másodhajtásra ágazik el, amely tovább harmadikra, negyedikre stb. Az elágazások sora egészen a hatodik, hetedik rendig terjedhet. Az alsó hajtások erősebben elágazódnak, mint a felsők, egy-egy szintben az elágazások száma 60 és 20 között változhat, számításba véve, hogy a fej olykor 70-80, esetleg 100 elsőrendű hajtással rendelkezik, igen bonyolult a hajtás-elágazásrendszere.

Ha a brokkolifej minden hajtása magba szökne, akkor hatalmas mennyiségű virágot hozna (20-30-szor többet, mint egy átlagos fejeskáposzta-virágzat). A hajtások jelentős része a virágfejképződés folyamán elhal, az elsőrendű hajtások akár 80%-a is elpusztulhat. Termést főleg a negyed-ötöd-rendű hajtások hoznak. A hajtáspusztulás mértéke azonban jóval kisebb, mint a karfiolé, bizonyítván, hogy a brokkoli még jóval „vadabb" állapotban van.

A rövid szárhajtások egy része magszárba szökik és bugás virágzatot hoz, míg a többiek elcsökevényesednek, illetve fokozatosan elhalnak. Virágszerkezete, virágzásmenete, termése és magja megegyezik, a keresztesvirágúak családjába tartozó más káposztafélékével (bimbóskel, kínai kel stb.).

A Brokkoli környezeti igénye

Hőigény

Nem melegigényes növény. Hőigénye csírázáskor a legnagyobb, 18-22 °C. Növekedéséhez 15-20 °C körüli hőmérséklet elegendő. A karfiollal szemben bimbós állapotban is jól tűri a nagy meleget. A hideget elviseli, néhány fokos fagyot különösebb károsodás nélkül kibír. Hűvös, csapadékos időjárás és nagy páratartalmú levegő a legkedvezőbb számára. Nagy melegben az oldalrügyek kihajtása lelassul, ezzel csökken a hozam.

Fényigény

Közepes a fényigénye. Borús, napfényben szegény nyarakon is egyenletesen növekedik és szép nagy fejet hoz. Az erős, tűző napfénytől nem kell óvni, mert rózsája a fényre nem érzékeny. Gyenge árnyékban is megkísérelhető a termesztése.

Vízigény

Vízigénye igen magas. Gyökérzete csak a talaj felső rétegét szövi át, ezért mélyről nem tud vizet felszívni. Állandóan nyirkos talajt igényel. A talaj kiszáradásakor növekedése megakad és utána nehezen indul meg ismét. Különösen sok vízre van szüksége a bimbók képződésének idején. Az időjárástól függően 3-7 napos öntözési ciklusokkal adagoljuk számára a legfontosabbat, a vizet.

Talajigény

A morzsalékos szerkezetű, jó vízgazdálkodású talajokat szereti. Laza talajon csak akkor kísérletezzünk a termesztésével, ha van öntözési lehetőség. Jól fejlődik folyó melletti öntéstalajokon, ahol elég magas a talajvízszint. Gyengén savanyú vagy közömbös kémhatású talajokon termeszthető. Nagy víztartalmú talajon monokultúrában, azaz néhány évig ugyanarra a helyre ültetve is termeszthető.

Tápanyagigény

Tápanyagigénye nagy. A magas humusztartalom igen kedvez a brokkolinak, a termésmennyiséget pozitívan befolyásolja. Ha a talaj nem tartalmaz elegendő szerves anyagot, bőségesen (30-40 kg/10 m²) adjunk szerves trágyát. A brokkoli tápanyag-szükségletének másik részét műtrágyaként juttassuk ki. Különösen fontos a nagy nitrogénigényét kielégíteni. 10 m²-re alaptrágyaként 40 dkg, fejtrágyának 40-50 dkg pétisót adjunk. Az alaptrágyát 1-2 héttel az ültetés előtt, a fejtrágyát 2-3 alkalommal ajánlatos kiszórni. A rózsafej érésekor, illetve az oldalsó fejek képzésekor különösen sok nitrogénre van szüksége. Más szervetlen anyagok közül a szuperfoszfátból és kálisóból 40-50 dkg-ot adjunk 10 m²-re, ezen túl esetleges bór- és molibdénhiány okozhat problémát.

A Brokkoli termesztése:

Rövid tenyészideje miatt másodnövényként is csak szórványosan termesztik hazánkban. Szaporítható közvetlen helyrevetéssel és palántázással, ez utóbbi a gyakoribb.

Palántanevelés céljából szabad földre, hidegágyba a magokat május végétől vethetjük, így júliusra kiültetésre kész anyagot kapunk. A ritkább vetés, m²-enként 400-500 növény szebb és egészségesebb palántát eredményez. A palántaneveléskor törekedjünk arra, hogy a növekedés folyamatos legyen.

Kiültetés előtt az előnövény maradványait távolítsuk el és kapáljuk fel a területet, majd azonnal gereblyézzük simára. Ezután jelöljük ki a sorokat egymástól 60-70 cm-re, a sorokon belül a töveket 40-50 cm-re ültessük. Palántálás után vízzel iszapoljuk a gyökerek közé a földet.

Évközi ápolási munkája az öntözés és a gyomtalanító kapálás. A kettő összehangolása nagyon fontos, mert az időben végzett kapálás felér egy öntözéssel. Az intenzív fejképződés időszakában (augusztus végén) feltétlenül fejtrágyázzunk.

Szedése némi gyakorlatot igényel, ezért kezdetben inkább korábban vágjuk le a fejet, mint ahogy a bimbók kinyílnak. A leszedett fejekből a véletlenül kinyílt virágokat olíóval csípjük ki. A bimbós termést éles késsel, 20-25 cm-es csonkkal együtt szedjük. A főhajtás végének levágása után az oldalhajtásokon kisebb, de felhasználható fejek képződnek, ezért az öntözést ne hagyjuk abba.

Későbbi magvetéssel, ill. kiültetéssel a komolyabb fagyok beálltáig kitolhatjuk a szedést, sőt egyes fajták enyhébb teleken át is teleltethetők.

Saját kártevője és kórokozója nincsen, csak időnként a levéltetű-fertőzés okozhat gondot.

Felhasználása

A karfiolhoz hasonló mind a termesztése, mind a felhasználása. A levágott fejek a kb. 20 cm-es kocsánnyal együtt felhasználhatók. Ha a szárrész elöregedett, vágjuk jobban vissza, illetve hámozzuk meg. A bimbóskelhez hasonlóan igen nagy az ásványianyagtartalma, különösen sok kálium halmozódik fel benne. A vitaminok közül elsősorban magas C-vitamin-tartalma érdemel említést, amely megközelíti a zöldpaprikáét és a levélpetrezselyemét, emellett karotintartalma sem lebecsülendő. Friss és mélyhűtött állapotban egyaránt felhasználható. Különösen fontos lehetne a téli, a tél végi zöldségszortiment bővítésében. Vastag, húsos szára nyersen is finom csemege.